Világbajnok konstruktőrök az F1-ben - 5. rész: Lotus
Miután 1962-ben a BRM istálló megnyerte az F1 konstruktőri világbajnokságát, néhány évig még az élmezőnyben harcolt, de csapat világbajnoki címet már nem tudott szerezni. 1963-ban egy újabb trónkövetelő lépett a dobogó tetejére, a Formula-1 egyik legendává vált csapata, mely istálló neve napjainkban ugyan számtalan jogi és gazdasági csatározás középpontja lett, de az egykori dicsőség fényét még ezek a harcok sem tudják elhalványítani.
Lotus 1958-1994 2010-A Team Lotus, a Anthony Colin Bruce Chapman által 1952-ben az angliai Horndeyban alapított Lotus Cars, autóversenyekre szakosodott fiókvállalata volt. Az alapító (az 1928-ban született mérnök) feleségéről nevezte el vállalkozását, logójában pedig saját nevének monogramja található. (ACBC - Anthony Colin Bruce Chapman)
Az alakulat számtalan szériában indította sikerrel autóit (Formula-2, Formula Ford, Indianapolis 500, Le Mans 24), de legnagyobb, és legemlékezetesebb sikereit az autóversenyek király kategóriájában érte el.
Chapman versenyzőként is indult különböző kategóriákban. Első tapasztalatait a Formula-1-ben a Vanwallnál és a BRM-nél szerezte, de nem versenyzőként. Saját csapatával 1958-ban debütált a Lotus 12 modellel, mely versenyautó Coventry Climax motorral volt felszerelve, és olyan pilótákkal, mint Graham Hill, és Cliff Allison.
Az első év (amikor a konstruktőrök világbajnokságát először meghirdették) még nagyon gyenge eredményt hozott az alakulat számára. Összesen három pont árválkodott az istálló neve mellet, melyet Allisonnak sikerült megszereznie a Belga Nagydíjon elért negyedik helyével. Ezt az apró sikert azonban már a Lotus-16-os kormánya mögött érte el Allison. A Lotus csapata innentől kezdve (az 1994-es F1-ből történő kivonulásig) minden évben szerzett pontot a világbajnokságban. Az első évben a három pont a csapatok versenyében a hatodik helyet jelentette Colins alakulatának.
kép:Colin Chapman
A következő évben Hill volt az állandó pilóta, de a szezonban többen is indultak Lotus színekben. (Innes Ireland, Bruce Halford, Alan Stacey). Innes Ireland egy negyedik, egy ötödik és egy hatodik helyezést ért el, ennek köszönhetően az istálló a negyedik helyen végzett a szezon végén. Ebben az évben még orrmotoros autókkal versenyeztek a Lotus pilótái.
1960-tól a Lotus 18 már középmotoros autó volt, és a vállalat életében is változás történt, ugyanis székhelyüket áttették Cheshuntba. A csapat személyi állományában is jelentős változás történt, megérkezett JimClark, az a pilóta, aki innentől pályafutása végéig a Team Lotusnál versenyzett, és kétszer szerezte meg a világbajnoki trófeát. Clark Lotushoz érkezése a dobogós helyezést is meghozta a pilótának, a Portugál Nagydíjon harmadikként ért célba. A Lotus azonban 1960-ban két futamgyőzelmet is ünnepelhetett Stirling Mossnak köszönhetően, aki a Monacói és az Amerikai Nagydíjon egy Lotus Climax volánja mögött diadalmaskodott, bár Moss nem a csapat tagja volt, a Rob Walker Racing Team színeiben indult.
Clark egyik csapattársa ebben az évben (a később a Ferrarinál 1964-ben világbajnoki címet szerző) John Surtees lett, aki megszerezte az alakulat első pole pozícióját a Portugál Nagydíjon, és első dobogós helyezését, egy második helyet az Brit Nagydíjon.
A brit istálló 1960-ban már a második helyen zárt a csapatok versenyében, de a felhőtlen örömöt egy tragédia árnyékolta be. A Belga Nagydíjon Alan Stacey arcába vágódott egy madár, körülbelül 200 km/h sebességnél, a pilóta elveszítette uralmát az autója fölött és halálos balesetet szenvedett.
