Ecclestone főműve - a Concorde sztori (2.rész)
Ha egy üzlet beindul
A Formula-1 az egész világon egyre népszerűbbé vált, ami azt is jelentette, hogy egyre több nézőt vonzott a tv képernyő elé. Bernie Ecclestone így kellő indokot talált arra, hogy évről évre növelje a versenyek után járó összeget, és ezt a legtöbb rendező üzleti megfontolások miatt teljesítette is.
A taktikus üzletember kihasználva a ’70-es évek végének gazdasági válságát, egy ügyes csellel tovább növelte a pénzügyi lehetőségeit. Nem csak a futamok rendezését vette meg a szervezőktől, de a médiaközvetítéseket is kérte, cserébe azt ajánlotta, hogy nem emeli a futamok rendezéséért kért összeget. Ennek még örültek is a rendezők, mivel ekkor igen nehéz volt a közvetítéseket gazdaságosan lebonyolítani.
A közvetítések eleinte ingyenesek voltak, ám egy-két év után - a nézőszám folyamatos emelkedésével - a FOCA nevében pénzt kért a közvetítésekért is, ezzel a médián keresztül tovább növelte az F1, és ezzel együtt saját hatalmát, és bevételeit.
Az ügyes üzletembernek egyre több irigye akadt a száguldó cirkuszon-, és a Nemzetközi Automobil Sport Szövetségen (FISA) belül is. Az egyre növekvő bevételeket, és a médián keresztül megszerzett hatalmat nem nézte jó szemmel a FISA akkori elnöke, Jean-Marie Balastre, aki úgy vélte, a Formula-1 fokozatosan emelkedő bevételei, a hatóságként működő szervezetet illeti meg. Ezzel kitört a FOCA-FISA háború, ami olyan mértékben rázta meg a száguldó cirkuszt, hogy majdnem a széria kettészakadásához vezetett.
A háborúskodásnak voltak egyéb előzményei is, mivel a csapatok között sem volt minden tekintetben egyetértés. Néhány istálló a turbómotorok bevezetését szorgalmazta, míg néhányan – köztük a leghangosabban a Ferrari – ellenezték a turbók használatát. Enzo Ferrari egyszer úgy fogalmazott: "azok gyártanak turbómotorokat, akik nem tudnak elég erős szívómotort gyártani."
A FISA ekkor a turbómotorok alkalmazását szorgalmazta. Kezdetben Ecclestone is a turbómotorok ellenzőinek táborát erősítette, de miután a BMW-vel sikerült kedvező megállapodást kötni, már nem is volt számára akkora probléma lecserélni a Cosworth szívómotorokat a Brabham autóiban.
A szabályokat a nemzetközi szervezet hozta, és ellenőrizte, ami természetesen hatalmi pozíciót is jelentett a szervezet számára.
Az első komoly összecsapás az 1980-as Spanyol Nagydíjon történt, ahol a FISA mondvacsinált ürüggyel pénzbírsággal sújtott néhány pilótát és csapatot, és kilátásba helyezte, hogy amennyiben nem fizetik ki a büntetést, úgy visszavonják a versenyengedélyeket.
A FOCA védekezésül megpróbált egy új szériát indítani egy új szervezet, a Word Federation of Motorsport keretein belül. Egy futamot rendeztek is 1981 februárjában Dél-Afrikában, amit az argentin Carlos Reutemann nyert meg egy Williams-el. A futamtól a nagy csapatok távol maradtak, ami meglátszott a nézők számában, és a médiaérdeklődés is minimális volt a verseny iránt.
Az ellenszéria így visszatért a FISA irányítása alá, a megrendezett versenyt semmisnek vették, és március közepén az Amerikai Nagydíjjal indult a szezon. A FISA továbbra is hatalmi kérdésnek tekintette a szabályozást, és a versenyek törlésével fenyegetőzött (sőt törölt is), és mindenképpen szerette volna elérni, hogy az Ecclestone által felépített rendszer bevételei a szervezet pénztárát gyarapítsák. A folyamatos nyilatkozatháborúk, és hatalmi villongások a széria hitelét is veszélyeztették, sőt az akkori legnagyobb gumiszállító, a Good Year fontolóra vette a kivonulást.
