Egy éve még igen távolinak tűnt, hogy a Formula-1 teljes jogi és pénzügyi szabályozását meghatározó Concorde Egyezmény 2013-tól érvényes új dokumentumai, minden érintett fél által elfogadható formában kerüljenek az aláírók asztalára. Ennek legfőbb oka, hogy a 2011-es szezon végére mindenki mindenkivel érdekellentétben állt. Bernie Ecclestone-nak azonban elég volt egy év arra, hogy remek taktikai érzéket bevetve tető alá hozza az új megállapodást. Ma már a legkeményebb ellenfél, az FIA elnöke, Jean Todt is arról beszél, hogy az F1 hosszútávú jövője szempontjából az új egyezmény sokkal kedvezőbb. Az új egyezmény azonban, a hangoztatott elvek ellenére is többféleképpen értékelhető - egyszerre siker, megalkuvás és diktátum.

Tavaly év végére csúcsosodtak ki azok az ellentétek, melyek minden bizonnyal Berni Ecclestone-nak is okoztak némi fejtörést. A csapatok nem tudtak megegyezni a költségcsökkentési megállapodás (RRA) több kérdésében, és annak a betartását, és betartatását ellenőrző formában. Ez a FOTA (csapatok érdekvédelmi szövetsége) szakadásához vezetett, miután a Red Bull, a Ferrari, majd őket követve a Sauber és a Toro Rosso is elhagyta a szervezetet.

Az istállók bizonyos tekintetben az FIA-val (Nemzetközi automobil Szövetség) is szemben álltak, mivel az irányító testület egyes szabálymódosításai sok tekintetben eltértek a csapatok elképzeléseitől, és némileg diktátumszerűen születtek meg. Az alakulatok több beleszólást szerettek volna az őket érintő döntésekbe.

A F1 nagyura, és az F1-es csapatok között is jelentős érdekellentét húzódott, elsősorban a Formula-1 bevételeinek újraelosztása vonatkozásában, mivel az istállók nagyobb részt szerettek volna. A Ferrari egyenesen úgy fogalmazott, hogy az addigi 47 százalékról emeljék 75 százalékra az alakulatok részesedését.

A legnagyobb érdekellentét azonban a sport irányító testülete, a Jean Todt vezette FIA, és Bernie Ecclestone által vezetett FOM között húzódott. Bizonyos hatalmi kérdések mellett itt is a pénznek volt a legfőbb szerepe. A képlet egyszerű volt. Az FIA nagyobb bevételt szeretett volna, míg Ecclestone jobban szerette a saját zsebét. A dolog előzménye az, hogy 2014-ben lejár Ecclestone azon kötelezettsége, hogy évi 15 millió eurót köteles az FIA-nak fizetni, annak az egykori, még Max Mosley FIA elnök idejében kötött megállapodásnak értelmében, mely 100 évre a fehér lovag kezébe adta a száguldó cirkusz kereskedelmi jogait.

Három éve, amikor ez a kérdés élesebben először felmerült, Ecclestone egyértelművé tette, hogy a határidő lejárta után egyetlen pennyt sem hajlandó fizetni a szövetségnek, ami súlyos forráshiánnyal fenyegette a szervezetet, a jövőre nézve. Akkor a FOM vezér kissé cinikusan azt tanácsolta Jean Todtnak, hogy a forrás pótlására emeljék meg a pilóták rajtengedélyéhez szükséges szuperlicensz összegét. Úgy tűnik, az FIA elnöke nem csak megfogadta, de tovább fűzte Ecclestone gondolatmenetét, hiszen nem csak a szuperlicensz összege emelkedik jövőre, de a csapatok nevezési díja is drasztikus mértékben emelkedik egy olyan időszakban, amikor mindenki a költségek drasztikus csökkentéséről beszél a sport jövője érdekében. És ez az F1 teljhatalmú urának nem kerül semmibe sem, bár bizonyos, nemzetközi megítélést is szem előtt tartva (főleg hogy jó fiúnak tűnjön, és hogy kerülje a felesleges konfrontációt) a FOM is juttat bizonyos pénzeket az FIA-nak. És ezzel úgy néz ki, szent a barátság Jean Todt-tal.

A pénzügyek mellett, az F1 irányító, szabályzó és szabályalkotó rendszere is jelentősen átalakul, és az új mechanizmus jelentősen növeli a top csapatok befolyását a közép és kis csapatokkal szemben. Az FIA elnöke úgy gondolja, az új struktúra jelentősen megkönnyíti a szabályváltoztatások menetét, és rugalmasabbá teszi a sportot a felmerülő új igények, és kihívások vonatkozásában.Úgy tűnik azonban, hogy a mezőny jelentős részét adó közép és kiscsapatok véleménye az FIA elnökét nem nagyon érdekli.