Innes Ireland - 1961.Watkins Glen
Az 1961-es év is meglehetősen kaotikusra sikeredett az alakulat életében. John Surtees távozott a Cooperhez, Innes Ireland pedig Watkins Glenben megszerezte a Lotus gyári csapat első futamgyőzelmét. A Ferrari mögött a második helyen végeztek a konstruktőrök versenyében, de újabb tragédia szereplőjévé vált az alakulat. Az Olasz Nagydíj második körében Clark belerohant a Wolfgang von Trips Ferrarijába, aki az ütközés következtében a pályát határoló palánknak vágódott, és holtan esett ki az autóból. A Ferrari berepült a nézők közé, és 13 ember halálát okozta. Ez a katasztrófa volt a Formula-1 történelmének legsúlyosabb szerencsétlensége.
A Lotus a következő évben is csak a második helyet tudta megszerezni a BRM mögött, de Jim Clark ebben az évben már hat pole pozíciót és három győzelmet könyvelhetett el, így végig versenyben volt Garham Hillel, a világbajnoki címért. Clarkot a szezonban gyakran akadályozták műszaki problémák, az évadzáró Dél-Afrikai Nagydíjon is kiesett, így a második helyen végzett a világbajnoki küzdelemben.
A Lotus és Clark igazi sikerét az 1963-as év hozta meg. Az évben hét futamgyőzelmet aratott, és maximális pontszámmal szerezte meg első világbajnoki címét. Egyedül a Monacói Nagydíjon nem sikerült a dobogós helyezés, de ez nem számított, mert akkor a legjobb hat futam pontszámaiból számították a végeredményt. A konstruktőrök versenyében a csapat fölényesen nyert az előző év világbajnoka, a BRM előtt. A Lotus 25-ben már megtalálható, a kísérletező Chapman egyik újítása. Az addigi csővázas szerkezetű pilótafülke helyett egy szegecselt könnyűfém fülkét épített, ami kisebb, és könnyebb is volt elődjénél.
kép: Jim Clark - 1965. Indy500 győztes a Lotus Type38-al
A következő év némi visszaesést hozott a csapatnak. A világbajnok az egykori Lotus pilóta, John Surtees lett, a Ferrari színeiben, Clark a harmadik helyen végzett, míg a csapat szintén csak a dobogó legalsó fokára állhatott fel. Az 1965-ös év azonban újabb sikerszéria volt mind a brit istálló, mind Jim Clark számára. Clark ismét maximális pontszámmal lett világbajnok a Lotus 33-al, úgy hogy az utolsó három versenyen műszaki problémák miatt célba sem ért. A csapat másodszor ünnepelhette világbajnoki címét.
A következő évben, a motorformula megváltozása miatt a Lotus alulmúlta önmagát. 1966-ban vezették be a három literes erőforrást, és Chapmannak csak hosszú alkudozással sikerült elérni, hogy a Ford komoly összeget költsön egy megfelelő Cosworth motor kifejlesztésére.
1967-re elkészült az új motor, és visszatért az istállóhoz Graham Hill. Az év mindenképpen eredményesebb volt az előzőnél, de számtalan műszaki probléma akadályozta a pilótákat. Clark a harmadik, Hill a hetedik helyen zárta az évet, a csapat azonban - köszönhetően az új Ford Cosworth motoroknak – második lett Brabham mögött.
Az 1968-as év sikeresen indult, de most sem maradt tragédia nélkül. Az első versenyen, január elsején, kettős győzelmet ünnepelhettek Dél Afrikában, de ez volt Jim Clark utolsó futamgyőzelme. A kétszeres világbajnok április 7-én, a Hockenheim ringen rendezett Formula-2-es versenyen halálos balesetet szenvedett.
(Clark csak a Firestone-nal kötött szerződés miatt indult, mert eredetileg a Brands Hatch-ban a BOAC 1000 km-es sportautó versenyen vett volna részt. A két részből álló németországi futamon a Lotus végül Clarkot és Hillt is elindította. Az első rész ötödik körében azonban a brit pilóta lesodródott az útról, és egy fának ütközött. A pontos okok máig sem ismertek, a legvalószínűbb az, hogy az egyik hátsó kerék defektje okozta a tragédiát.)
A zseniális pilóta elvesztése ellenére, a Lotus megnyerte harmadik konstruktőri világbajnoki címét, és Graham Hill is megszerezte második világbajnoki trófeáját, amit elhunyt csapattársának, Jim Clarknak ajánlott fel.