A háború tehát több fronton is folyt, de Ecclestone (a rá jellemző éleslátással) egy komoly következtetést rögtön levont a sikertelen Dél-Afrikai Nagydíj kapcsán. Mégpedig, hogy a stabil televízió közvetítések - és ezáltal a Formula-1 bevételeinek - alapja egy olyan rendszer kell, hogy legyen, ahol a versenyeket nem veszélyeztetheti a csapatok esetleges bojkottja, vagy a FISA hatalmi villongása.
Az első Concorde egyezmény 1981
A száguldó cirkusz szereplői számára egyre kényelmetlenebbé vált a háború, így Enzo Ferrari közreműködésével végül 1981. január 19-én, a párizsi Concorde téri FISA irodában tárgyalóasztalhoz ültették a háborúskodó feleket. A több mint tíz órás - heves vitákat sem nélkülöző - tárgyalás után sikerült megállapodni mind a csapatoknak, mind a FISA-nak elfogadható feltételekben, és megszületett a száguldó cirkusz és a modern Formula-1 legjelentősebb megállapodása, a Concorde egyezmény. A megállapodás legnyomósabb érve természtesen a pénz volt.
Az egyezményt majd minden csapat, és minden érintett szervezet aláírta, és számtalan olyan pontot tartalmazott, melyek a mai napig sem kerültek nyilvánosságra. A legfőbb rendelkezései azonban jelenleg is meghatározzák az F1 pénzügyi működését, és az FISA (majd a ’90-es évektől az FIA) és a csapatok Formula-1-hez fűződő pénzügyi viszonyát. A 110 oldalas egyezmény nem sportszabályzat, ez továbbra is a FISA kezében maradt, de jelentősen csökkenti az irányító testület azon lehetőségét, hogy nyomásgyakorlásra használja az ellenőrzési és szankció alkalmazási jogosítványait. Ami azonban még ezeknél is lényegesebb: rögzíti a Formula-1 közvetítések, és az azzal kapcsolatos kereskedelmi bevételek rendszerét mind a megszerzett jövedelmek, mind az elosztás tekintetében, és megtiltja a csapatok számára a verseny bojkottjának lehetőségét.
Létrehoztak egy új szervezetet a FOPA-t (Formula One Promotions and Administrations) amely promóterként rendelkezett a televíziós közvetítések és futamok kereskedelmi jogával. A szervezet Bernie Ecclestone irányítása alatt állt, a jogtanácsosa a későbbi FIA elnök, Max Mosley volt. Az elosztás arányait úgy határozták meg, hogy a bevételek 47 százalékát az istállók kapták eredményeik alapján, 30 százalék a FISA albizottságát, az FIA-t illette, és 23 százalék a FOCA pénztárán keresztül visszakerült Ecclestone cégéhez. Az egyezmény -a bevételekből történő részesedés okán - a csapatokat arra kötelezte, hogy minden versenyen el kell indulniuk, és amennyiben bojkottálnának futamokat, annak igen jelentős jogi és pénzügyi konzekvenciái lehetnek. Ezzel biztosították a stabilitást, ami a közvetítések vonatkozásában hatalmas távlatokat nyitottak. Ecclestone f1-es médiahatalma ezzel tovább növekedett. Az eredeti Concorde egyezmény 1987-ig volt érvényben.
A háború első szakasza az egyezmény életbelépésével lezárult, de nem fejeződött be teljesen. A megállapodás azonban ettől kezdve jelentősen korlátozta a szembenálló felek lehetőségeit, elsősorban pénzügyi megszorítások kapcsán.
A pénzt pedig a világ legdrágább sportjánál még elveket is képes felülírni, így a háborúskodó felek az egyezmény, és a FISA szabályok kiskapuit keresve próbáltak csatákat nyerni. Ecclestone kettős szerepvállalása innentől még jobban meghatározóvá vált, hiszen egyszerre képviselte a csapatok érdekeit a FISA-val szemben, és képviselte saját érdekeit a Formula-1 minden résztvevőjével szemben. Ebben a szerepben találta meg igazi énjét, amivel néhány év alatt száz milliókat keresett, és aminek köszönhetően jelenleg Nagy Britannia egyik leggazdagabb embereként emlegetik.
Szöveg: FormaNet, Varga Viktória
