Formula album - Török Nagydíj
Három hetes szünet után hétvégén folytatódik a Formula-1-es világbajnoki küzdelem, melynek első "európai" helyszíne, az elmúlt négy évtől eltérően, nem Barcelona lesz, hanem a Török Nagydíjnak otthont adó Istanbul Park.
Isztambul ázsiai részén fekvő, Hermann Tilke által tervezett versenypálya 2005-ben debütált a király-kategóriában, és meglehet, hogy az idei, hetedik Török Nagydíj lesz az utolsó verseny az 5338 méter hosszú ringen. A jelenlegi szerződés ugyanis idén lejár, a török kormány pedig nemrégiben visszautasította Bernie Ecclestone azon feltételét, mely szerint az eddigi 13 millió dollár helyett 2012-ben 26 millióba kerülne a futam jogdíja.
Idén azonban még a király-kategória mellett GP2, GP3 és a Porsche Supercup versenyit is élvezhetik a nézők.
Az első Török Nagydíj:
A 2005-ös szezon arról maradt emlékezetes, hogy egyrészt hat év után először nem a Ferrari, illetve öt év után először nem Michael Schumacher lett a világbajnokság végső győztese, másrészt a Török Nagydíj debütálásával a versenynaptár 19 futamos lett, ami a széria addigi történelme során rekordnak számított.
Mindemellett nagyon sok új versenyző (Vitantonio Liuzzi – Red Bull, Christijan Albers - Minardi, Narain Karthikeyan - Jordan, Tiago Monteiro - Jordan, Robert Doornbos – Minardi, és Patrick Friesacher - Minardi) tűnt fel, és Jaguár felvásárlásával ekkor debütált a szériában Dietrich Mateschitz csapata, a Red Bull Racing is.
Az éveken át domináló Ferrari nem tudott beleszólni, a bajnoki küzdelembe, aminek oka elsősorban az volt, hogy a Bridgestone képtelen volt az új (kerékcserét betiltó) szabályhoz megfelelő abronccsal előállni. Fernando Alonso (Renault) és Kimi Räikkönen (McLaren) küzdelme új színt vitt a sokak szerint unalmassá váló szériába. Kettőjük közül a 24 éves, és 59 napos spanyol versenyző az F1 addigi legfiatalabb világbajnokaként ünnepelhetett, míg Raikkönennek a Mercedes motorok sorozatos hibája miatt csak egy újabb ezüstérem jutott.
A Török Nagydíj a szezon 14. állomása volt, és három héttel a Magyar Nagydíj után, augusztus 21-én rendezték meg. A magyarországi versenyig a bajnokság éllovasa, Fernando Alonso már több mint 30 pontos előnyben volt finn riválisa előtt, ám a Hungaroringen fordult a kocka. Kimi nyert, míg a spanyol pont nélkül maradt, és ezután Isztambulban ismét visszatért a remény a McLarenhez.
(Hat futammal a szezon vége előtt, Alonsónak ekkor 87 pontja volt, Kiminek 61, a McLaren pedig mindössze 12 ponttal volt lemaradva a Renault mögött.)
Az új pálya még meglehetősen csúszós volt az időmérő napján, ezért nagyon kevés versenyzőnek sikerült tökéletes gyorskört futnia. A húsz fős mezőnyből 15 pilóta neve mellé került mért idő. Közülük Räikkönen volt a leggyorsabb, így megszerezte a pole-t a két Renault előtt, csapattársa, Juan Pablo Montoya pedig a negyedik helyről vághatott neki az 58 körös versenynek.
Kimi Raikkönen: 1:26.797
Giancarlo Fisichella: 1: 27.039
Fernando Alonso: 1:27.050
Juan Pablo Montoya: 1:27.352
A regnáló világbajnok, Schumacher csak a rajtrács végéről indulhatott, mert a kvalifikáción kicsúszott, majd kocsijában motort is cserélt a csapat.
A vasárnapi versenyenen Fisichella kapta le legjobban a rajtot, ám a mclarenes finn már az első körben támadásba lendült, és visszavette pozícióját, melyet ezután már nem engedett ki a kezei közül. Alonso szintén (könnyedén) maga mögé utasította olasz kollégáját, és egészen az első bokszkiállásig üldözte finn riválisát. Mivel a francia alakulat hamarabb hozta ki versenyzőit (miközben a két könnyű McLaren sorra futotta a leggyorsabb köreit), így Montoya folytathatta útját Räikkönen mögött a második helyen. Végül nem sok hiányzott egy kettős győzelemhez, ám a leintés előtt három körrel egy éppen lekörözött Jordan (Tiago Monteiro) eltrafálta a columbiai versenyző autóját. Montoya egy kipörgés után ugyan még vissza tudott kecmeregni a második helyre, de Alonso már a nyakában loholt. Az utolsó körben végül Montoya vagy nem bírta a nyomást, vagy sérült autója miatt kiszélesítette az egyik kanyart, és a Renault mögé került. A bronzérem mellett a versenyen megfutott leggyorsabb kör (1:24.770) is Montoya neve mellé került.
Raikkönen a bajnokságban így csak két pontot tudott lefaragni hátrányából (Alonso:95, Kimi:71), de ez a verseny egyike volt azoknak, ahol a jégember bebizonyította, hogy ha az autó nem füstöl el alatta, akkor verhetetlen. A dobogósok mögött Fisichella, Jenson Button (BAR Honda), Jarno Trulli (Toyota), és a két Red Bullos versenyző, David Coulthard és Christian Klien végzett pontszerző helyeken.
szöveg: FormaNet, Varga Viktória
