2011. aug 11.

Az F1 legnagyobb nyertesei, avagy a veszteséges versenyek haszna

írta: FormaNet
Az F1 legnagyobb nyertesei, avagy a veszteséges versenyek haszna

A száguldó cirkusz idén 19 pályán rendez futamot, miután a Bahreini Nagydíjat törölték, és ezekből mindössze öt az, ami nem állami támogatásból finanszírozza a rendezvényt. A pályák nagy része tehát az adott ország kormányától különböző részben, és formában támogatást kap ahhoz, hogy ki tudja a fizetni a Formula-1 igencsak magas költségeit, a versenyek operatív költségeitől, a pályakarbantartáson át egészen a jogdíjakig.

A széria pénzügyeivel, gazdasági hátterével foglalkozó szaklap, a Formula Money idén már nyilvánosságra hozta  a 2010-es adatokat, ami alapján a támogatást nyújtó kormányok összességében 410,5 millió dollárral támogatták a 14 pálya futamrendezését, ezzel szemben 1 milliárd 900 millió dollár bevételt realizáltak, ami 465 százalékos haszonkulcsnak felel meg.
 
Ez az elképesztő haszon egyrészt a 1,5 millió néző által megvásárolt jegyek árából származik, de az összeg jelentős része a helyi adókból, a forgalmi adókból, és az idegenforgalomhoz kapcsolódó különféle illetékekből és adófélékből tevődik össze.
 
A kormányok az országnak (és ezáltal azért valljuk, be saját működésnek) nem nagyon találhatnának jobb reklámfelületet, mint az évről évre visszatérő F1, ami 600-800 millió nézőt ültet a televízió elé. A sportturizmus pedig viszi a hírt a világba.
 
A legtöbb sporttól eltérően a Formula-1 versenyek rendezői általában nem részesülnek a pálya hirdetési, vagy vendéglátói bevételeiből, és a televíziós közvetítésekhez tartozó bevételekből sem. Az ezekből a forrásokból származó pénzek mind az F1 csoport pénztárába érkeznek.
 
A futamrendezők egyetlen bevételi forrása leginkább csak a jegyeladások, de ez legtöbbször még a futamrendezés jogdíjára sem elég. A pályák fenntartási, működési költségei is komoly összegbe kerülnek, így ha szigorúan csak a rendező(cég) bevételeit és kiadásait vizsgáljuk, akkor elmondhatjuk, hogy Formula-1-es nagydíjat rendezni veszteséges, és ezen az alapon senki sem vállalná a lebonyolítást. Itt kerül a képbe az állam.
 
A Formula Money elemzése rávilágít arra, hogy a száguldó cirkuszban kiemelt jelentőségű az állam és a kormány részvétele. Az adatokat a költségek, és az F1-hez tartozó összes bevétel alapján vizsgálták, külön az utcai és az épített pályák vonatkozásában.
 
A versenyek rendezői által közzétett adatok alapján beszédes számok kerültek nyilvánosságra. A pályák bevételének legjelentősebb része nem meglepő módon a jegyeladásokból származik, ez az állandó pályák esetében 22-27 millió dollár körül van, az utcai versenypályáknál ez valamivel több, 29,5-32,5 millió dollár.
A nagy népszerűségnek örvendő utcai pályák, mint Szingapúr vagy Melbourne jóval több nézőre számíthatnak, mint például Kína vagy Törökország, ahol gyakran nyomasztó az üres lelátók látványa. Az utcai pályák nagyobb jegyeladása egyrészt nagyobb bevételt is jelent, másrészt viszont egyéb területeken nem tudnak bevételt realizálni.
 
Az állandó helyszínek a környező területeket ideiglenes kempingként adják bérbe, ami a fizetős parkolókkal együtt további 1-4 millió dollárt jelenthet helyszínenként. Az utcai pályákon ez ennek töredéke, minimális parkolási díjat tudnak csak beszedni.
 
A pálya körül kialakított vendéglátóhelyek forgalmának körülbelül 25 százaléka szintén a rendezőket illeti, az maximum 1 millió versenyenként. Néhány tízezer dolláros bevétel származhat még a helikopter leszállókból, vagy a pályához tartozó repterek bevételéből.
 
A versenyrendezés költségei jelentős eltérést mutatnak pályánként, az utcai aszfaltokon jóval nagyobb a három napra eső költség, mint az épített pályákon.
 
A legnagyobb összeg a jogdíj, ami szintén nagy eltéréseket mutat. Amíg az európai pályák 25 millió dollár körül fizetnek (kivétel Monaco, mely helyszín gyakorlatilag nem fizet jogdíjat, és Monza, ahol a jogdíj hét millió alatt van) addig az új ázsiai pályáknál ez az összeg átlagban 40 millió dollár. Mindent összevetve 30 millióval számolhatunk futamonként, már ami az F1 csoport felé fizetési kötelezettség, a jogdíjak összegét illeti.
 
