Maria de Villota mindenre emlékszik balesetéből, melyet júliusban, a duxfordi repülőtéren szenvedett el a Marussia egyenesvonalú tesztjén, és melynek következtében elvesztette jobb szemét. Azóta most először beszélt sérüléseiről, felépüléséről, és új életéről.

Maria de Villota a Brit Nagydíj előtt vett részt egy egyenesvonalú teszten, ahol egy szerencsétlen balesetben életveszélyes sérüléseket szenvedett, és egy hónapot töltött kórházban, mielőtt visszatérhetett otthonába, Spanyolországa. A 32 esztendős spanyol tesztpilóta hölgy sokáig eszméletlen volt, ettől függetlenül emlékszik a baleset minden részletére, mostani állapotáról pedig elárulta, hogy jobb szemének elvesztésén kívül nagyon sokat fáj a feje, és elveszítette szaglását és az ízeket sem érzi.

„Mindenre emlékszem – még a becsapódás pillanatára is” – árulta el Villota, a Hola magazinnak.

„Amikor felébredtem, mindenki ott állt körülöttem, és még azt sem tudták, hogy tudok-e majd beszélni, vagy hogyan fogok majd beszélni. Angolul szólaltam meg, mert azt hittem, hogy egy FIA vizsgálaton vagyok, és hogy a nővér egy edző. Aztán édesapám azt mondta:  ’Kérlek Maria, beszélj spanyolul, mert édesanyád a felét sem érti a dolgoknak.’ Aztán hirtelen minden kitisztult, hogy mit történt, hol vagyok, és hogy miért” – idézte fel az ébredés pillanatait Villota, majd sérüléseinek következményeiről is beszélt, és elmondta, balesete óta megtanulta, hogy a versenyzésen túl is van élet.

„A baleset új perspektívákat nyitott nekem az életben, azokról a dolgokról, amik igazán fontosak. Megtanított arra, hogy ahhoz, hogy elérjem, amit akarok, nagy áldozatokra, erőfeszítésekre és tanulásra van szükség. Most már csak egy szemem van, de talán többet látok, mint korábban. Mielőtt ez történt, az életem az idővel való versenyfutásról szólt, most azonban látom, hogy más módon is lehet mérni a dolgokat.”

De Villota nem tagadta, hogy amikor először látta meg saját magát a tükörben, akkor nagyon megrémült a sérülései miatt, de mostanra a legrosszabb dolgokat már maga mögött tudhatja.

"Az elején még el volt takarva (a szem), így nem láttam. Az első napon, amikor tükörbe néztem, 140 fekete öltés borította az arcomat, és úgy tűnt, mintha egy hajókötéllel varrtak volna össze, mindemellett elveszítettem a jobb szememet. Meg voltam rémülve. Aztán hamarosan több műtéten átestem, de a legrosszabbat már magam mögött tudhatom. Vannak fejfájásaim, és nem tudják meddig fog ez tartani - lehet, hogy még évekig. Oda kell figyelnem arra is, hogy ne erőltessem meg magam a koponyán belüli nyomás miatt. Mindemellett nem érzem az illatokat és az ízeket sem, amik az illathoz kapcsolódnak. Most azokat a dolgokat szeretem, amiknek erős ízük van.”

FormaNet, Varga Viktória