Az elmúlt évek pályán kívüli eseményei a Formula-1-ben szinte kivétel nélkül a pénzügyekhez is kapcsolódtak valamilyen formában. Az először Max Mosley által szorgalmazott erőteljes költségcsökkentés jelentősen megosztotta - és még mai is megosztja - az F1-et, sőt sokan, mára elsősorban a szurkolók közül úgy vélik, a király-kategóriában, ahol a legmodernebb eszközökkel kell, hogy versenyezzenek a csapatok és pilóták, nincs helye a takarékosságnak. Mára azonban bebizonyosodott, hogy ez az álláspont a száguldó cirkusz végét jelentené.

2013-ra a széria odáig jutott, hogy a soha nem volt még ennyire fontos tényező a pénz. A német Auto Motor und Sport egyenesen úgy fogalmazott, hogy a sport beteg.

A gazdasági válság természetesen minden területen áldozatokat szed, és ez alól a Formula-1-sem kivétel. Az F1 iránt elkötelezett embereknek azonban valóban van miért aggódniuk. A HRT elhagyni kényszerült a szériát, és pénz hiányában Kobajasi Kamuinak, Timo Glocknak, vagy éppen Heikki Kovalainennek sem lesz pilótaülése erre a szezonra. A Marussia, és a Caterham évről évre a túlélésért küzd, és számukra a 10. hely annyit jelent, mint a top csapatoknak a világbajnoki cím, hiszen az utolsó helyezett ma egy pennyt sem kap az F1 bevételeiből, ami jelentős segítség a következő év finanszírozásához.

A veterán svájci tudósító, Roger Benoit azonban erőteljesen rávilágít arra a problémára, hogy nem csupán a rajtrács utolsó két istállója küzd pénzügyi gondokkal.

„Ha február végéig a 11 csapatnak ki kellene fizetnie az összes adósságát, akkor csak 10 autó versenyezne Melbourne-ben.”

A HRT távozására sokan rálegyintenek, hogy nem kár érte, ám ez meglehetősen szűk körű látásmód, nem csupán a spanyol csapat tekintetében, hanem az egész folyamattal kapcsolatban, mert ez felveti azt a kérdést, hogy vajon ki lesz a következő? Szinte borítékolható, hogy az idei szezonban a 11. helyen végző istállónak komolyan fontolóra kell vennie a jövő évi nevezést. Erre a Marusssiának és a Catarhamnek van a legtöbb esélye, pedig ezeket az alakulatokat (illetve elődeiket) a drasztikus költségcsökkentés ígéretével csábították a szériába, és erről mára szinte mindenki megfeledkezett.

Folyamatosan jó munkát az élet bármely területén csak akkor lehet végezni, ha az anyagi gondok nem nyomasztják a munkavégzést. A HRT, vagy éppen Glock és Kovalainen esete azonban azt mutatja, hogy a száguldó cirkusz csapatainak jelentős része pénzügyileg rendkívül sebezhető. Mindeközben a sportnak a 2012-es év 2 milliárd(!) dollár bevételt hozott, mely összegnek mindössze nem egészen 60 százaléka került a pénzüket, energiájukat, és szakértelmüket a sportba fektető istállókhoz. Az alakulatok pedig szponzorok pénzei után futkosnak, akik ezért egyre nagyobb beleszólást követelnek a sportba.

Bernie Ecclestone „oszd meg és uralkodj” játéka ismét sikert aratott, hiszen az istállók két éve még az összefogás jegyében az addigi 47 százalékról 75 százalékra szerették volna emelni a bevételekből származó részesedésüket. Az új Concorde Egyezmény erre jó lehetőség lett volna, ám az önös érdekek felülkerekedtek, így némileg nagyobb részt kapnak, ám ez elsősorban a topcsapatok számára kedvező megoldás.

Timo Glock így köszönt el a cirkusztól: „Az F1-ben pillanatnyilag így mennek a dolgok, de remélem, ez hamarosan megváltozik, mert ennek így semmi köze a sporthoz.”

Az idén a Ferrarinál újabb lehetőséget kapó Felipe Massa is hasonló véleményt fogalmazott meg ez egyre növekvő fizetős pilóta kérdéssel kapcsolatban

 „Tudjuk jól, hogy számtalan pilóta csak úgy tud megérkezni az F1-be, hogy szüksége van szponzorra, és szüksége van pénzre, különösen a kis csapatoknál.  Őszintén szólva ez nem túl jó dolog a Formula-1 számára.”

A Sauber csapatfőnöke, Monisha Kaltenborn nem először sürgette a hatékony és mindenki számára átlátható,  nem mellesleg a sport jövőjét biztosító költségcsökkentést.

„Ha ez hamarosan nem történik meg, a sport nagyon veszélyes időket fog megélni”- jósolta Kaltenborn.

A fizetős pilóták nem mostanában jelentek meg a Formula-1-ben, ám az arányok mostanra váltak drasztikussá, és ennek elsősorban az az oka, hogy a jelenleg is magas költségek az istállók egy részét olyan kényszerpályára helyezik, ahol  az eredmények mellett a túlélés a tét.

Fizetett az F1-be kerülésért a '70-es években, a később háromszoros világbajnok, Niki Lauda, és pénzért állhatott fel első alkalommal a rajtrácsra a legendás Michael Schumacher is. Ám miután bizonyították tehetségüket, már senkinek eszébe nem jutott pénzt kérni tőlük azért, hogy versenyezhessenek.

Az idei mezőnyből bizonyította tehetségét Sergio Pérez, vagy a tavaly a baleseteiről elhíresült Pastor Maldonado is, ám szerződtetésük (még ha tagadják is) pénzügyi háttér nélkül nem lenne biztos.

A Williams 1996-os világbajnoka, Damon Hill nincs egyedül azzal az aggodalmával, hogy jelenleg túl hangosan beszél a pénz egy olyan sportban, ahol a világ legjobb pilótáinak kellene megmérkőzni az arénában.

„Ez nem működne a futballban. Ha centert szeretnél játszani a Manchester Unitedben, ahhoz még mindig nagyon jónak kell lenned.”

„Ez a sport ebből a szempontból mindig is igen bonyolult volt, és nem tudom, mi lenne a jó megoldás” – nyilatkozta az egykori világbajnok, aki szintén személyes szponzorral csatlakozott 1993-ban Frank Williams csapatához.

"Mindig egyre több pénzre lesz szükség, amikor egyre magasabb a tét, mert az emberek ezzel akarnak még versenyképesebbek lenni. Mindenki fizetős pilóta, amikor az első lépcsőfokra lép az F1-ben” – idézte Hillt a Reuters.

Jelenleg úgy tűnik, a Formula-1-ben a pénz már nem beszél, hanem ordít, de a kutya hallgat. A megoldás pedig ott van néhány ember kezében, de egyelőre az önös érdekek felülírják a sport biztonságos jövőjét, és ezt segíti az istállók - szintén önző érdekek miatti - széthúzása is.

FormaNet, Varga Viktória