2010. aug 08.

57 éves a britek oroszlánja – Nigel Mansell

írta: FormaNet
57 éves a britek oroszlánja – Nigel Mansell

Szenzációs - a fizika törvényeit is meghazudtoló- előzéseiről, iszonyatosan nagy küzdeni akarásáról, kitartásáról és szívósságáról híres brit legenda, Nigel Ernest James Mansell a mai napon ünnepli 57. születésnapját.

A Formula-1-es világbajnok és IndyCar bajnok, 1953. augusztus 8.-án látta meg a napvilágot, egy angliai kisvárosban, Upton-upon Severnben (Worcestershire). Repülőmérnök édesapjának hobbija a gokart versenyzés volt, de egyéb autósport is érdekelte, többek közt a Formula-1. Ez jó indíttatás volt a kis Mansellnek, aki a brit legenda, Jim Clark versenyeit nézve határozta el, hogy bizony ő is autóversenyző lesz.

 

Első gokartját 10 évesen kapta, három év múlva több versenyre is benevezett, és a sikerek hamarosan megérkeztek. Első versenyét 1971-ben, 14 évesen nyerte. Ezzel azonban a fiatal Mansell nem elégedett meg.
 
1976-ban a Forma-Ford 1600-ban mutatkozott be, és már ebben az idényben öt futamgyőzelmet szerzett, a következő évben pedig megnyerte a bajnokságot. Még ebben a szezonban Brands Hach-ben súlyos nyakcsigolya-sérülést szenvedett, és hónapokig feküdnie kellett volna, ám Mansell néhány hét múlva újra a volán mögött ült.
Ezt követően a Formula-3-ban folytatta szereplését. Itt figyelt fel rá a Lotus alapítója, Colin Chapman 1979-ben, és egy teszt lehetőséget ajánlott Nigelnek.
A brit fájdalomcsillapítókkal érkezett az F1-es istálló tesztjére, mert egy újabb baleset miatt, akkor éppen hátcsigolyatörésből lábadozott.
A következő évben már, mint tesztpilóta volt jelen a királykategóriába, és abban a szezonban háromszor rajthoz is állhatott a Lotus 81B-vel.
 
Legelső versenye, az Österreichringen rögtön emlékezetesre sikerült. A Lotusból ugyanis beszivárgott az üzemanyag a pilótafülkébe, és  Mansell a technikai probléma miatt hamarosan feladta a versenyt, de addigra már helyenként másodfokú égési sérüléseket szenvedett.
Mario Andretti távozásával megüresedett egy hely a csapatnál, így 1981-1984-ig Mansell lett Elio de Angelis csapattársa. Négy szezon alatt a brit pilóta öt harmadik helyet tudott felmutatni, de a Lotushoz kötődik legelső pole pozíciója, melyet az 1984-es Amerikai Nagydíjon szerzett meg.
Ez volt az a hírhedt dallasi futam, amikor a Lotus a célegyenes előtt felmondta a szolgálatot, Mansell pedig a 40 fokos hőségben próbálta meg betolni a célba kocsiját. Pár méterrel a célvonal előtt a brit pilóta összeesett, végül hatodik lett.

 

 

 

1985-re a Williamshez igazolt, és ebben az évben végre felállhatott a dobogó legfelső fokára is - méghozzá hazai közönség előtt - Brands Hatch-en, majd a szezon utolsó előtti nagydíján Kyalamiban is futamgyőzelmet szerzett.

Ezután hét év telt el, amíg végre világbajnoki címet ünnepelhetett, 1992-ben. Ez alatt a hét év alatt, háromszor lett második az összetettben.

 

 
1986-ban és 1987-ben nagyon közel került a VB trófeához. ’86-ban két ponttal maradt le Alain Prost (McLaren) mögött, ’87-ben pedig csapattársa, Nelson Piquet zsebelte be Mansell elől a végső győzelmet.
Mindeközben jó néhány felejthetetlen pillanatot szerzett rajongóinak, többek közt az 1987-es Brit Nagydíjon, ahol nagyjából 20 kör alatt ledolgozta 20 másodperces hátrányát csapattársával,  Piquet-vel szemben, míg végül a hazai közönség a pályára özönlött, és úgy ünnepelték kedvencük győzelmét.
A szezon utolsó előtti fordulójában - amikor ismét a vb cím volt a tét- a Japán Nagydíj kvalifikációján súlyosan megsérült, így az utolsó futamon már nem harcolhatott a világbajnoki trófeáért.
Igaz Piquet sem szerzett pontot, de az addigi eredmények a csapattársnak kedveztek.
 
1988-ban a Honda motort a  Judd váltotta fel, és a Williamsnek ez olyannyira nem feküdt, hogy Mansell a versenyek nagy részét befejezni sem tudta.
 