Az utcai pályáknál ezeket a költségeket jelentősen növeli a bokszutcához tartozó mobil épületek bérleti díja, az ideiglenes kordonok, és tribünök bérlése, ami összességében 30 milliós nagyságrend versenyenként. Az új jelentkezők között Dél-Afrika (Cape Town) érdekes innovatív megoldásként a versenypályát egy stadionon vezeti keresztül, ezzel jelentős pénzt tudnak majd megspórolni, a tribünök bérlése kapcsán.
 
Minden pályát terhel a személyzetre, a marketingre, és járművek bérlésére fordított összeg, ami versenyenként eléri a 10 millió dollárt.
 
A számokat összesítve az épített pályáknak a futamrendezés 55 millióba, míg az utcai pályáknak közel 88 millió dollárba kerül. A végösszegeket figyelembe véve általánosságban tehát elmondható, hogy az épített pályáknál kb. 20 millió, míg az utcai pályáknál akár 55 millió dollár is hiányzik évente a verseny finanszírozásához.
Konkrét adat, hogy a szingapúri kormány minden évben 60 millió dollárral támogatja a futamrendezést. A többi rendező ország kormánya is nagy pénzeket fizet, de ez nem kidobott pénz.
 
Az utcai pályáknál a jelentős adóbevétel növekedés mellett a városról alkotott kép az egyik legnagyobb hozadék, hiszen több százmillió ember ismerheti meg a hely épületeit, látványos városképét a Formula-1 kameráin keresztül, ami így komoly turistacsalogató, és így az idegenforgalom nem csak a három napra koncentrálódik.
Természetesen az épített pályáknál nem a város, mint inkább a rendező ország kerül a fókuszba a három nap alatt, ami kifejezetten jót tesz az országimázsnak, és jelentősen javítja az adott ország nemzetközi megítélését. Ennek pedig komoly hozadéka a hitelképesség javulás, a kereskedelmi és ipari kapcsolatok élénkülése, vagy akár a befektetői érdeklődés és kedv növekedése, az adott terület iránt.
 
Hogy az egyes államok pontosan mennyit profitálnak külön-külön a Formula1-ből, az igen nehéz megmondani, részben az eltérő adókulcsok, és illetékek miatt.
 
Magyarországon, a legtöbb termék és szolgáltatás forgalmi adója 25 százalék.
A HVG becslése szerint a Magyar Nagydíj gazdasági hatása akár a 10 milliárd forintot is meghaladhatja, ami annyit jelent, hogy Magyarország (ha csak a közvetlen pénzügyi szempontokat nézzük) kényelmesen ki tudta fizetni tavaly a 4.77 milliárd forintnak megfelelő kiegészítő finanszírozást. Az idei évben ez valamivel kevesebb, a HVG számításai szerint közel 24.3 millió dollár volt az állami hozzájárulás. A dollár árfolyamától függően a magyar gazdasági lap 4.49 és 4.61 milliárd forint közé becsüli a FOM-nak fizetett összeget az állam részéről. (forrás: hvg 2011.08.09.)
 
Ezzel szemben Spanyolországban 16 százalékos az adótartam, ezért az Európa Nagydíjnak jóval komolyabb gazdasági hatása kell, hogy legyen a magasabb futamrendezési költség, és az alacsonyabb adók miatt. Azaz minimum 157,5 millió dollár, amiből finanszírozható lenne a 25,2 milliós évi állami támogatás. Becslések szerint a bevétel a három napon 75 millió dollárral növekedett, ami azt sugallja, hogy Valencia (és a tartományi kormányzat) veszteséggel zárta a nagydíjat.
 
Ez azonban nem ennyire egyszerű. Ugyanis a fent említett 75 milliós gazdasági mutatót 83.400 fizető néző „idézte elő”, de nem számoltunk azzal a minimum 530 millió nézővel, aki a televízión keresztül nézte végig a versenyhétvégét. És itt érvényesül a reklámok hatása, a rendező városok kapcsán. Ugyanis ha csak minimális a hatása, ez akkor is azt jelentheti, hogy a nézők 0,2 százaléka dönt majd úgy, hogy a közeljövőben (10 éven belül) ellátogat Valenciába, és ott minimális időt eltöltve költi a pénzét, ez pedig pénzügyileg annyit jelenti, mintha 105 ezer fizető néző látogatna ki a versenyre, ami viszont több mint kétszerese az évenként kifizetett támogatásnak.
 
A reklámok valódi hatását nagyon nehéz egzakt módon mérni, de vannak olyan általános (és tegyük hozzá, hogy a minimumhoz közelítő) adatok, melyek alapján akár pénzügyi terv is készíthető. A számok és adatok ismeretében (melyek természetesen általános adatok) talán kicsit közelebb kerülhettünk annak megértéséhez, hogy a Formula-1 veszteséges versenyeit miért is éri meg finanszírozni az adott ország kormányainak.       

 

Szöveg: FormaNet, Varga Viktória

 

 

 

 

Szólj hozzá

f1 forma1 f1 pénzügyek nagydíjak f1 nyertesei formula money