Szerettem volna ugrálni, és azt kiabálni, hogy miénk a legjobb autó - interjú Mika Häkkinennel
Mika Häkkinen éppen tíz évvel ezelőtt kezdte meg utolsó szezonját a Formula1-ben. Ebből az alkalomból az F1Fanatic interjút készített a kétszeres világbajnokkal, melyben Häkkinen beszélt többek közt saját F1-es éveiről, a Michael Schumacherrel való rivalizálásáról, és arról, hogy milyen érzés volt felfedezni azt, hogy autójával akár világbajnok is lehet.
Kérdés: Tíz éve volt az utolsó F1-es szezonod, úgy tűnik nagyon gyorsan elszaladt az idő. Mit csináltál azóta?
Mika Häkkinen: Igaz, hogy elrepült az idő, de ha azokra az évekre gondolok, olyan, mint ha tegnap lett volna. Abban az időszakban, amikor a Formula-1-ben voltam, hihetetlenül alárendeltem magam a sportnak. Az F1 a nap 24 órájából 24 órát köt le az életedből. Ez nem egy hivatal, ahová reggel bemegy az ember, és délután haza megy. Ez száz százalékos embert kívánó munka. Az elmúlt tíz évben rengeteg dolog történt velem. Megtapasztaltam milyen a családi élet, van három gyermekem, tehát csodálatosan telt ez az idő. Természetesen voltak rossz pillanatok is a rengeteg jó mellett, de hát ilyen az élet. A DTM-ben is eltöltöttem három évet a Mercedesszel. Ez visszahozta számomra azokat az éveket, mert érdekes volt látni a fiatal srácok mentalitását, és elkötelezettségüket a sport iránt, és nem csak a fiúkét, a lányokét is.
K: Elmondtad, mennyire intenzív életet éltél a Formula-1-ben. Mikor határoztad először el, hogy végleg elhagyod?
MH: Hogy őszinte legyek, ez nem teljesen egyértelmű. Mondhatom az F1-es pályafutásom meglehetősen bonyolult. Természetesen a 95-ös balesetem után sokkal több erőfeszítésembe került megtartani a teljesítményemet, mint a többi pilótának. Nem voltam képes úgy építeni a karrieremet, mint a többi versenyző. Ezt nem az eredményekre értem, hanem arra, hogy az eredmények nem mindig úgy jöttek, mint szerettem volna. Négy-öt évvel korábban kellett befejeznem a versenyzést, mint a többi pilótának, mert szellemileg és fizikailag teljesen kimerültem. Úgy gondoltam, hogy sem magamnak, sem a csapatnak nem tennék jót, ha folytatnám, és eljött az idő, hogy átadjam a helyem a fiataloknak. Ez az én döntésem volt. Hogy őszinte legyek, ez a balesetem után kezdődött. Nem közvetlenül utána, de valami megváltozott a gondolkodásomban 1995 után. De még hajtottam az álmaimat, hogy világbajnok legyek, ezért mindent meg is tettem, és harcoltam érte. Hamarosan el is értem a célt, és azt gondoltam, hogy ennyi volt. Ráébredtem, hogy mennyi mindent kaptam az élettől, és a sport is mennyi mindent adott nekem. Nem akartam túl sokat kockáztatni, azt mondtam: ha ez ennyire nehéz, akkor elég volt, nincs tovább. Mert tudtam milyen érzés volt ezeken a dolgokon átesni.
K: Említetted, hogy rengeteg dolgot kaptál a sporttól. Mikor volt az az időszak, amikor a legjobban élvezted a karrieredet?
MH: Ez egy jó kérdés. Minden évben volt valami. A versenyzés komoly iskola volt számomra, amit nem lehet könyvekből, vagy az egyetemen megtanulni. A Formula-1 az életre nevelt, a mindennapi életre és az üzleti életre is. Ha egy különösen jó évet kellene kiemelnem, talán a ’97-es évet mondanám, az egy fantasztikus év volt.
K: Az áttörés éve?
