Jean Alesi örömmel látja, hogy a Renault nagyot lépett előre
Az egyszeres futamgyőztes ex F1-es versenyző, Jean Alesi szicíliai olasz szülők gyermekeként látta meg a napvilágot Franciaországban, Formula-1-es pályafutása alatt pedig öt idényt versenyzett Ferrari színekben, így az Olasz Nagydíj számára is különlegesebb minden más versenynél. A 47 esztendős Alesit az ESPN elsősorban a monzai versenyről, a Renault és Bruno Senna szerepléséről kérdezte, de természetesen nem maradt ki a Schumacher - Hamilton csata sem.
Monzába mindig szívesen jön az ember, az Ön számára pedig különösen érzelmes lehet, hiszen sziciliai vér csörgedezik az ereiben és része volt a Ferrari történelmének is…
Jean Alesi: Monza valóban egy különleges hely. Minden más pályánál különlegesebb a légkör, és egyáltalán nem túlzás azt mondani, hogy a versenyzés itt vallás is egyben. A Tifosi számára ez jelenti a Vatikánt. Versenyzőként is különleges nyomást érzel a rajongók felől még akkor is, ha nem a Ferrarinál vezetsz. Sebastian Vettel számára is a legédesebb győzelem volt ez, pedig ő még csak nem is olasz. Itt felsorakozni a rajtrácsra olyan érzés, mintha egy világ kupán saját nemzeti csapatodban lépnél pályára. Tudod, hogy gólt kell lőni. Vitalij Petrov, Rubens Barrichello és Nico Rosberg is teljesen ártatlanul került drámai helyzetbe már az első kanyarban. Egy versenyzővel történhet ennél frusztrálóbb dolog?
JA: Nem, különösen így. Amikor egy autó teljesen irányíthatatlanná válik a füvön, ahogy az Liuzzi esetében is volt, akkor meteorként csapódik be - lehetetlen kormányozni. Tudtuk, hogy valakit el fog találni, csak azt nem, hogy hol. A képernyő előtt már világos volt, ennek baleset lesz a vége, a versenyzők viszont nem tudták. Éppen kanyarodtak, és gázt adtak, majd egyszer csak Bumm! Nem tehettek semmit, hiszen egy lélegzetvételnyi idejük sem volt, az ilyesmi tényleg ijesztő. Amikor már a por leszáll, ott ülsz zavartan, megrendülten, és arra gondolsz, hogy "vajon mit rontottam el?" Ez egy borzasztó érzés.
Bruno Senna megszerezte F1-es pályafutásának első pontjait. Mindössze második futamán a Lotus Renault GP színeiben. Rendkívül gyorsan felvette a tempót nem igaz?
JA: Manapság már nincs lehetőség tesztelni, így egy pilótának hatalmas erőfeszítésébe kerül az, hogy ilyen versenyképes legyen. Éppen ezért engem lenyűgözött és nagyon tetszett, amit csinált. A neve miatti nyomás nem mindig pozitív, aminek olykor romboló hatása lehet. Ő mégis leküzdötte ezt a terhet, és fantasztikus energiát adott a csapatnak. Mindenki szurkol neki, Vitalij pedig segítségére lehet abban, hogy kihozza magából a maximumot.
Miután Ön még versenyzett együtt Ayrtonnal, most nem különös érzés újra képernyőn látni ezt a nevet?
JA: Természetesen Ayrton egy legenda. Ez nem mindössze egy nagy név, hanem A név. A sárga sisakot látni, különösen egy fekete és arany színű autóban, és ahogy Bruno teljesít… Ez mindannyiunk számára különleges látvány.
Ön hogy érezte magát amikor először pontot szerzett az F1-ben? Ráadásul ez éppen a debütáló versenyén volt hazájában a Francia Nagydíjon, ahol negyedikként ért célba. Biztosan felemelő érzés volt.
JA: Természetesen teljesen váratlanul ért. Én már attól is boldog voltam, hogy versenyezhetek, és reméltem, hogy minden rendben lesz, és nem kerülök zavarba ejtő szituációba. A verseny egyik szakaszában odapillantottam a pit falra, és azt mutatták, hogy P2 (2. hely), én pedig arra gondoltam, hogy ez csak valami tévedés lehet. Minél hamarabb kaparintod meg az első pontot, annál örömtelibb érzés.
1989-Francia Nagydíj, Jean Alesi - Tyrrell-Cosworth; fotó: Sutton
Mindkét Lotus Renault az első tízben sorakozott fel a rajtrácsra, Ön szerint ez annak a jele, hogy a nyári szünetben sikerült valami nagyot alkotnia a csapatnak?
JA: Egészen biztos, hogy nagyot léptek előre, ami nagyszerű. Gyakran előfordul, hogy a szezon végéhez közeledve egy-egy csapat megtorpan vagy visszaesik, mert a központban már inkább a következő évi autóra összpontosítanak. De a LRGP folytatja az idei autó fejlesztését, mert tudják, hogy még mindig sok lehetőség rejlik benne, és minden tapasztalat jól jön majd, és használható lesz a 2012-es konstrukciónál.
Sokan úgy vélik, hogy a két DRS zóna miatt volt sok előzés Monzában. Ön szerint ez igaz?
JA: Részben a DRS-nek köszönhető. Spában azonban jobban működött, hiszen Monzában nagyon kicsik a szárnyak. Tehát ha ezeken állítanak, az valójában nagyon kis különbséget eredményez, mert eleve alig van szárny hátul.
JA: Részben a DRS-nek köszönhető. Spában azonban jobban működött, hiszen Monzában nagyon kicsik a szárnyak. Tehát ha ezeken állítanak, az valójában nagyon kis különbséget eredményez, mert eleve alig van szárny hátul.
Számított arra, hogy a Red Bull ennyire gyors lesz? Hiszen a sebességmérő műszereket nézve nem éppen erre lehetett következtetni.
JA: Mindenki csak a végsebességről beszél, de tulajdonképpen beigazolódott, hogy Adrian Newey valóban egy „mindenes” kocsit épített, ami bárhol képes a győzelemre. Monza tulajdonképpen nem is a végsebességről, hanem a kocsi egyensúlyáról szól. Amikor Vettel megszerezte a pole-t, mindenki le volt döbbenve. Kérdezgették, hogyan sikerült megszereznie az első helyet, miközben nem az ő kocsija volt a leggyorsabb az egyenesben. Az egyensúly azonban annyira jó volt, hogy ez kiegyenlítette a mérleget, és a teljes körben övé volt egy a legnagyobb átlagsebesség.
Schumacher erőszakosan védekezett Hamilton ellen?
JA: Nos, szerintem ez volt a nap versenye, és nagyon jó volt látni, hogy Michael visszatér a csatába, mint egy igazi harcos. Igen, talán kicsit átlépte a határt. Talán kicsit több irányváltást tett a megengedettnél, de minden amit mondhatok erről, az az, hogy húha, annyira jó volt nézni a versenyüket. Nagyon szép és tiszta küzdelem volt.
FormaNet, Varga Viktória
