2011. júl 18.

10 pálya, 10 történet - ahol csak egyszer fordult meg a száguldó cirkusz (1. rész)

írta: FormaNet
10 pálya, 10 történet - ahol csak egyszer fordult meg a száguldó cirkusz (1. rész)

A Formula-1- történelmében összesen tíz olyan versenypálya van, amely mindössze egyetlen egyszer látta vendégül a király-kategóriát. Érdekes módon mind a tíz verseny valamilyen oknál fogva emlékezetes maradt, így két részes összeállításunkban ezen - az F1-ben legalábbis - rövidke életű helyszínek történetét elevenítjük fel.
 
1. rész
 
1. 1957 Pescarai Nagydíj  – Pescara
 
A nyolc nagydíjból álló szezon utolsó előtti állomása volt az olaszországi Pescara. Eredetileg a Belga és a Holland Nagydíj is szerepelt a versenynaptárban, ám a rendezők anyagi nehézségekre hivatkozva lemondták, így az elmaradt futamok helyett Olaszország kapott még egy versenyt, a szezonzáró monzai futam előtt. A versenypálya hossza még a majd 23 kilométeres Nürburgringet is túlszárnyalta, 25. 579 kilométerével.
Az első sorból Juan Manuel Fangio (Maserati), Stirling Moss (Vanwall) és a mezőny egyetlen Ferrarija indult Luigi Mussóval a volánnál.
Moss és Musso már az első körben megelőzték argentin vetélytársukat, sőt a harmadik helyről rajtoló ferraris állt az élen, de Moss a második körben átvette a vezetést. Mindketten óriási tempót diktáltak, és a hazai pályán versenyző olasz mindaddig szorongatta a vanwallos riválisát, míg a kilencedik körben a kocsi olajtartálya ki nem lyukadt. Moss ekkor már óriási előnyt autózott ki a második helyet megöröklő Fangióval szemben, és végül több mint három perces előnnyel nyerte meg a versenyt. A harmadik helyen Harry Shell (Maserati) ünnepelhetett. A 16 fős mezőnyből összesen heten értek célba, a győztes Stirling Moss 2 óra, 59 perc alatt teljesítette a 18 körös versenytávot.
A Spoltore, Capelle, Montesilvano és Pescara városait összekötő majd 26 kilométeres pályán a rendezők nem tudták garantálni a biztonságot. Legutoljára 1961-ben adott otthont sportautó versenynek.
 
2. 1958  Marokkói Nagydíj – Ain Diab
 
A Formula-1-es világbajnokság egyetlen Marokkói Nagydíja két dologról maradt igazán emlékezetes. Az 1957-ben, Casablanca mellett kialakított Ain Diab-i versenypálya a szezonzáró helyszíne volt, és még két versenyző, Mike Hawthorn (Ferrari) és Strirling Moss (Vanwall) is harcban állt a trófeáért. Az 53 körös versenyen sokáig Mossnak állt a zászló, hiszen vezette a versenyt, míg Hawthorn csak a harmadik helyen száguldott. Ez pedig a pontversenyben éppen elég lett volna ahhoz, hogy a két brit közül a Vanwall versenyzője ünnepelhesse első vb címét. Igen ám, de a második helyen szintén egy ferraris, Phil Hill haladt, és mivel Mosst nem sikerült hibára kényszerítenie, ezért végül átadta helyét csapattársának, aki így egy ponttal Moss előtt megnyerte a bajnokságot. Stirling Moss tehát hiába szelte át elsőként a célvonalat, és szerezte meg F1-es pályafutása tizedik diadalát az egyetlen Marokkói Nagydíjon, honfitársa, Mike Hawthorn lett a britek első világbajnoka.
Egy tragédia is történt ezen a versenyen, mégpedig Moss csapattársával, Stuart Lewis Evansszel, aki a harmadik helyről vágott neki a versenynek, majd az ötödik helyen autózott, amikor a 41. körben kisodródott a pályáról, és a korlátnak csapódott. Kocsija kigyulladt, és bár Evans kimenekült a lángoló autóból, de overálja ekkor már lángokban állt. Olyan súlyos égési sérüléseket szenvedett, hogy néhány nap múlva életét vesztette. A száguldó cirkusz soha többet nem tért vissza erre a helyszínre.
Az ideiglenes pályán már 1957-ben rendeztek egy világbajnokságon kívüli versenyt, de az 1958-as tragédia után véget is ért az Ain Diab Circuit rövidke autós "karrierje".
 
3. 1959 Német Nagydíj – Berlin AVUS (Automobil Verkehrs und Übung Straße)
 