MH: Igen. Mondhatjuk azt, hogy az áttörés éve. De ha visszamegyünk, a ’94-es év is hihetetlen volt, de hogy őszinte legyek, valamiért minden év csodálatos volt. Anélkül, hogy sokat gondolkodnék, minden év adott valamit, amivel előrébb léphettem a világbajnoki cím felé. Minden évben rengeteg tapasztalattal gazdagodtam, és ezek együtt segítettek a küzdelemben. Ha visszatekintek, nem tudnék csak egy évet kiemelni, amikor azt mondhattam, hogy készen állok arra, hogy mindent megnyerjek. Évről évre kellett dolgozni, és összerakni fejben a dolgokat. És amikor mindent összeraktam, és teljesen kitisztult az elmém, akkor meg tudtam csinálni. De természetesen ehhez a legjobb csapat is kellett, így nagyon hálás vagyok, hogy a McLarennel együtt tudtuk mindezt elérni.
K: Jelenleg melyik versenyző élvezheti a tapasztalataid hasznát?
MH: Jelenleg Valtteri Bottas, a Williams tartalékpilótája a pártfogoltam - a Didier Coton’s teammal együtt - , aki idén a GP3-ban szerepel. Számomra hihetetlenül pozitív dolog a Formula-1-es élményeimről, tapasztalataimról beszélni, és egy remek menedzsment áll mögöttem, Didier Coton, Keke Rosberg, és Keke húga vezetésével. Minden nap végén tanácsokkal lehet segíteni a pilótát, és a háttérben rengeteg dolgot meg lehet tenni érte, de a nap végére mindig a pilóta az, akinek fontos, hogy tanuljon valamit. Tanulja az életet, a sportot, és akkor lesz megfelelő az irány. A pilóta alapvető ismérve, tudni mi a helyes.
K: Ha gyermekeid is a Formula-1-et választják hivatásuknak, támogatod majd őket?
MH: Ó igen, határozottan. Azt gondolom, hogy F1-es pilótának lenni a világ legjobb dolga. Nehéz munka, de nagyon jó dolog.
K: Amikor a Forma1-be érkeztél, akkor még rengeteg tesztlehetőséged volt mind a McLarennél, mind a Lotusnál. Az új pilótáknak manapság erre nem sok lehetőségük van. Az F1-ben ez most a probléma? Hogyan választják ki például Valtterit pilótának?
MH: Én ezt nem nevezném problémának, mert minden F1-be igyekvő tehetség egyformán ugyan abban a helyzetben van. Szóval azt mondom, ez nem probléma. Mert ha van egy probléma, akkor annak elemzése után mindig van megoldás is.
K: Nézzük a mai F1-et. Mi a meglátásod az állítható hátsó szárnyakról? Pozitív lépés lesz ez az F1-nek, vagy csak egy trükk?
MH: Az emberek sokat gondolkodnak erről a szárnyról. Személy szerint azt gondolom, a pilóták szempontjából sokkal érdekesebbé teszi a dolgokat, de hogy valóban hogy fog működni, az akkor tudjuk majd meg, ha elkezdődik a szezon.
K: Fernando Alonso nemrégiben azt mondta, hogy számára még mindig Michael Schumacher a legnagyobb rivális. Néhány embert ez meglepett, hiszen a tavalyi év Michaelnek elég kemény volt. Te érted, hogy Fernando eme kijelentését hogyan érthette?
MH: Én értem, hogy a szezon kezdés előtt minden pilóta elmondja a saját véleményét, érzéseit. De azt gondolom, hogy amikor elkezdődik a szezon, csak a munkára kell koncentrálni a csapattal együtt, amilyen magas szinten csak lehetséges, és az első, akit meg kell vernem, az a csapattársam. A többi csak ezután jön. Ha megnézed a pilótákat a 2011-es mezőnyben, láthatod azt az elképesztő szakmai színvonalat, és azt a teljesítményt, amit a mai F1-es pilóták nyújtanak. Nagyon komoly munkát végeznek fizikai szempontból, marketing szempontból, rendkívül felkészültek szakmailag, és még sorolhatnám. Vagyis szerintem nem lehet határozottan kijelenteni egy versenyzőnek, hogy ki lesz a legnagyobb fenyegetés számára 2011-ben. De ez csak az én véleményem. Michael egy rendkívül határozott pilóta, rengeteg tapasztalattal. Ő egy remek személyiség, aki képes nagyon keményen dolgozni, és nem adja fel akkor sem, ha dolgok nem mennek olyan jól. Addig megy, amíg nem lesz meg az eredménye. Ezt már megmutatta pályafutása során minden kategóriában, ahol csak elindult. Szóval majd az első futamon eldől, ki lesz ott az élen, és ki nem. Ez nem csak a pilótán múlik, hanem az egész csapaton.
