FormaNet magazin

Villámhírek a Forma-1-ből

Rólam

Egy rádió műsor a száguldó cirkusz világáról. Minden pénteken a Rádió35-ön 18.00-19.00-ig FormaNet Magazin! Hallgatható Tiszaújváros 30 km-es vételkörzetében az FM89,6-on, interneten a www.radio35.eu honlapon.

Archívum

Blogroll

  • Nincsenek kedvenc blogok

Kedvenc szerzők

  • Nincsenek kedvenc szerzők

Blogom címkéi



http://rss.formanetmagazin.blogter.hu/

Jubileumi futamok a Ferrari történelmében

A Török Nagydíj egy egészen különleges alkalom lesz a Ferrari, és a rajongók számára, hiszen a Formula-1 történelmének legpatinásabb alakulata immár 800. versenyére készül.

 

 

Hogy ez a 800-as szám hogy milyen mély nyomokat hagy majd maga után a csapat történetében, az hétvégén kiderül, addig is a következő összeállításban sorra vesszük a legendás istálló eddigi jubileumi versenyeit, melyek közül akad sikerektől,  kudarcoktól, illetve botrányoktól emlékezetes nagydíj is.

 

100.  1963. augusztus 4. Német Nagydíj, Nürburgring

Pilóták: John Surtees, Willy Mairesse

 

1963-NémetGP

 

A jubileumi futam a csapat számára felemásra sikeredett.

Egyrészt John Surtees futamgyőzelme végre megtörte a majd két éve tartó sikertelen szériát, másrészt Mairesse balesete miatt a csapat nem ünnepelhetett felhőtlen örömmel.

Az 1963-as év favoritja egyértelműen a Lotus-Climax brit sztárpilótája, Jim Clark volt, aki a Német GP-t megelőzően már sorozatban négy futamgyőzelmet szerzett (az addigi öt versenyből) a szezonban.

Clark a Nürburgringen is az első rajtkockából indulhatott, ám ott volt mellette a Ferrari új „szerzeménye”, a hétszeres motoros világbajnokból F1-es versenyzővé avanzsálódott John Surtees.

A rajtot követően Clark kocsijának motorja rakoncátlankodni kezdett, így megelőzte a második sorból induló BRM-es Richie Ghinter, illetve a Ferraris Surtees is, és miután Ghinter a második körben váltóhiba miatt szintén visszacsúszott, Surtees tuljadonképpen sima győzelmet aratott, az akkor még 22.81 km hosszú legendásan veszélyes Nürburgringi versenypályán.

A hetedik helyről rajtoló Willy Mairesse, azonban a második körben egy bukkanón elveszített uralmát a 156/F1/63-as kódjelű versenyautója felett, és súlyos balesetet szenvedett, mely véget vetett versenyzői karrierjének.

 

200.  1973. február 11.  Brazil Nagydíj, Interlagos

Pilóták: Jacky Ickx, Arturo Merzario

 

A maranellói alakulat, még az előző évi konstrukcióját, a megújult 312B2-est állította csatasorba a szezon első három versenyén, így a versenynaptár második futamára, a Brazil Nagydíjra még ezzel az autóval szállt harcba a két versenyző, nem túl nagy reményekkel.

Jacky Ickx a harmadik, Merzario pedig a 17. rajtkockából vágott neki a 40 körös versenynek, az akkor még majd 8km hosszú interlagosi pályán.  

A futamgyőzelmet, a hazai pályán versenyző Emerson Fittipaldi (Lotus-Ford) szerezte meg, Jackie Steward és Denny Hulme előtt.

A Ferrari pilótái sem vallottak szégyent, hiszen Merzario-t a negyedik-, Jack Ickx-t pedig az ötödik helyen intette le a kockás zászló.

 

300.  1979.  augusztus 26. Holland Nagydíj, Zandvoort

Pilóták: Jody Scheckter, Gilles Villeneuve

 

Az 1979-es 312T4-es Ferrarijának „szépsége” nem aratott átütő sikereket a közönség körében, de Enzo Ferrari bízott benne, hogy a „papucsnak” csúfolt versenyautó, a pályán nyújtott teljesítményének köszönhetően, hamarosan mindenki szemében megszépül.

És milyen igaza lett!

Ebben az évben Jody Scheckter és Gilles Villeneuve összesen hat győzelemmel, és 113 ponttal megszerezte a Ferrari kilencedik világbajnoki címét.

A világbajnok Jody Scheckter lett, mögötte pedig 4 ponttal lemaradva, Villeneuve végzett a második helyen.

 

1979-Jody Scheckter

 

A szezon 12. versenyén, a Holland Nagydíjon a Ferrari versenyzői 5-6 helyről indultak, Scheckter és Villeneuve sorrendben. Kettejük közül Scheckter a dobogó második fokán ünnepelhette a csapat 300. jubileumát, Villeneuve azonban a nagy igyekezetben először megpördült, majd a 49. körben bal hátsó defektet kapott, és kiesett a versenyből.

Enyhe vigaszt talán az jelentett a kanadai pilótának, hogy a verseny leggyorsabb körét (1:19.43) az ő neve mellett jegyezték.

 

400.  1986. június 22. USA Nagydíj, Detroit

Pilóták: Michele Alboreto, Stefan Johansson

 

Az előző év balszerencsés sorozata után, Enzo Ferrari az év eleji autó bemutatón nem túl lelkesen azt nyilatkozta, hogy már az is öröm lenne a csapat számára, ha ismét a második helyen végeznének a világbajnoki pontversenyben.