Következő szezonját már a Ferrarinál kezdte meg. (ő volt az utolsó versenyző, akit a nagy Enzo Ferrari személyesen szerződtetett)
Legelső Ferraris versenyét (Brazil Nagydíj) megnyerte, így nem is csoda, hogy Gilles Villeneuve után az első versenyző volt, aki az olaszok szurkolótáborát igazán lázba tudta hozni.
Hogy is lehetne elfelejteni például azt a Magyar Nagydíjat, ahol a britek oroszlánja a 12. helyről rajtolva küzdötte fel magát egészen az első helyig.
Vagy azt a Francia Nagydíjat, ahol a rajt utáni balesetbe Mansell is belekeveredett, így a mezőny hátsó régiójában találta magát, ráadásul abban az autóban, melyet csapattársa Gerhard Berger előző nap már olajszivárgás miatt lecserélt. Kilátásai nem voltak túl fényesek, ennek ellenére a második helyig küzdötte fel magát. Ugyanúgy Silverstone-ban, ahol a mezőny közepéről rajtolva nagyszerű teljesítménnyel, szintén a dobogó második fokán végzett.
A maranellói évek alatt persze voltak „sötét” pillanatok is: egyszer Kanadában Mansell a felvezető kör után a bokszba hajtott lecserélni esőgumijait, de nem állt meg a bokszutca piros lámpájánál, hogy a mezőny végére sorakozzon be, így a versenybíróság kiintette a futamból. A második alkalommal Estorilban túl szaladt a Ferrari boxon, majd hátramenetbe kapcsolt, ezt pedig tiltja a szabályzat. Nigel azonban figyelmen kívül hagyta a fekete zászlót, ráadásul a világbajnoki címért harcoló Ayrton Sennával is összeakadt, aminek következtében mindketten kiestek, Sennának pedig elúszott a VB címe. A figyelmetlen angolt egy futamra eltiltották.
1990-ben Alain Prost csapattársaként kissé háttérbe szorult, ezért a szezon közepén már a visszavonulást fontolgatta.
 
Végül Frank Williams maradásra bírta, így a következő idényre újra Williams színeiben versenyzett. 1991-ben öt győzelmet szerzett, a vb-összesítésben azonban alulmaradt, ezúttal Sennával (McLaren) szemben.
 

 

 

1992-ben aztán végre eljött az ő ideje, és 12 évvel F1-es debütálása után világbajnoki címet ünnepelhetett, ráadásul már a szezon 11. állomásán, a Magyar Nagydíjon.

Ebben az évben összesen kilenc futamgyőzelmet szerzett és 108 pontot gyűjtött.
(a második helyezett Richardo Patrese neve mellett csupán 56 pont szerepelt)
A következő évre Prost érkezett a Williamshez, Nigel pedig ezt nem akarta megvárni, elhagyta a csapatot, és ezzel együtt a királykategóriát is.
Átnyergelt az amerikaiak sorozatába, az IndyCarba, és a Newman/Haas csapatnál mindent megnyert. Pole-ból az első versenyét (összesen ötöt a szezonban), az Év Újonca címet (40 évesen) és természetesen az IndyCar bajnoki címet is.
 
1994-ben Mansell újra a Formula-1-ben találta magát (Senna halála után ő ült be a Williamsbe) és az Indy mellett négy versenyen állt rajthoz, Damon Hill csapattársaként.
 
Az 1995-ös szezont a McLarennél kezdte meg, de az első két futamot ki kellett hagynia, mert a tervezők túl szűkre szabták a cockpitet, így Mansell nem fért be az kocsiba. Az MP4-10 végül nem bizonyult versenyképesnek, így két verseny után ismét bejelentette visszavonulását. Ezúttal döntése végleges volt.
 
Ezután a brit túraautó sorozatban, majd később a Grand Prix Masters sorozatban tűnt fel. Idén a LeMansi 24 órás versenyen indult két fiával Leoval és Greggel, ám a verseny első órájában balesetet szenvedett és lábsérüléssel kórházba szállították.
Augusztus 22-én a hazánkba is ellátogat, ám a hírek szerint (sérülése miatt) csak nézőként lesz jelen az első hungaroringi LeMans Series-en.
 
Nigel Mansell 15 éves F1-es pályafutása 187 nagydíjon vett részt. Ez alatt összesen 31 futamgyőzelmet, 59 dobogós helyezést, 32 pole pozíciót, 30 leggyorsabb kört, 482 pontot és egy világbajnoki címet jegyez.
 
 

 

 

 

Szöveg: FormaNet, Varga Viktória

 

Szólj hozzá

f1 forma1 formula1 nigel mansell 57 éves