2010. júl 08.

A 60 Brit GP 12 hazai bajnoka (1. rész)

írta: FormaNet
A 60 Brit GP 12 hazai bajnoka (1. rész)

(Formula-1 történelem)

 

Brit legendák nyomában

 
A hétvégén az idei szezon tizedik állomása következik, a helyszín nem más, mint a száguldó cirkusz egyik legpatinásabb versenypályája, a Silverstone-i aszfaltcsík. Silverstone mindezidáig 43 F1-es futamnak adott otthont, ám ha ehhez hozzáadjuk Brand Hatch 12-, illetve Aintree 5 versenyét, akkor rögtön látjuk, hogy a Brit GP az elmúlt hat évtizedben, egyszer sem maradt ki a programból.
 
Ezalatt a 60 év alatt nem kevesebb, mint 12 hazai versenyző ünnepelhetett futamgyőzelmet saját közönsége előtt, beleértve a jelenlegi mezőny egyik favoritját, Lewis Hamiltont is, aki két évvel ezelőtt már megtapasztalta, milyen felemelő érzés hazai közönség előtt ünnepelni.
 
A következő összeállítás a Brit GP 12 hazai győztes pilótájáról készült.
 
1. Jim Clark (5) 1962-65 Lotus-Climax, 1967- Lotus Ford Cosworth
A kétszeres világbajnok az egyedüli brit nemzetiségű versenyző, aki mindhárom helyszínen futamgyőzelmet szerzett hazájában. Egyszer Aintree-ben (1962), egyszer Brand Hatch-ben (1964), három alkalommal pedig Silverstone-ban (1963, 1965, 1967)
 
A skót pilóta 1960-ban kezdte meg F1-es pályafutását a Lotus csapatnál, ám két évet várnia kellett az első futamgyőzelemmel. Clark 1962-ben a Belga Nagydíjon diadalmaskodott legelőször, majd egy hónap múlva már Aintree-ben ünnepelhette őt az angol közönség.
Ennél is emlékezetesebb volt a következő évi Brit GP Silverstone-ban, ugyanis a 25-ös kódjelő Lotusnak ebben az évben ritkán akadt komoly riválisa, és Clark a szezon tíz futamából hetet megnyert, köztük természetesen a Brit Nagydíjat, és a szezon végén nagy fölénnyel szerezte meg első világbajnoki trófeáját.
Az 1965-ös év hasonló sikereket hozott mind a legendás pilótának mind csapatának, és hatalmas ünnepet a brit közönségnek, hiszen ebben az évben nem csak Jim Clarkot ünnepelhették, de az első öt (!) helyen hazai versenyzők zártak. (Jim Clark, Graham Hill-BRM, John Surtees-Ferrari, Mike Spence-Lotus, Jackie Stewart-BRM 

Jim Clark, Lotus-Climax (1965-Silverstone)

 

 

2. Nigel Mansell (4) 1986-87 Williams-Honda, 1991-92 Williams-Renault

 
A britek oroszlánja is sikeresnek mondhatja magát hazájában, hiszen háromszor Silverstone-ban, egy alkalommal pedig Brand Hatch-ben sikerült az élen végeznie.
Nem mellesleg Mansell legelső futamgyőzelme is az angliai Brand-Hatch-hez kötődik, ekkor azonban (1985) a pálya nem a Brit Nagydíjnak, hanem Európa Nagydíjnak adott otthont, ami persze a hazai közönség, és nyilván Mansell szempontjából is teljesen lényegtelen.
 
Az 1986-os Brit GP a mai napig, az egyik legemlékezetesebb futamok közt szerepel. A rajt után óriási tömegbaleset történt, és másfél órába telt, mire eltakarították a roncsokat, több versenyző pedig tartalékautóval rajtolt el másodjára. Köztük Mansell is, aki csapattársa, Nelson Piquet mellől indult. A futam végeredményben a két Williams párharcáról szólt, hiszen az egész mezőnyt lekörözték! Mansell a versenytáv harmadánál megelőzte csapattársát, és bár a brazil végig nyomás alatt tartotta, a végső győzelmet már nem tudta elvenni tőle.
Az 1991-es idény Mansell és Senna világbajnoki csatáját hozta, s bár a Williams versenyzője öt futamgyőzelme ellenére is alulmaradt a harcban, de Silverstone-ban nem hagyta cserben lelkes közönségét. Ráadásul a két rivális egy mai napig is emlékezetes levezetőkört mutatott be, amikor a második helyen autózó Senna McLarenje, az utolsó körben megállt, az éppen tiszteletkörét teljesítő Mansell pedig leparkolt mellé, a brazil felült a Williams oldalszekrényére, és a két sztár együtt gurult be a bokszba.