Ebben az évben jelent meg először szponzori festés Formula-1-es autón, a Lotus a Gold Leaf cigaretta márka logójával jelent meg a versenyeken, ezzel is úttörő szerepet vállalva a száguldó cirkusz történetében. Szintén ebben az évben, a Lotus autóin jelentek meg először az F1-ben hátsó szárnyak.A jó barát, Jim Clark elvesztése annyira megviselte az alapító-csapatfőnök Colin Chapmant, hogy a visszavonulást fontolgatta, de Graham Hill eredménye végül meggyőzte a maradásról.
Az amerikai Mario Andretti ebben az évben Lotus színekben debütált a Formula-1-ben, és már első versenyén, az Amerikai Nagydíjon pole pozíciót szerzett, de végül a futamot nem tudta befejezni.
A következő évben Jochen Rindt érkezett az alakulathoz, de az év sikertelen volt mind a pilóták, mind a csapat szempontjából.
"A Lótusszal vagy világbajnok leszek, vagy meghalok"- mondta egyszer Rindt, aki 1970-re a csapat elsőszámú pilótája lett. Az osztrák versenyző mindkét jóslata egyszerre vált valóra 1970-ben. A monzai versenyhétvége előtt kilenc futamból ötször győzni tudott. Olaszországban az időmérő előtt, a jobb köridő érdekében leszerelték a hátsó szárnyakat, annak ellenére, hogy a Lotus 72-est szárnyak nélkül még sohasem tesztelték. Az edzésen a Parabolica kanyarban az autó kisodródott, és a szalagkorlátnak csapódott, az osztrák pilóta az életét vesztette. Jochen Rind ekkor az öt győzelmével már olyan jelentős előnyre tett szert, hogy év végéig senki sem tudott nála több pontot szerezni, így ő lett az F1 mindmáig egyetlen posztumusz világbajnoka. Az istálló az év végére megszerezte negyedik konstruktőri bajnoki címét. Rindt helyére Chapman a brazil Emerson Fittipaldit szerződtette, aki még abban az évben, az Amerikai Nagydíjon megszerezte F1-es pályafutása legelső futamgyőzelmét.
Jochen Rindt - 1970. Monaco
Az 1971-es év nem volt túl sikeres, mint ahogy Colin Chapman kísérlete, a gázturbinás 65B-sem. A Lotusnak még futamgyőzelemre sem futotta, ami akkor már tíz éve nem fordult elő.
A következő szezonban azonban minden tekintetben újra a csúcsra értek. Új szponzor lépet a támogatók közé, így az autó 1972-ben már a John Player Special cigaretta márka fekete arany színeit öltötte magára, és Fittipaldi öt futamgyőzelmével mindenidők addigi legfiatalabb világbajnoka lett. (ezt a címet csak 2005-ben, Fernando Alonsónak sikerült elvennie a braziltól, azóta már Lewis Hamilton és Sebastian Vettel is megdöntötte a rekordot)
Annak ellenére, hogy a másik pilóta, David Walker egyetlen pontot sem szerzett, az istálló megnyerte ötödik konstruktőri bajnoki címét.
Emerson Fittipaldi - 1972
1973-ban Emerson Fittipaldi nem tudta megvédeni előző évben megszerzett világbajnoki címét, Jackie Stewart (Tyrrell Ford Cosworth) mögött a második helyen végzett, csapattársa, a svéd Ronnie Peterson harmadik helyével együtt azonban az istálló megszerezte hatodik konstruktőri bajnoki címét. Stewart a következő évre a McLarenhez szerződött, ahol aztán újabb trófeát ünnepelhetett. Fittipaldi helyére Jacky Ickx érkezet 1974-ben, ám az alakulat jelentősen alulmúlta önmagát, és - a McLaren, a Ferrari és a Tyrrell mögött – csak a negyedik helyre futotta.
Legközelebb csak 1977-ben sikerült jó eredményt produkálin, amikor is másodikak lettek a csapatok versenyében. Ebben az évben alkotta meg Chapman (Peter Wright és Tony Rudd közreműködésével) a Lotus 78-at, a szárnyas autót (wing car). Ennek az aerodinamikai újításnak a lényege az volt, hogy az autó oldaldobozainak az alja egy-egy szárny volt, amik nagy sebességnél jelentős leszorítóerőt generáltak. Az ötlet forradalmasította a Formula-1-es autóépítést, és két éven belül már minden csapat alkalmazta. Ez volt Mario Andretti első teljes szezonja a Lotusnál, és a szezon végén „bronzérmes” lett a bajnokságban.
kép: Mario Andretti - 1978. Belga Nagydíj
Az 1978-as idény sikereit ismét beárnyékolta egy halálos baleset. Ronnie Peterson a Tyrreltől visszatért az alakulathoz második számú pilótának, és az egész szezon a Lotus fölényét hozta, ám az Olasz Nagydíjon Peterson egy rajtbalesetben megégett, és másnap a kórházban elhunyt. A tragédia ellenére az istálló megnyerte a hetedik, és egyben utolsó csapat világbajnoki címét, Mario Andretti pedig világbajnoki címet ünnepelhetett.
