Mit jelent Sir Stirling Moss-nak a legendás Lotus név?
Az elmúlt hónapokban rengeteget hallhattunk/olvashattunk a Lotus név használata körüli kavalkádról, és szakértő legyen a talpán, aki igazságot tud tenni az ügyben, hogy valójában kit illet a legendás név. A következő sorok szempontjából azonban teljesen lényegtelen a kérdést boncolgatni, hiszen Sir Stirling Moss jóvoltából most a Colin Chapman által fémjelzett Team Lotusra tekintünk vissza.
Stirling Moss-t általában úgy emlegetik, mint „A leggyorsabb versenyző, aki soha nem nyert bajnoki címet”. A brit legenda 1960-1961-ben versenyzett a Lotus-Climax volánja mögött, és az összességében 16 futamgyőzelméből, négyet ünnepelhetett a villámgyors, ám saját bevallása szerint is életveszélyes kocsival. Az ESPN honlapján írt cikkében Sir Stirling Moss elmondja, hogy számára mit jelent a Lotus név.
Stirling Moss - Monaco, 1961.
Sir Stirling Moss:
Számomra a Lotus azt jelenti, hogy kerekeken gurul, és egy meglehetősen érzékeny autó. Egy nagyon fontos név a múltból, de nem szeretném összehasonlítani sem a Ferrarival, sem a Mercedesszel vagy az Alfa Romeóval. Mint pilóta, sokkal nagyobb izgalommal ültem volna be abban az időben egy Alfába vagy egy Mercedesbe, mint a Lotusba, amely akkoriban kezdte F1-es pályafutását.
Manapság az emberek úgy gondolnak a Lotusra, mint egy olyan csapat, aki bajnokságokat nyert, de azt nem tudják, hogy akkoriban mikor én versenyeztem, az a mondás járta, hogy „Krisztusom, ezek mennyire agyafúrtak!”
1960-ban Rob Walker csapatában (a Colin Chapmantől bérelt Lotus 18-as konstrukcióval – a szerk.) Lotus-szal versenyeztem, és nem tudtam, hogy Rob minden versenyre változtatott valamit a féltengelyen, olyannyira, hogy már a határokat feszegette. Az ilyen változtatásoknak akár véres baleset is lehetett a vége.
Azt hiszem Colin Chapman gyakran túl messzire tolta ki ezeket a határokat, sőt néha szükségtelenül messzire. Ő csak arra koncentrált, hogy az autóból kihozza a maximumot, és közben távol tartotta magától azokat a gondolatokat, hogy bármilyen baj történhet.
Colin egy zseniális mérnök volt, de mindig csak utólag figyelt a biztonságra. Ha egy kerék leesett, akkor számára az volt az igazán rossz hír, hogy pilótája nem tudja befejezni a versenyt, és nem az, hogy bármi baja eshetett volna.
Ebben kicsit hasonlított Enzo Ferrarira. Természetesen mindketten nagyon sikeresek voltak, de személy szerint én azt gondolom, hogy nem volt szükség ekkora kockázatvállalásra.
Emlékszem, amikor 1960-ban Spa Francorchamps-ban elrepült a Lotus kereke, én összetörtem magam és hátsérüléssel, és törött lábbal feküdtem a kórházba. Ő meglátogatott, és láttam rajta mennyire kínosan érzi magát. Két hónappal később amikor visszatértem, megnyertem az Amerikai Nagydíjat. Akkor volt a születésnapom, és a csapattól kaptam egy autó formájú tortát. Az első dolgom az volt, hogy a tortának levágtam a kerekét, és azt mondtam: „Ezt Colin Chapmannek adom.”
Ő nem találta ezt viccesnek, számomra viszont mulatságos volt.
Stirling Moss és Colin Chapman (kép: Sutton)
A Lotus a pilóták számára sose volt olyan barátságos autó, mint például a Cooperek, vagy a Maseratik, de gyorsak voltak, és versenyeket nyertek. A Lotusban azonban nem lehetett szórakozni, csak nagyon precízen vezetni. Sok szempontból ez jó dolog, de ha egy verseny három órán át tartott - mint annak idején számtalanszor - , akkor azért jobb lett volna egy könnyebben vezethető autóban ülni.
Tehát nem volt nagy öröm a Lotus vezetni, de az is tény, hogy szeretettel gondolok vissza arra, hogy a Lotus-szal nyertem versenyeket, és arra az örömre, amikor a futamok végén megláttam a kockás zászlót. A legnagyobb versenyeimet a Lotus volánja mögött futottam. Nagyon kedves emlék az 1961-es Monacói Nagydíj, ahol három órán keresztül tartottam magam mögött a Ferrarikat. Jó dolog erre emlékezni. A sok kanyar, a váltások, és a győzni akarás annyira lekötötte a figyelmemet, hogy fel sem tűnt, mennyire nehéz és veszélyes is a Lotust vezetni.
Az első lótuszos győzelmemet is Monacóban szereztem 1960-ban Rob Walker autójában, de hogy őszinte legyek ez akkor nem jelentett sokat, és azt hiszem Colin számára sem jelentett túl sokat. Akkor inkább nyertem volna egy Cooperben, mivel John Cooper autóját sokkal könnyebb volt vezetni.
A fentiek alapján elmondható, hogy Colin egy igazán zseniális mérnök volt, és az autói győztes autók voltak.
Emellett a Lotus névhez számtalan újítás köthető. A műszaki és technikai újításoktól kezdve, az első kereskedelmi célú szponzori szerződésig, vagy éppen az első motor home, ami szintén nekik köszönhető.
Úgy gondolom, hogy ha Colin még élne - mint jó üzletember - csak annak adná el a nevet, aki a legtöbb pénzt kínálja.
Az én személyes véleményem, hogy minden csapat hozza létre a saját nevét, és arra legyen büszke, ne pedig arra, hogy mennyit lehet a Lotus névvel keresni.
A Formula-1 szellemisége sokkal több annál, mint amit egyesek gondolnak erről. Sajnos azok az idők már elmúltak, amikor tiszta szívből versenyeztünk, és ezt nem lehet visszahozni. Túlzottan sok pénz van benne, és már csak nagyon kevesen csinálják csupán az élvezetért. De mindez elkerülhetetlen volt, miután a televízió, és ezáltal a reklámok bekapcsolódtak a Formula-1-be.
Már korábban is említettem erre példát: Ha Lewis Hamilton megnyeri a versenyt, akkor megköszöni a Vodafone-nak, míg az én időmben mi csak a nőket hajkurásztuk. Persze tudom ez már egy másik korszak.
FormaNet, Varga Viktória