Az 1921-ben átadott, Berlin délnyugati részén épült rendkívül gyors AVUS versenypálya az első Német Nagydíjnak (1926) adott otthont, de később a Nürburgring árnyékába került, és igaz, hogy a kor leggyorsabb versenypályája volt, de éppen ezért a legveszélyesebb is. Így nem meglepő, hogy a király-kategória mezőnye is mindössze egy alkalommal tett itt látogatást, ugyanis a versenyen két baleset is történt, ami miatt a száguldó cirkusz a debütálást követően végleg hátat fordított a berlini helyszínnek.
A nem mindennapi vonalvezetés miatt ( a több, mint 8 kilométeres pálya két párhuzamos egyenesből, és két visszafordítóból állt, és különlegessége a téglával kirakott döntött kanyarja volt) az F1 történetében egyedülálló módon a verseny 2x30 körös volt, és a végeredményt a két verseny összesített eredményei adták.
Mindkét versenyt a Ferrarik uralták, így végül a maranellóiak hármas győzelmet könyvelhettek el, Tony Brooks, Dan Gurney és Phill Hill sorrendben.
Az egyik baleset a második futamon történt, amikor nyolcadik helyen autózó Hans Herrmann BRM-jének első fékjei felmondták a szolgálatot, és az irányíthatatlan kocsi szalmabáláknak csapódott.
A pilóta kiesett repülő kocsijából, de szerencsésen megúszta az esetet. Nem úgy Herrmann egyik versenytársa, a francia Jean Behra, aki a Porsche színeiben utazott el a versenyre, ahol végül nem kvalifikálta magát, de az egyik betétfutamon rajthoz állt. A döntött kanyarban a Porsche megcsúszott és kirepült a pályáról. A francia versenyző Hermanhoz hasonlóan kiesett a kocsiból, de súlyos sérüléseibe ő azonnal belehalt.
Az egyik legrégebbi versenypálya végleges bezárására 1999-ben került sor.
 
 
4. 1959 Portugál Nagydíj – Monsanto Park
 
A Német Nagydíjat követően, a Portugal Nagydíj is új helyszínen került megrendezésre, mégpedig a Liszabon mellett fekvő, 5.440 kilométer hosszú monsantói pályán.
Az időmérőn négy Cooper Climax bérelte ki az első négy rajtkockát, közülük Stirling Moss volt a legeredményesebb, és végül úgy ünnepelhette futamgyőzelmét, hogy mind a 62 körön keresztül vezette a versenyt, sőt még a leggyorsabb kör is az ő neve mellé került. A másodikként célba érő Masten Gregory (Cooper Climax) már egy körös hátrányban zárt a versenyt. A Hamradik helyen a ferraris Dan Gurney ünnepelhetett.
A futamot itt is balesetek árnyékolták be, előbb Graham Hill (Lotus) és Phill Hill (Ferrari) ütközött, majd Jack Brabham Cooperja szaladt a pályát övező szalmabáláknak, ez után pedig egy póznának csapódott. Brabham mindeközben kiesett autójából, és nem sokon múlott, hogy az éppen érkező csapattársa, Masten Gregory kocsija alatt végezze.  Mindemellett a pálya egy szakaszát villamossín is keresztezte, ráadásul a futam késő délután kezdődött, és a díjátadó már szinte sötétben zajlott, így nem meglepő, hogy a király-kategória köszönte szépen, nem látogatott el újra a portugál helyszínre.
Az alkalmi pálya memoárjában mindössze ez az egy autóverseny szerepel.
 
5. 1959  Amerikai Nagydíj – Sebring
 
Az első hivatalos Amerikai Nagydíjnak (addig Indianapolisi Nagydíj volt) a sebringi repülőtéri versenypálya adott otthont, ami a legkevésbé sem nyerte el a résztvevők tetszését. Mind a versenypálya minősége, mind a rendezés színvonala hagyott némi kívánnivalót maga után, ennek köszönhetően a mezőny többé nem tért vissza a repülőtéren kialakított floridai pályára.  Bruce McLarennek ugyanakkor különleges helyszín volt, ugyanis az új-zélandi versenyző itt szerezte meg legelső győzelmét a Formula-1-ben. Az évadzáró futamon még három esélyese volt a világbajnokságnak, és a három bajnoki aspiráns közül Stirling Moss (Cooper Climax) szerezte meg a pole-t, míg riválisai, Jack Brabham (Cooper Climax) és Tony Brooks (Ferrari) a második és negyedik rajthelyet bérelték ki. Bruce McLaren (Cooper Climax) mindössze a tizedik helyről vágott neki a 42 körös futamnak, de szenzációs rajtjának köszönhetően már az első körben dobogós helyen autózott. Öt kör után Stirling Moss váltóprobléma miatt kénytelen volt feladni versenyét, így innentől kezdve egészen az utolsó körig Brabham és McLaren kettős haladt az élen. Brooks a verseny elején csúnyán visszaesett, de a 41. körben már a negyedik helyen haladt. A hajrá drámaira sikerült, ugyanis az utolsó körben, nem sokkal a cél előtt Brabham kocsijából kifogyott az üzemanyag, és csapattársa, McLaren egy pillanatra tanácstalanul meg is állt mellette, de az ausztrál intett neki, hogy menjen csak tovább.
A 22 esztendő Bruce így megszerezte első F1-es diadalát, és ezzel a száguldó cirkusz addigi legfiatalabb futamgyőztese lett. Jack Brabham betolta kocsiját a negyedik helyre, és bár Brooks harmadikként ért célba, de ez kevés volt a vb címhez. Az összetettben Brabham még így is négy pont előnnyel zárt, és megszerezte első világbajnoki címét.
 

 
A Sebring International Raceway mai napig üzemel, és itt rendezik a híres sebringi 12 órás megbízhatósági versenyeket, valamint számos észak-amerikai sorozat futamainak is helyet ad.

  

Folyt. köv.

Szöveg: FormaNet, Varga Viktória

Szólj hozzá a fórumon 

Szólj hozzá

f1 formula 1 egy futamos versenypályák f1 történelem