Formula album - Kínai Nagydíj
Az idei Formula-1-es szezon harmadik versenyhétvégéjén Kína látja vendégül a mezőnyt, összességében immár nyolcadik alkalommal. Eddig mind a hét kínai futamon más-más pilóta pezsgőzhetett a dobogó legfelső fokán, legelsőként Rubens Barrichello.
Egy Formula–1-es nagydíj megrendezésének gondolata Kínában már az 1990-es évek elején felvetődött. Az akkori tervek szerint az ország déli részén fekvő Zhuhai-ban épülő versenypálya fogadta volna a szériát, de a szűkös anyagi források végül megakadályozták a tervet, és ekkor még a Formula-1 menedzsmentje sem érezte égető szükségét annak, hogy Kínába látogasson. A ’90-es évek végére aztán a kínai gazdaság világméretű térhódítása már nem csak a nagyvállalatok, de a száguldó cirkusz fantáziáját is megmozgatta, és hamarosan megkezdődtek a tárgyalások, majd 2002-ben aláírták a szerződést, és Sanghaj önkormányzatának 400 millió dolláros segítségével megkezdődhetett a Sanghaj International Circuit építése.
A Herman Tilke által megálmodott, különleges, sőt futurisztikus elemekben bővelkedő 5451 méter hosszú pályán 2004. szeptember 26-án nagy sikerrel megrendezésre került az első Kínai Nagydíj. Az első versenyt óriási figyelem kísérte, és a kétszázezer fős létesítményben teltház fogadta a versenyzőket. Mára azonban már változott a helyzet, hiszen az elmúlt években egyre kevesebb jegyet adtak el, idén pedig már a szervezők kénytelen voltak csökkenteni a jegyárakon. Ennek ellenére év elején a kínai futam rendezői hosszabbítottak, és 2017-ig biztosan a versenynaptár része marad.
Az első Kínai Nagydíj
A 2004-es szezont a Ferrari dominanciája jellemezte, olyannyira, hogy a 18 nagydíjból összesen tizenötször a maranellóiak valamelyik versenyzőjét intette le elsőként a kockás zászló. Schumacher 13 futamgyőzelmével megdöntötte saját, 2002-es rekordját (11 győzelem egy szezonban), és a csapat már a Magyar Nagydíjon, míg német versenyzőjük, az azt követő Belga Nagydíjon világbajnoki címet ünnepelhetett. A két ferraris több pontot szedett össze, mint az őket követő négy versenyző (Jenson Button, Fernando Alonso, Juan Pablo Montoya, Jarno Trulli) összesen.
Az első Kínai Nagydíj a versenynaptár 16. állomása volt, így a világbajnokság szempontjából nem volt szerencsés a debütálás, ám végül mégiscsak emlékezetes maradt, hiszen ebben az évben Schuminak csak Monacóban, és itt, Sanghajban nem sikerült pontot szereznie.
Az időmérőn Rubens Barrichello szerezte meg a pole-t, míg a mclarenes Kimi Räikkönen kicsivel több, mint egytizeddel lemaradva foglalta el a második rajtkockát. A következő sorból Jenson Button (BAR-Honda) és Felipe Massa (Sauber-Petronas) indulhatott, de egy másodpercen belül végzett az őket követő Ralf Schumacher(Williams-BMW), Fernando Alonso (Renault), Giancarlo Fisichella (Sauber-Petronas), Olivier Panis (Toyota) és Takuma Sato (BAR-Honda) is.
Michael Schumacher csak a bokszutcából vághatott neki a vasárnapi versenynek, mert az időmérőn megpördült majd kicsúszott, ezért nem sikerült mért időt futnia.
Érdekességek:
- A közvetítéseknél ezen a hétvégén hallgathatott bele először a néző a csapatrádiós beszélgetésekbe.
- Jackques Villeneuve 2003. év végén nem talált csapatot a következő szezonra, ám 2004 nyarán sikerült leszerződnie a Renault-hoz (Jarno Trulli helyére) az idény utolsó három versenyére, így az 1997-es világbajnok a Kínai Nagydíjon tért vissza a száguldó cirkusz porondjára.
- A Williamsnél versenyző Ralf Schumacher szintén a Kínai Nagydíjon tért vissza, miután a szezon kilencedik nagydíján, Indianapolisban balesetet szenvedet, és gerincsérülése miatt ki kellett hagynia hat versenyt.
Schumacher kicsúszása, időmérő utáni nyilatkozatok
Verseny
A ferraris brazil rajtja és győzelme nem forgott veszélyben. A startnál a hatodik helyről induló Alonso nyert legtöbbet, és egészen a harmadik helyig zárkózott fel, de Button néhány kör után látványos csatában visszavette pozícióját. Barrichello az 56-ból 47 kört töltött az élen, másodikként induló Kimi Räikkönent azonban a remek versenyt futó Buttonnak sikerült megelőznie, így ők hárman, ebben a sorrendben állhattak dobogóra az első kínai versenyen.
A finn sokáig tudta tartani Barrichello tempóját, és már több mint 10 másodperces előnyt autóztak ki a harmadik Buton előtt, de a BAR-Honda jobb taktikájának köszönhetően a második kerékcserék után már a brit pilóta száguldott a Ferrari mögött. Az utolsó körökben Raikkönen még próbált közel férkőzni, és folyamatosan faragta hátrányát Buttonnal szemben, de az „akcióra” már nem maradt idő.
Az első három befutó között mindössze másfél másodperc volt a különbség, ami ebben a sokak számára már unalmas, hatalmas Ferrari fölényt jellemző szezonban üdítő látványnak számított.
Pontszerző helyen ért célba Fernando Alonso, Juan Pablo Montoya, Takuma Sato, és a két sauberes, Fisichella és Massa.
Michael Schumacher a verseny alatt tovább gyakorolta a szombati kvalifikáción bemutatott piruettjét. A német többször is hibázott, sőt még 20 körrel a leintés előtt egy bal hátsó defektet is kapott, így végül csak tizenkettedik lett. Az 55. körben azért megfutotta a verseny leggyorsabb körét (1:32.238)
A Minardiban ülő magyar versenyző, Baumgartner Zsolt a 19. helyről indulhatott, végül három körös hátrányban a 16. helyen szelte át a célvonalat. Zsolt helyét már nem veszélyeztette senki, a 20 fős mezőnyből Gimmi Bruni (Minardi-Ford Cosworth), Ralf Schumacher (Williams), Ricardo Zonta (Toyota) és Christian Klien (Jaguár) nem tudta végigfutni a versenyt.
A Kínai Nagydíjat követően a világbajnoki pontversenyben Barrichello második helye, valamint Jenson Button harmadik helye is eldőlt.
Összefoglaló az első Kínai Nagydíjról
szöveg: FormaNet, Varga Viktória
