2010. okt 30.

Ma lenne 104 éves a Formula-1 legelső bajnoka, Giuseppe Farina

írta: FormaNet
Ma lenne 104 éves a Formula-1 legelső bajnoka, Giuseppe Farina

A Formula-1 legelső világbajnoka, Giuseppe "Nino" Farina, 1950-től 1955-ig versenyzett a  király-kategóriában. Ezalatt az idő alatt összesen 33 nagydíjon állt rajthoz, öt futamgyőzelem, öt pole pozíció, húsz dobogós helyezés és egy világbajnoki cím szerepelt neve mellett. 
 
 
„Nino” mai napig rekorder (és valószínűleg ezt már nem is veszik el tőle) a legidősebb pole poziciósok névsorában. 1954-ben az Argentin Nagydíjon szerezte meg utoljára az első rajtkockát, ekkor már 47 éves volt, és azóta is ő a legidősebb versenyző az F1 történelemben, akinek sikerült ez a bravúr.  Legutolsó versenyét még az ezt megelőző szezonban, 1953-ban nyerte, de ebben csak második a listán Juan Manuel Fangio mögött, aki 53 évesen nyert utoljára.

Emilio Giuseppe „Nino” Farina 1906. október 30-án született Torinóban. Apjának Giovanni Farinának karosszéria üzlete volt, és azt tervezte, hogy fia viszi majd tovább az üzletet, de amikor a kis Giuseppe  kilenc évesen először beült a volán mögé, az apa terve füstbement 
Autók iránti szeretetét nagybátyától, Battista Farinától, a híres formatervezőtől örökölte, sőt tizenévesen már ott ült mellette a versenyautóban, majd 19 évesen mindezt már egyedül tette. 
1932-ben egy hegyi versenyen, saját Alfa Romeójának volánjánál kezdődött igazi autóversenyzői pályafutása. Túl sok örömét nem lelte benne, így hamarosan pályaversenyzésre váltott egy Maseratival, és itt már lassacskán elindul a sikerek felé.

Néhány győzelem után Enzo Ferrari is felfigyelt rá, és 1936-ban szerződtette őt a Scuderia Ferrari Alfa Romeo csapathoz. Farina itt sajátította el igazán a versenyzés magasiskoláját másodpilótaként a legendás Tazio Nuvolari mellett. 
Legelső versenyét 1940-ben nyerte a Libiában megrendezett Tripoli Nagydíjon. 
A második világháború félbeszakította Farina versenyzői karrierjét, de 1946-tól újra száguldozhatott.
 
1950-ben a Formula-1 világbajnokság indulásakor az Alfa Romeo gyári csapatánál talált magának pilótaülést.  Csapattársai Luigi Fagioli és Juan Manuel Fangio lettek. 
1950. május 13-án megnyerte a sorozat első futamát, a Silverstone-ban rendezett Brit Nagydíjat, így ő lett a király-kategória legelső futamgyőztese.
 
 A legelső start pillanatai - 1950, Silverstone
 
Egy héttel később Monacóban a rajtot ugyan Farina kapta el a legjobban, de a versenyen több társával együtt is balesetet szenvedett, amikor a hullámzó tenger vizet sodort az útra. Farina falnak csapódott, és többen is belerohantak. Szerencsére senkinek nem esett baja, a futamot a csapattárs, Fangio nyerte.
A harmadik nagydíjat, amit Indianapolisban rendeztek, a teljes Alfa csapat kihagyta - sőt nagyjából az egész mezőny-, de a következő versenyen Svájcban ismét Farina végzett az élen, Fangio pedig kiesett.
A következő két versenyen, Belgiumban és Franciaországban megint az argentin csapattársat intették le elsőként, Franciaországban viszont garantáltan Farina lett futam hőse, ugyanis nem kevesebb mint hét percet töltött a bokszban tankolás alatt, ám ezt a hátrányt iszonyatos száguldással ledolgozta, és már a 3. helyen autózott, mikor a motor nem bírta tovább.  
Az utolsó nagydíj az Olasz Nagydíj volt, és a hazai pálya egyértelműen Farinának kedvezett, és végül ő szelte át elsőként a célvonalat. Fangio csak a leggyorsabb körért járó egy pontot gyűjtötte be, így a legelső Formula-1-es világbajnoki címet, a hat versenyből három győzelemmel, harminc ponttal Giuseppe Farina nyerte.
 
Az olaszok bajnoka hazai közönsége előtt ünnepelhetett- 1950,Monza
 
1951-ben a főszereplő ismét az Alfa Romeo volt, de Farina már nem bírta a csapattárs, Fangio által diktált tempót. Ráadásul ekkorra már a Ferrari felzárkózott, és pilótáik közül Alberto Ascari és José Gonzales is fel tudta venni a versenyt az alfettákkal. Olyannyira, hogy a szezon végén Fangión kívül Ascari és Gonzales is megelőzte Farinát a pontversenyben. 
Az év végén nagy meglepetésre az Alfa Romeo bejelentette kivonulását, Farina pedig 1952-re a Ferrarihoz igazolt, s bár a Ferrarinak egész évben nem volt komoly ellenfele, Farina nem bírt itteni csapattársával sem és egész évben csak Alberto Ascari árnyékában autózott. Így persze év végén is csak a második hely jutott neki a világbajnoki tabellán. 
 
Legközelebb futamot csak az 1953-ban a Nürburgringen sikerült nyernie, és ez volt az utolsó is egyben. Végül 26 pontjával csak harmadik helyen zárt Ascari és Fangio mögött a pontversenyben.
 
1954-ben csapaton belüli ellenfelétől, Ascaritól ugyan megszabadult (mert ő átigazolt a Lanciához), viszont megjelent a porondon a Mercedes, és Fangióval a volánnál egész évben taroltak.  Farina ráadásul mindössze csak az első két nagydíjon állhatott rajthoz ebben az évben, egy sportautó versenyen, Monzában ugyanis a rajtbalesetnél megégett, mert nem tudott elég gyorsan kimászni a roncsból, és lábai összeégtek. Legközelebb már csak a következő évben, 1955-ben tért vissza.
 
Innentől kezdve Farina már nem volt a régi, és ez nem is csoda, hiszen olyan fájdalmakkal küzdött, hogy csak morfiummal tudta teljesíteni a versenytávot. A szezon közepén vissza is vonult, mert nem bírta tovább a versenyzést még a fájdalomcsillapítókkal sem.

Közel az ötvenhez ekkor úgy döntött, végleg felhagy a versenyzéssel. 1956-ban még megpróbálkozott az Indy500-al, de még a verseny előtt balesetet szenvedett. Következő évben is indulni akart, ekkor azonban az edzésen csapattársa szenvedett halálos balesetet, végül Farina megint csak nem állt rajthoz, sőt végleg feladta a versenyzést.

Ezután a Jaguar olaszországi képviselője lett, de kapcsolatban maradt az Alfa Romeóval is. 
1966. június 30-án halt meg közúti balesetben a franciaországi Chambéryben miközben éppen a Francia Nagydíjra tartott. 


 
szöveg: FormaNet, Varga Viktória
 
 
 
 
Szólj hozzá

f1 formula 1 1950 giuseppe farina