A jó, a rossz, és a szurkoló - Az F1 botrányokról sajátos nézőpontból
A száguldó cirkusz idei éve is bővelkedik botrányokban, amin nem is kell csodálkozni, hiszen egy ilyen a soktényezős, és sok résztvevős versengés, számtalan érdekellentétet is magában hordoz. Szerencsére a heves csatározások, viták legtöbbször kompromisszumos megoldással zárulnak, ám fontos kérdés, hogy a folyamatos feszültség, a villongások, a nyilatkozat háborúk, és önmagában az ezeket generáló botrányok milyen hatással vannak a sportra, és annak megítélésére.
Talán az egyik legfontosabb kérdés a szurkolók véleménye, hiszen a sport ezen szegmense az, ami miatt vannak az F1-nek pénzügyi támogatói, szponzorai, miattuk közvetítik a televíziók a versenyeket, és természetesen miattuk fizetnek komoly pénzeket a reklámozók, hiszen ők a potenciális vásárlói a reklámokban hirdetett áruknak, szolgáltatásoknak.
A nézőkhöz azonban nem csak a versenyek eseményei jutnak el, hanem a médián keresztül azok a történések is amelyek a pályán kívül zajlanak, és bizony ezek az ügyek komoly befolyással lehetnek a szurkolói hozzáállásra.
Többféle rajongó is létezik, így ha csoportosítanánk, legalább négy nagy kategóriát kellene meghatározni. Természetesen a valóságban az alább felsorolt „kasztoknál” jóval árnyaltabb a kép, de ez a csoportosítás is talán elegendő ahhoz, hogy megértsük, milyen hatással lehetnek az F1 botrányai a rajongók hozzáállására.
Az első kategóriába kerülnének a „fanatikusok”, akiket minden érdekel ami az F1-ben a pályán és a pályán kívül történik, magukban komoly véleményeket fogalmaznak meg, és ennek különböző fórumokon hangot is adnak. Őket a botrányok nem tántorítják el a sporttól, mert bár morgolódnak a nekik nem tetsző dolgok miatt, de egyetlen futamot sem hagynának ki, semmilyen okból. Eltökéltek kedvenc pilótájuk, csapatuk iránt, és bármi történjen, mindenre van érvük, amivel megvédhetik favoritjukat.
A második kategória olyan szurkolókat tömörít, akik rendszeres nézői a versenyeknek, ám a pályán kívüli eseményeket szimpla politikának gondolják, éppen ezért csak azokat a híreket olvassák, melyek nem a botrányokról szólnak, és amely hírek kapcsolódnak a versenyekhez, pilótákhoz. Ha beleakadnak valamilyen botrányosabb hírbe, csak legyintenek, és legfőbb véleményük talán úgy fogalmazható meg, hogy „régen egészen másként volt”. A botrányok őket sem igazán tántorítják el a futamoktól, lehetőségük szerint a legtöbb futamot megnézik. Ebbe a csoportba sorolhatnánk azokat az egykor megszállott szurkolókat, akik már hosszú ideje nyomon követik a Formula-1-et, és nosztalgiával gondolnak a régi időkre. Ők leginkább csalódtak, de a sport iránti szeretetük erősebb a csalódottságuknál.
A Harmadik kategóriába azok a rajongók tartoznának, a képzeletbeli csoportosítás szerint, akik egy-két versenyzőért rajonganak, értük ölre is mennének a fórumokon, a botrányokon felháborodnak, bár mélységében nem igazán látják mi történik. A futamokhoz nem igazítanak programot, ám ha éppen tv előtt vannak a verseny kezdetekor, akkor megnézik, vagy legalább is bele néznek. Ők azok, akiket ha sikerül tartósan a képernyő előtt tartani a száguldó cirkusznak, idővel lehiggadva tovább lépnek az előző kategóriák egyikébe, vagy rövid idő után elfordulnak a sporttól, és indokként általában a botrányokat hozzák fel, gyakran hangoztatva, hogy az F1 egy vicc. Ha az autósportok iránti rajongásuk megmarad, legtöbbször keresnek maguknak más kategóriát, ahol kevesebb "balhé" mellett szurkolhatnak kiválasztott versenyzőiknek.
A képzeletbeli csoportosítás negyedik szegmensébe tartoznak a divatdrukkerek. Ez nem feltétlenül pejoratív megfogalmazás, hiszen szurkolóvá válni emocionális kérdés is egyben. Neki egy favoritjuk van, aki vagy azért kedvenc, mert jóképű, vagy azért, mert a baráti társaságban mindenkinek van kedvenc pilótája, így nem szeretne kimaradni. Őket nem igazán érdekli a háttér információ, a botrányokat sokszor felre értelmezve felnagyítják, és ha a környezetük már nem foglalkozik a száguldó cirkusszal, könnyen elfordulnak a sporttól. A botrányok megítélésében legtöbbször fél információk alapján alkotnak véleményt, aminek néha hangot is adnak, ezzel rossz irányba befolyásolva potenciális szurkolójelölteket. Ebből a csoportból is kerülnek ki komoly szurkolók, de itt a legnagyobb a lemorzsolódás. A baj csupán az, hogy az F1-nek szurkolók és a rajongótábor tekintetében innen kell elkezdeni az építkezést.
Az előbbiek alapján mindenki eldöntheti, vagy legalább elgondolkodhat azon, véleménye szerint milyen hatással van a Formula-1 re a botrány.
A napokban a Williams csapat elnöke, Adam Parr érdekes véleményt fogalmazott meg a legutóbbi esettel, a diffuzorokkal kapcsolatosan. A szakember szerint nem egyértelmű az, hogy a botrány árt a sportnak, mivel úgy véli, az ilyen ügyek ráirányítják a figyelmet a száguldó cirkuszra, és ez növeli az érdeklődést.
.jpg)
"Utálom, hogy mindenki azt mondja, hogy ez árt a sportnak. Néhány éve egy komoly újságíróval beszélgettem valamiről, amire azt mondta, hogy ez nagyon rossz dolog. Én azt mondtam akkor: Igen, ez valóban rossz dolog, de akkor miért nem a wallesi darts versenyekről írsz? A versenyek intenzitása, sokszor a brutalitás, ezek tények, beleértve a pénzt, a politikát, amik nem a pályán történnek, de ettől annyira lenyűgöző a Formula-1. Mindegy, hogy jó vagy rossz dologról van szó, senki sem mondta még nekem, hogy úgy adjak interjút, hogy abban semmi ellentmondásos dolgot ne mondjak."
Ha valaki nyomon követte a Brit Nagydíj pályán kívüli eseményeit, kiemelten a diffúzor botrányhoz kapcsolódó reakciókat, és olvasgatott a különböző fórumokon, nem biztos, hogy osztja a Williams elnökének véleményét. Természetesen tiszteletben kell tartani ezt az álláspontot is, annak ellenére, hogy nem lehetünk meggyőződve arról, hogy az ilyen elképzelések a száguldó cirkusz jövőjét szolgálják.
Szöveg: FormaNet, Varga Viktória
