1. Legemlékezetesebb természetesen Nigel Mansell és nagy riválisa, Ayrton Senna mutatványa 1991-ből, amikor Mansell az 1987-es silverstone-i diadal után újabb hazai futamgyőzelmet ünnepelhetett, ráadásul a lehető legtökéletesebb eredménnyel. A Williamsben ülő brit a pole-ból rajtolt, mindvégig vezette a Brit Nagydíjat, és a verseny leggyorsabb körét is megfutotta. Ezen a napon tehát nem volt ellenfele az addigi hét versenyből négyet megnyerő mclarenes Ayrton Senna, aki mindvégig a második helyen autózott, de éppen a legutolsó körben kifogyott autójából a szufla. A brit közönség üdvrivalgása közepette, az ünneplő Mansell a levezetőkörben megállt a kocsijából kikászálódó Senna mellett, majd befurikázta peches kollégáját, aki mit sem törődött a pályabírók ellenkezésével. Senna így is a negyedik lett csapattársa, Gerhard Berger, valamint a ferraris Alain Prost mögött. 

2. Szintén Frank Williams autójának strapabírósága került középpontba az 1986-os Mexikói Nagydíjon, méghozzá nem is akár hogy! Nelson Piquet ugyanis nem kevesebb, mint három utassal érkezett meg a boxutcába. A brazil negyedik helyen ért célba, de már egy körös hátrányban a dobogósoktól, de a középmezőny már 3-4 kört is kapott az első futamgyőzelmét ünneplő Gerhard Bergertől (Benetton.BMW), valamint Alian Prost (McLaren) és Ayrton Senna (Lotus) párostól. Köztük volt a ferraris Stefan Johansson, és a Ligier Renault-ban ülő René Arnoux, akik mindketten motorhiba miatt bóklásztak a pálya mentén a leintést követően, amikor a hatodik helyen célba érő Arnoux csapattársa, Phillippe Alliot megkönyörült rajtuk, és felajánlotta szolgálatait. Igen ám, de a Ligier-ből meg kifogyott az üzemanyag, így a két potyautas nem jutott előrébb. Ekkor érkezett levezetőkörén Nelson Piquet, aki végül mindhárom társát befurikázta.   

3. 1995-ben Montrealban, a király-kategóriában tizedik szezonját teljesítő Jean Alesi, élete első - és egyben utolsó - futamgyőzelmét ünnepelte a Ferrari 412T2-es volánja mögött, mellyel az ötödik helyről rajtolva, végül elsőként száguldott át a célvonalon. A boldogan ünneplő Alesi kocsijából már a levezető körön fogyott ki a benzin, és éppen az a Michael Schumacher vette fel a franciát, akivel az idény végén helyet cserélt, így annak a Benetton Renault-nak a tetején ünnepeltette magát tovább, melynek következő modelljét már ő vezette 1996-ban. A szezon ötödik nagydíjára Schumacher már három futamgyőzelmen túl volt, és bár Kanadában is pole-ból várta a versenyt, végül váltóhiba miatt egy hosszabb boxlátogatást kellett beiktatnia, így csak az ötödik lett. Williamses riválisai, Damon Hill, és David Coulthard azonban még rosszabbul jártak, hiszen egyikkőjüknek sem sikerült teljesítenie a versenytávot. Így fordulhatott elő, hogy meglepetés győzelem született, sőt a további dobogós helyeken is szokatlan eredményt láthatott a közönség A Jordan-Peugeot ugyanis első kettős dobogójának örülhetett Rubens Barrichellóval és Eddie Irvine-nal. 

4. Giancarlo Fisichella 2009-ben öt nagydíjon is rajthoz állhatott a legendás maranellói csapat színeiben, ám első ferraris utazása ennél jóval korábbra, az 1997-es Német Nagydíjra tehető. Az olasz a Jordan Peugeot-val egy nagyszerű második helyet szerzett az időmérőn, majd néhány kör erejéig még vezette is a versenyt, mielőtt a benettonos Gerhard Berger vissza nem előzte. Ez után a második szezonját teljesítő Fisichella meg tudta tartani második helyét Schumacher ferrarija előtt, sőt a leintés előtt néhány körrel ismét vészesen felzárkózott az élen haladó osztrákra, de a nagy hajszában megpördül, aminek egy bal hátsó defekt lett a vége. Fisichella egy kerékcsere után a hetedik helyre tért vissza, végül ezt sem sikerült megtartania, ugyanis a hajrában autója egyszer csak lelassult, és amíg Berger F1-es karrierjének utolsó diadalát ünnepelte (ez volt egyben a Benetton utolsó győzelme is), addig a hatalmas versenyt futó Fisicho kénytelen volt lehúzódni a fűre, és végül csak a legutolsó (11.) értékelhető pozíciót tudta megszerezni Hockenheimben. Az olasz második helyét megöröklő Michael Schumacher úgy köszönte meg a plusz pontokat, hogy megutaztatta szerencsétlenül járt versenytársát. 

5. 2001-ben a Spanyol Nagydíjon, a Schumacher mellől, másodikként rajtoló Mika Häkkinen, már magabiztos előnnyel száguldott a győzelem felé, hiszen mögötte a Ferrari német pilótája már több mint fél perces hátrányban volt. A legutolsó körben azonban drámai pillanatok következtek, amikor a McLaren először lelassult, majd füstfelhőbe borult. Häkkinen félreállt, Schumi pedig megnyerte a versenyt. A kocsi mellett ácsorgó, és a közönségnek szomorúan integető finn mellett egy pillanatra megállt honfitársa, az akkor 20 esztendős Kimi Räikkönen is, de őt még tovább tessékelte a mclarenes, majd ezután csapattársa David Couldhard autóját már nem utasította vissza. A McLaren két versenyzője igazán peches napot fogott ki, hiszen Häkkinen szerencsétlensége előtt Couldhard a harmadik rajtkockát veszítette el már a futam kezdetén, amikor autója lefulladt még a felvezető kör előtt, és így csak a mezőny végéről startolhatott, majd remek versenyzéssel a két pontot érő ötödik helyen zárt. Schumacher természetesen nem örült felhőtlenül az ajándékba kapott győzelemnek, hiszen ez a verseny egyértelműen Häkkinené volt. A német addig nem is ment fel a dobogós ceremóniára, amíg meg nem érkezett Coulthard kocsija, rajta Häkkinennel, majd két versenyző mosolyogva megölelgette egymást. 

Az utolsó kör: 

Szöveg: FormaNet, Varga Viktória

Csatlakozz hozzánk a Facebookon

Szólj hozzá a fórumon