K: Miután te nagy riválisa voltál Michaelnek, így most bizonyára szórakoztató lehet számodra őt nézni, illetve együtt szerepelni egy reklámban.
MH: Tavaly beszélgettem Michaellel a jövőről, és jó volt látni az a hihetetlen elkötelezettséget, amivel úgy döntött, hogy visszatér a Formula-1-be. Vicces volt a reklámforgatás is, mi nagyon élveztük. A benne rejlő humor adta meg a lehetőséget az embereknek, hogy a múlton nevessenek. Amikor versenyeztünk, az nagyon komoly és nagyon kemény volt. De a nap végén tudtuk, hogy ez csak sport. Azt hiszem, az életben mindig kell a humor, mert különben nem lehet túlélni. Meg kell tanulni nevetni és szórakozni.
Mercedes reklámfilmben együtt Mikka Häkkinen és Michael Schumacher
K: Tavaly Sebastian Vettel vezette azt a fantasztikus autót, amit az az Adrian Newey tervezett, aki a te világbajnoki autód mögött is ott állt. Mi az ami megkülönbözteti és különlegessé teszi ezeket az autókat?
MH: Hogy is mondjam? Véleményem szerint Adrian mindent képes volt megtenni, de valóban mindent. Az autó minden egyes része rengeteg gondolkodás után készült el, és ez a rengeteg gondolat összességében az, ami létrehozza azt az autót, a mely a legmagasabb szinten tud teljesíteni, és jobb a többinél. Ezt nem igazán tudom elmagyarázni. Sok autót vezettem a múltban, és tudom, hogy voltak bennük lehetőségek, de mégis hiányzott belőlük valami. Adrian viszont képes volt az autó minden részében megtalálni a legnagyobb teljesítményt. Bármi is volt az, képes volt rá. Azok a kocsik, amiket tervezett 1998, 1999, 2000, 2001-ben, csodálatosak voltak. Sokat dolgoztunk együtt, figyeltük a számokat, és figyeltünk mindent, például, hogy hogyan tudjuk növelni a leszorítóerőt. Ő mindig pontosan értett a pilóták nyelvén, és bármilyen probléma adódott, ő mindig képes volt megérteni, hogy mire van szükségem.
K: Milyen érzés volt 1998-ban először vezetni az MP4/13-at, és milyen volt rájönni arra, hogy ezzel az autóval világbajnok lehetsz?
MH: Ez hihetetlen érzés volt. Mikor először vezettem ki a bokszutcából a kocsit, máris az járt a fejemben, hogy „Mi folyik itt? Ez az!” Még az első kanyarig sem jutottam, amikor éreztem, hogy ez lesz az. Ráléptem a gázpedálra, és éreztem az autó tapadását, és gyorsulását, és közben azt gondoltam, „Hé, megtaláltunk valamit!”.
A bokszutcában szerettem volna fel le ugrálni, és azt kiabálni, hogy „Meg van, meg van, a legjobb autó az enyém!” – de nem tehettem. A csapat két lábbal állt a földön, és tudtuk, hogy ha van is egy jó autód, a szezon hosszú, és még sokat kell dolgoznia a csapatnak. Szóval magunkba tartottuk az érzelmeket, és igyekeztünk még jobban dolgozni. Adriantól és a McLaren csapat mérnökeitől, szerelőitől egy nagyszerű autót kaptam. Amikor először találkoztunk ennyit mondott: „Ez az ahol most vagyunk, ennél már csak jobb lehet.” Ez a teljesítmény egy nagyon komplett csomag volt, mert nem arról szól, hogy egy adott órában mi vagyunk a leggyorsabbak. Nagyon sok minden kellett ahhoz, hogy végül megnyertük a világbajnokságot. A pilóta szerepe attól a pillanattól vált még fontosabbá, valóban nagyon komolyan neki kellett kezdeni a munkának. Ha lehetőséged van megnyerni a világbajnokságot, akkor azt úgy kell kezelned, hogy az az egyetlen esélyed. Ez talán soha többé nem fog megismétlődni az életedben, ezért nem szabad elveszítened. Mást nem kell tenned, csak mindent megnyerni abban az évben, amit lehet.
szöveg: Varga Viktória