Sajnos azonban még ez is optimista elképzelésnek bizonyult, ugyanis pilótáik a szezon során igen kevés értékelhető helyezést értek el.

A Ferrari csak 37 pontot tudott összekaparni az idény végére, és ezzel mindössze a 4. helyen zártak a bajnokságban. (A Williams 141 ponttal nyerte a VB-t)

 

Mindezek tükrében nem meglepő, hogy az olaszok 400. jubileumi versenye is elég felejtősre sikerült.

Johanson az ötödik-, míg Alboreto csak a 11. rajtkockát szerezte meg az időmérőn.

A svéd pilóta mindössze a versenytáv háromnegyedéig jutott az elektronika meghibásodása miatt, Michele Alboreto negyedik helye azonban kicsit szépített a gyenge szezonon. (Bár hozzá kell tenni, hogy a 26 fős mezőnyből, mindössze tíz versenyző látta meg a kockás zászlót.)

 

500. 1992. augusztus 16. Magyar Nagydíj, Hungaroring

Pilóták: Jean Alesi, Ivan Capelli

 

 

Az 1992-es év 11. versenye volt a Magyar Nagydíj, ami szintén nem a Ferrari 500. futamának sikereiről maradt emlékezetes, hanem Nigel Mansellről, (Williams-Renault) aki hazánkban ünnepelhette legelső -és egyben utolsó- világbajnoki címét, még úgy is, hogy Ayrton Senna mögött a második helyen ért célba.

 

A Ferrarinak ez már a sokadik sikertelen idénye volt, és ezen nem segített az új aerodinamikai megoldásokkal tervezett F92A kódjelű, dupla alvázzal felszerelt versenyautó sem. Sőt éppen ellenkezőleg, igencsak megosztotta még a pilótákat is. Míg Alesi próbálta ellensúlyozni a hiányosságokat finom hangolásokkal és lendületes vezetési stílusával, addig Capelli egyáltalán nem találta a helyét a stabilitási gondokkal küszködő együlésesben.

Az F92A rövid és nem túl szerencsés „életének” legutolsó versenye éppen a Hungaroringen volt, (Belgiumban már az átalakított F92AT debütált) ahol Alesi és Capelli a kilencedik és tizedik helyről vághattak neki a 77 körös futamnak.

Jean Alesi már a 14. körben kicsúszott, és ezzel feladni kényszerült a küzdelmet, Capelli pedig három helyet szépített, így végül hatodikként ért célba.

 

600. 1998. augusztus 30. Belga Nagydíj, Spa (esős futam)

Pilóták: Michael Schumacher, Eddie Irvine

 

A 600. versenyének nagy reményekkel vágott neki a csapat, hiszen a Belga Nagydíjat megelőző Hungaroringi futam, Michael Scumacher diadalát hozta.

Végül aztán nem, hogy Schumachernek, de a szezon egyik élmenőjének sem sikerült még pontot sem szereznie a kaotikus, esős Belga GP-n.

A mai napig sokat emlegetett káoszfutam, már a rajtnál óriási tömegbalesettel indult, de a negyedik és ötödik helyről startoló Ferraris pilóták még fel tudtak sorakozni a második rajthoz.

 

1998-BelgaGP - tömegbaleset utáni roncsok

 

A világbajnoki címért csatázó Mika Häkkinen és Michael Schumacher az új rajtot követően összeütköztek, aminek következtében a finn versenye véget ért.

A német azonban folytatta útját, sőt a kilencedik körben már az élen autózott egészen a 25. körig, mikor is utolérte a lekörözés előtt álló David Coulthardot, aki a kelleténél kicsit lassabban vette be a kanyart, így a Ferrari belerohant a fő rivális, McLaren autójába.  

Az őrjöngő Schumacher mellett, csapattársa, Irvine egy kicsúszást követően szintén befejezte versenyét ugyanebben a körben.

A futamon mindössze nyolc pilóta ért célba, (a 22-ből) és nagy meglepetésre a Jordan autói szerezték meg legelső győzelmüket, Damon Hillel és Ralf Schumacherrel a volánnál.

 

700.  2004. augusztus 29. Belga Nagydíj, Spa

Pilóták: Michael Schumacher, Rubens Barrichello

 

Az egyetlen olyan jubileumi futam a maranellóiak történelmében, ahol mindkét versenyző a dobogón ünnepelhetett. Mindemellett ebben az évben, a 18 versenyből 15 futamgyőzelemmel, a csapat simán megszerezte zsinórban ötödik, összességében pedig 14. konstruktőri világbajnoki címét, ráadásul éppen Spa-ban, a 700. nagydíjukon.

A Belga Nagydíjon Michael Schumacher a második rajtkockából, Barrichello pedig a hatodikból kezdte meg a versenyt. A szintén kaotikus futamon a tizedik helyről rajtoló, parádésan versenyző Kimi Räikkönen aratta le a babérokat, de Schumacher második-, és Barrichello harmadik helye elég volt ahhoz, hogy az olasz istálló, négy versennyel a szezon vége előtt már itt Spában mindkét VB címet elhódítsa, így az ezt követő Olasz Nagydíjon már világbajnokként fogadhatta őket a hazai rajongótábor.

 

 

Szöveg: FormaNet, Varga Viktória

 

 

  • Értékelés:
Csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá ehhez a bloghoz. Belépnél? | Regisztrálnál?

Blogter

0Szavazz
Szavazz és a bejegyzés címlapra kerülhet