Egy elvetett ötlet, ami valóban az előzést segíthette volna - osztott hátsó szárny
A Formula-1 jelenleg legvitatottabb szabálymódosítása, a 2013-ban bevezetésre kerülő, 1,6-os turbómotorok. Az FIA a társadalmi kötelezettségvállalás, a környezetvédelem, és a sokak által megfogalmazott pazarlás csökkentése okán azt tervezi, hogy a jelenleg használatos, 2,4 literes, V8-as motorokat, kisebb, turbó feltöltős motorok váltják fel.
Az elképzelésnek jelenleg több támogatója, de számtalan ellenzője is van. A támogatók, köztük a Renault F1 motor részleg vezetője, Rob White azzal érvel, hogy az ilyen irányú fejlesztések nem csak az FIA szempontjait támogatják, de az innováció a közúti autók alkalmazásában is fontos szerepet tölthet be.
A Mercedes Motorsport igazgatója, Norbert Haug bár nem feltétlen híve az új motorformulának, úgy véli, számukra már nincs vissza út, hiszen elkezdték a fejlesztéseket, ami több tízmillió eurós beruházást jelent.
A leghangosabb ellenzője az új motoroknak Bernie Ecclestone, és a Ferrari elnöke, Luca di Montezemolo. A két vezető úgy véli, ezek a motorok nem méltóak a Formula-1-hez, sőt Ecclestone addig is elment, hogy ez csak agy PR fogás az FIA részéről. A brit üzletember félti az autók hangját, és ennek következtében attól is tart, hogy jelentős számú nézőt veszíthet a sport.
Bár a bevezetésig még van két év, de a tárgyalások már tavaly elkezdődtek, és a csapatok végül egyhangúlag fogadták el a jelentős módosítást, ez azonban még nem jelenti azt, hogy már most biztos a bevezetése. A Ferrari elnöke, Montezemolo a kilépéssel, esetleg új széria indításának lehetőségével fenyegetőzik, amire mindenképpen érdemes odafigyelni.
A száguldó cirkusz történetében volt már példa arra, hogy egy elfogadott radikális szabálymódosítást végül az utolsó pillanatban elvetettek. Ilyen volt a megosztott hátsó szárny, a CDG (Centerline Downwash Generating), a középen lebukó légáramlatot keltő szárny.
A szárny (mint idén az állítható hátsó szárny is) az előzés elősegítését lett volna hivatott szolgálni, mert a működése következtében az elől haladó autó a levegőt az aszfaltra tereli, ezért a hátul haladó, előzésre készülő autó első szárnyán nagyobb leszorító erő keletkezik. Ez éppen ellentétes a mai szárnyak működésével, mivel azok felfelé terelik a levegőt, ezzel csökkentve a hátul haladó autók első szárnyán ébredő leszorító erőt.
Az ötlet még 2005-ben merült fel, miután sok versenyen azt tapasztalták, hogy a gyors autók egyszerűen képtelenek voltak megelőzni a jóval lassabbakat. Ez talán a tavalyi év versenyeiből is ismerős lehet. A rendszert 2006-ban tesztelték, és jól vizsgázott, ezért úgy tűnt, 2007-től be is vezetik az új aerodinamikai elemet. Ezt végül elhalasztották egy évvel, majd ismét halasztották, és jelenleg nem tudni, hogy valaha megvalósul-e az ötlet.
Annak idején a legfőbb érv az volt, hogy az új megoldásra még nem készültek fel kellőképpen a csapatok, éppen ezért balesetveszélyesnek tartották. A valóság azonban inkább az lehetett, hogy az így megosztott szárnyakon kisebb lett a reklámfelület, ami az istállók főszponzorainak nem igazán tetszett. Egy olyan sportban, ahol egy istálló költségvetésének jelentős része a szponzorok támogatásán múlik, mindenképpen oda kell figyelni az elvárásaikra. Az FIA még olyan műszaki megoldásba is bele ment volna, hogy a kocsiszekrény leghátsó, a kerekek előtti részét jelentősen (1 méterről, majd két méterre) szélesítsék, ez egyrészt növelte volna a szívóhatást, másrészt jelentősen növelte volna az autó reklámfelületét, ennek ellenére végül az elképzelés jelenleg is fiókokban pihen terv formájában, pedig ez akár jobb megoldás lehetett volna a jelenleg még nem túl meggyőző állítható hátsó szárnyakhoz mérten.