1979-től elindult a Lotus mélyrepülése, és egészen 1984-ig a „dobogós helyet” sem tudtak elérni a csapatok versenyében, majd ’84-ben Renault motorral a harmadik helyen végeztek.
1981-ben került a csapathoz a későbbi világbajnok Nigel Masell, de a britek oroszlánjának sem sikerült komoly eredményeket elérnie. Ez az év újabb forradalmi ötletet hozott, az ikerkasznis vázat, mely kialakítás az autó alját volt képes változtatni, ám az ötletet, még az éles bevetés előtt betiltották.
1982-ben szívroham következtében elhunyt az alapító csapatfőnök Colin Chapman. A zseniális tervező, és kísérletező mérnök nem csak életpályáját hagyta az utókorra, hanem egyik utolsó ötletét is, az aktív felfüggesztés tervét, mely ötletet 1987-től alkalmazták a száguldó cirkusz autóinál. A csapat vezetését Peter Warr vette át.
Az alakulat a lassú agónia állapotába került. Olyan pilóták, mint Ayrton Senna, Nelson Piquet, vagy éppen Mika Häkkinen sem tudták már visszahozni a régi dicsőséget. Az istálló még 1986-bn és '87-ben meg tudta szerezni a konstruktőrök között a harmadik helyet, de ezután a visszavonulásig nem sikerült komolyabb eredményt elérni. Az utolsó futamgyőzelmet 1987-ben Ayrton Senna szerezte, az Amerikai Nagydíjon, a legutolsó dobogós helyezést pedig Nelson Piquet-nek köszönhetően 1988-ban, az Ausztrál Nagydíjon ünnepelhette az alakulat. Az eredeti Team Lotus 1994-ben az Ausztrál Nagydíjon állt utoljára rajthoz, de a versenyt sem Mika Salo, sem Alessandro Zanardi nem tudta befejezni.
Utolsó futamgyőzelem: 1987- Detroit, Ayrton Senna (Lotus Honda)
Colin Chapman a Team Lotus kapcsán, és forradalmi ötleteinek köszönhetően a Formula- legendái közé emelkedett. Zseniális találmányai (mint a monocoque-karosszéria, a wing-car, az ék alakú autó, az aktív felfüggesztés) forradalmasították az autógyártást a száguldó cirkuszban. Chapmannek talán a motorok erejénél is fontosabb volt az, hogy könnyű autókat építsen. Rengeteg - addig az F1-ben nem alkalmazott - új anyagot próbált ki, és kísérletező kedve sok pozitív de egyben negatív élményt is hozott. Ha nincsenek a merész ötletek, talán még most is élne Jim Clark, vagy Johen Rindt, bár lehet, hogy nem lennének világbajnokok.
A Lotus név 1994 után, 2010-ben ismét megjelent az F1-ben, de a névhasználaton kívül már csak kevés köze van a legendás alakulathoz. Először a Litespeed kapta meg a név tulajdonosától, David Hunttól a Team Lotus névhasználat jogát, de a kis csapat nem kapott rajtengedélyt az FIA-tól. Ekkor került képbe Tony Fernades csapata. Jelenleg a legendás név használata körül komoly jogi háború zajlik, ami sokak szerint nem méltó Colin Chapman szellemi örökségéhez.
A Lotus Formula-1-es eredményei:
A legendás alakulat 1958-as megalakulásuktól egészen 1994-ig bezárólag összességében hét konstruktőri-, és hat egyéni világbajnoki címet szerzett, amivel jelenleg is az örökranglista negyedik helyét fogalja el a Ferrari, a Williams és a McLaren mögött. 172 dobogós helyezés, ezen belül 79 futamgyőzelem, valamint 107 pole pozíció, 71 leggyorsabb kör, és összességében 1368 pont szerepel nevük mellett.
szöveg: FormaNet, Varga Viktória