Jean Todt a napokban az Autosportnak adott interjúban elmondta, az F1 szabályozásának ilyen jellegű átalakítása (az új Concorde egyezmény alapján) demokratikusabbá teszi a döntéshozatalt, és gátolja azokat a kisebbségben levő csoportokat az érdekérvényesítésben, melyek a múltban sokszor korlátozták a sport fejlődését.

„Számomra ez így sokkal nyitottabb, hogy képesek legyünk bármiféle változásra” – nyilatkozta Todt, az új megállapodásról.

„Azzal a szerkezettel, ami jelenleg még megvan, sohasem lennék képesek a változásokra.”

A régi struktúra szerint a Technikai és Sport Munkacsoport javaslatait az F1 Bizottság 70 százalékának kellett támogatnia, a 26 főből tehát 19 tagnak kellett támogatnia egy-egy javaslatot. Az új megállapodás alapján ez a döntéshozó mechanizmus is jelentősen átalakul.

Létrejön egy 18 főből álló testület, a Stratégiai Munkacsoport, ahová hat főt az FIA, hat főt a FOM, és hat főt a topcsapatok (Ferrari, McLaren, Mercedes, Red Bull, Williams, és a konstruktőri verseny hatodik helyezettje) delegálnak majd. Ez a testület fog dönteni a szabályváltozásokról, és a szavazás egyszerű többséggel fogadja el az új javaslatokat, ami ezt követően kerül az F1 Bizottság elé.

Az új F1 Bizottságot a Stratégiai Munkacsoport hat istállójának delegáltja, az előző bajnokságban pontszerző alakulatok delegáltjai, az FIA és a FOM delegáltjai, hat promóter, és a motorgyártők képviselői alkotják majd.

"A döntések a többség akaratát figyelembe véve történnek, és nem lesz többé szükség 70 százalékos támogatásra” – mondta az FIA elnöke, aki úgy gondolja, az új struktúra hatékonyabban lesz képes reagálni a sport felé támasztott elvárásokra, igényekre.

„Ez egy demokratikus és kiegyensúlyozott szervezet lesz, ami most még nem létezik. Az FIA számára ez egy plusz dolog lesz.”

Todt arra számit, hogy az új Concorde Egyezmény egy héten belül végleges formát kaphat, és valamennyi érintett egyetért az abban megfogalmazott elvekkel.

Az új megállapodást számtalan vita, és ellentét hátráltatta, míg végül mindenki számára elfogadható megoldás született, ám Todt azt is fontosnak tartotta elmondani, hogy számára a viták során is a sport egészének jövője volt a legfontosabb szempont.

„Sohasem fogom úgy gondolni, hogy ezeket mi csak az FIA kedvéért tesszük. És nem fogadom el azt, hogy mi csak kérünk a csapatoktól. Vagy hogy mi (FIA) csak kérünk a kereskedelmi jogok tulajdonosától. Számomra ezt egy kiegyensúlyozott része” (az együttműködésnek)

„És azt gondolom - miután párszor megbeszélést folytattunk a kereskedelmi jogok tulajdonosával, a CVC-vel, és Bernie-vel, beszéltünk a csapatokkal, és beszéltünk összességében mindenkivel – hogy néha ez a dolog csak kétszereplős volt. Szóval számomra fontos volt, hogy hárman közösen alkossunk egy egészet, és ezt meg is tettem október 22-én Párizsban.”

„A legtöbb elvi kérdésben megegyeztünk, és most már végleges formába került a megállapodás, és remélem, hogy aláírjuk azt. Ez megerősíti az FIA pozícióját, de kiegyensúlyozott módon” – nyilatkozta Jean Todt.

Bernie Ecclestone úgy tűnik beadta a derekát, és sok tekintetben engedékenynek bizonyult a nemzetközi szervezettel (FIA) folyó tárgyalások során. Azok az éles kritikák, melyek nemrégiben még annyira jellemzőek voltak a fehér lovag véleményalkotására az FIA elnökkel szemben, teljesen elmaradtak, és a viták ellenére is komolyabb konfrontációk nélkül sikerült megegyezésre jutni. Ez a sport szempontjából mindenképpen értékelendő, ám ennek háttere minden bizonnyal nem ennyire fehér és fekete.

Hogy a megállapodáshoz a közép és kis csapatok mit szólnak, egyelőre úgy tűnik, nem nagyon érdekli az F1 vezetését, és irányítótestületét, hiszen ez régen is bevált gyakorlat volt, hogy a top csapatok meggyőzését követően a kicsit mindig beálltak a sorba, mert nem is nagyon tudtak (tudnának) mit tenni. Az, amit Jean Todt, sportdiplomáciai sikerként könyvel el, Ecclestone részéről inkább megalkuvásnak tűnik, a jelenlegi, gondokkal terhelt időszakában, amikor nem szeretne egy újabb nemzetközi botrány részese lenni, a kiscsapatok felé pedig a demokratikus döntéshozatal hangoztatása ellenére is inkább diktátum. Ez pedig újabb feszültség, és ellentét magja lehet a későbbiekben.

FormaNet, Varga Viktória