Egy doboz Marlboro még nem jeleni azt, hogy Hamilton a Ferrarihoz igazol
A pletyka alapvető tulajdonsága az, hogy minél több emberen megy keresztül, annál nagyobb a különbség az eredeti hírhez képest. Ráadásul az eredeti információ sem biztos, hogy valós, hiszen könnyen előfordulhat, hogy csak egy következtetés, vagy éppen egy jó fantáziával megáldott ember agyszüleménye. Sok esetben nincs ez másként a Formula-1 világából érkező hírekkel sem.
A száguldó cirkuszban a legtöbb fals információ személyi kérdésekhez köthető, mégpedig a pilótákat próbálják összehozni konkurens csapatokkal, és ezeknek mindig lehet realitása, hiszen az istállók törekvése egyértelműen az, hogy képességeik, lehetőségeik, és persze a pénzük szerint, magukhoz mérten a lehető legjobb versenyzőket szerezzék meg. A versenyzők törekvése hasonló irányultságú: olyan alakulatnál versenyezni, ahol a legjobb eredményt érhetik el, legfőbb cél természetesen minden pilótánál a világbajnoki cím megszerzése.
Idén még nem jött el az ideje a pilótavándorlásnak, de az előszele már megérkezett. A lesifotósok és az alakulatok közelében nyüzsgő újságírók figyelmét semmi sem kerülheti el, így ha valaki csak kedvesen rámosolyog az egyik konkurens istálló csapatfőnökére, esetleg egy kézfogással úgy üdvözlik egymást, hogy közben egy kis vállveregetés is belefér a kontaktusba, abból azonnal messzemenő következtetéseket vonnak le.
A legutóbbi bomba hír Lewis Hamilton esete volt, mely szerint 15 perces beszélgetést folytatott a Red Bull csapatfőnökével, Christian Hornerrel.
Na, bumm! Akkor mi van?
Az van, hogy sokan tudni vélik, a McLarennél 2012-ben lejáró szerződést a brit világbajnok nem fogja meghosszabbítani, mert a Red Bullnál folytatja pályafutását.
Valljuk be, ez a dolog teljesen reális, de semmiképpen sem következik egy Hornerrel folytatott magánbeszélgetésből. Hamiltonnak világbajnok autóra van szüksége, és ezt a McLaren az elmúlt két-három évben nem tudta biztosítani a számára, így nyilvánvaló hogy azt feltételezik róla, hogy keresi a lehetőséget. DE!
Ennek van számtalan egyéb módja, nem valószínű, hogy 2011 júniusában a Kanadai Nagydíj hétvégéjén a Red Bull motorhome-jában a Red Bull csapatfőnökével arról beszélgetne, hogy mi lesz jövőre, vagy éppen két év múlva.
Ha Hamilton akkor éppen Richard Bransonhoz ugrott volna be, hogy érdeklődjön legutóbbi tengeri kalandjáról, akkor abból vajon milyen következtetéseket vonnának le a megfigyelők?
Ha meggondoljuk, a McLaren jelenleg teljesen egyformán kezeli mindkét versenyzőjét, egyenlő esélyeket adva nekik a versenyzésre. Ez természetesen hatással van az autó fejlesztésére, és minden más kérdésre is, ami a csapatmunkát érinti. Ez minden bizonnyal addig tart, amíg legalább középtávon tervezhetnek a pilótákkal. Éppen ezért nem lenne logikus, ha Hamilton egy ilyen találkozóval nyilvánvalóvá tenné távozási szándékát, hiszen egy ilyen jellegű megbeszélésnek számtalan egyéb lehetősége van, ami a nyilvánosságot teljesen kizárná. A jelenlegi alakulata felé azonban taktikai húzásnak nem rossz.
A Red Bull jelenleg nagyon nehezen verhető, ám a fúvott diffúzorok betiltása már akár a Brit Nagydíjtól megváltoztathatja az erőviszonyokat. Arról nem is beszélve, hogy az alakulatok (így a McLaren is) folyamatosan fejlesztenek, melynek eredményessége még rövidtávon sem jósolható meg, éppen ezért a top csapatok közötti versenyképesség különbség nincs kőbe vésve. A McLaren ráadásul élen jár az évközi fejlesztések tekintetében, és az innovatív megoldásokért sem kell a szomszédba menniük. Ezt nagyon jól tudja Lewis Hamilton is, és szűk látókörűségre vallana, ha már most eldöntené a McLarentől való távozását.
Természetesen benne van a pakliban, hogy a 2008-as világbajnok egyszer majd a Red Bullnál köt ki, és az sem kizárt, hogy a Ferrarinál, vagy bármely más topcsapatnál, ahol megfelelő ajánlatot kap, és ahol a legjobb autót kaphatja meg. Ezekre a dolgokra azonban nem biztos, hogy olyan találkozásokból, gesztusokból kell következtetni, melyek az emberi kapcsolatokra, az ismeretségből adódó kommunikációra nagy általánosságban is jellemző lehet. Vagy éppen abból, hogy menyasszonya kezében valaki egy doboz Marlboro cigarettát fedez fel.
A hírverés bizonyos tekintetben fontos lehet, mert ha valósággá válik, akkor el lehet majd mondani, hogy „na ugye mi megmondtuk”. Ha pedig még sem lesz belőle semmi, addigra már senki sem emlékszik arra, hogy egyszer volt egy ilyen hír is.
A végére egy rövid példabeszéd, egy orvosról, aki minden betegénél csak csóválta a fejét, és azt mondta a pácienseknek, hogy a lehető legrosszabbra kell felkészülni. Mikor a kollégái megkérdezték, miért csinálja ezt, csak annyit mondott:
Ha a beteg felépül, kiváló orvosnak fog tartani, ha meghal, a kollégáim fognak remek diagnosztának gondolni.
Szöveg: FormaNet, Varga Viktória