 

Nigel Mansell és Ayrton Senna, 1991-Silverstone

 

A következő Brit Nagydíjat is nagy fölénnyel nyerte meg az angol szurkolók kedvence, sőt a  szezon addigi nyolc nagydíján hatszor végzett a dobogó legfelső fokán, és az idény végén összesen kilenc futamgyőzelemmel, 108 ponttal magabiztosan szerezte meg első, és egyben utolsó világbajnoki címét (a kilenc futamgyőzelem rekordját tíz évvel később csak Michael Schumacher tudta megdönteni)

 
3. Stirling Moss (2) 1955 Mercedes, 1957 Vanwall
 
Nigel Mansellhez hasonlóan, Stirling Moss is F1-es pályafutása legelső futamgyőzelmének örülhetett hazai közönség előtt 1955-ben, a Mercedes W196-os kódjelű ezüstnyilával.
A mai napig is sokat emlegetett Aintree-i futamon csapattársa, Fangio vezetett, végül azonban két tizedmásodperces előnnyel, Stirling Mosst intették le első helyen. Sokak szerint az argentin legenda direkt engedte előre, hazai pályán versenyző csapattársát, de Fangio ezt mindig is tagadta, és kitartott azon véleménye mellett, miszerint azon a hétvégén Moss jobb volt nála. Argentin legenda azonban cseppet sem szomorkodhatott, hiszen a második hely, és az ezzel járó hat pont, már a világbajnoki trófeát jelentette számára. A Mercedes tehát duplán is ünnepelt, sőt ezt megkoronázta, hogy azon a hétvégén négy Mercedes ért célba az első négy helyen. (Stirling Moss, Juan Manuel Fangio, Karl Kling és Piero Taruffi sorrendben)
 

 Stirling Moss, Mercedes W196 (1955- Aintree)

 

4. Jackie Stewart (2) 1969 Matra-Ford Cosworth, 1971 Tyrrell-Ford Cosworth

 

 
Jackie Stewart 1969-ben szerezte meg első világbajnoki címét, ráadásul abszolút fölénnyel, hiszen az év 11 nagydíján, hatszor nem akadt legyőzője. Ilyen volt abban az évben hazai versenye is Silverstone-ban, ahol a skótnak kölcsön autóval kellett rajthoz állnia, miután a szombati edzésen, csúnyán összetörte saját versenygépét. Stewart csapattársa, Jean-Pierre Beltoise kocsiját kapta meg. A futamon Jochen Rindt Lotusával vívott csatát az első helyért, majd mikor Rindt műszaki probléma miatt egy boxlátogatásra kényszerült, Steward végső győzelme is eldőlt. 

Jackie Stewart, Matra-Ford Cosworth (1969-Silverstone)

 

 

5. David Coulthard (2) 1999-2000-McLaren

 

 
Mika Häkkinen mellett sosem volt könnyű dolga Coulthardnak, ennek ellenére, hazai pályán egymás után kétszer is jobbnak bizonyult finn csapattársánál.
A '99-es Brit Nagydíj mégsem erről emlékezetes, hanem a világbajnoki címért küzdő Michael Schumacher balesetéről, melynek következtében a német jó ideig szabadságolta magát a szezonra. Schumacher az első körben kicsúszott, így egy darabig Häkkinen autózott az élen, de egy elrontott kerékcsere után a finn elhagyta bal hátsó kerekét, ezért a 35. körben  ő is feladta a versenyt. A nevető harmadik, David Coulthard abban az évben először (később még egyszer Belgiumban) felállhatott a dobogó legfelső fokára.
 

 

David Coulthard, McLaren-Mercedes (1999-Silverstone)

 

6. Tony Brooks (1) 1957-Vanwall

 

 
Stirling Moss neve mellett ugyancsak szerepel egy 1957-es Brit Nagydíj győzelem, ez azonban nem tévedés, ugyanis a két csapattárs megosztozott az Aintree-i trófeán.
A két Vanwall az első, és a harmadik rajtkockából vágott neki a 90 körös versenynek, Moss és Brooks sorrendben.
Moss magabiztosan autózott az élen, egészen a tizedik körig, amikor autója rakoncátlankodni kezdett, és hiába szervizelt, a helyzet nem lett sokkal pozitívabb. Az éppen sérüléséből lábadozó – és éppen ezért visszafogottan versenyző – Brooks, a 26. körben autót cserélt szerencsétlenül járt csapattársával, így Moss parádés autózással megkezdte a felzárkózást, megfutotta a verseny leggyorsabb körét, és egy kis szerencsével fűszerezve végül elsőként lépte át a célvonalat.
A győztesnek járó trófeát együtt vette át a két brit pilóta, a közönség duplán ünnepelhetett, Tony Brooks pedig, F1-es pályafutása legelső győzelmét könyvelhette el hazájában.
 

 

Stirling Moss és Tony Brooks, 1957-Aintree

 

 

Második rész

 

Szöveg: Formanet, Varga Viktória

Szólj hozzá

jim clark jackie stewart david coulthard nigel mansel brit gp stirlin moss forma1 történelem