Lewis Hamilton a mai napon tesztelheti először új versenyautóját, bár hétfőn néhány kör erejéig már ismerkedhetett a Mercedes F1W04-gyel. A brit bajnok nem tagadta, az első este nagyon furcsa volt elsétálni volt csapata, a McLaren motorhome-ja előtt, és bizonyos tekintetben kicsit úgy érzi magát, mint újonc korában, ugyanakkor azt is egyértelművé tette, hogy most sokkal boldogabb.

Még első napjaidat töltöd az új autóddal. Tudod már mik az alapvető különbségek a McLaren és a Mercedes között?

Lewis Hamilton: Igen, tudom.

Megosztanád velünk?

LH: Nem különösebben nagy. Szóval ez is egy Formula-1-es autó. Van rajta leszorítóerő és vannak kerekei, ahogy az előző kocsimon is. Eddig még csak demo gumikon vezettem, így nem tudok még túl sokat mondani róla. De ez továbbra is Mercedes motor, annak minden erejével, és amit eddig is használtam. Jelenleg rengeteg különböző gombot kell megszoknom, és különféle eljárásokat, és különböző szakmai dolgokat. Ezeket még meg kell szoknom.

Annak ellenére, hogy még csak bemutató gumikon vezettél, be tudsz már számolni pozitív érzésekről?

LH: Igen, pozitív érzéseim vannak, egyáltalán nem csalódtam.

Jó érzésekkel kezdesz mindent újra?

LH: Kicsit olyan, mintha teljesen elölről kezdenék mindent. Emlékszem 2006-ban és 2007-ben is meg kellett tanulnom bizonyos eljárásokat, és ezen az autón most ugyanez a helyzet. A kormánykeréken például azt hiszem, dupla annyi gomba van, mint az előző kormányomon, és már megszabadultam néhánytól , de még így is sokkal több van, mint korábban. A mérnökök, és a csapat munkamódszerei is különbözőek, így teljesen úgy tűnik, mintha mindent újra kezdenék.

Jobban belebonyolódsz a mérnöki folyamatokba, mint a McLarennél? Ők esetleg jobban hallgatnak rád?

LH: Még csak most vezettem először az autót, így jelenleg még nem tartok ott, hogy bármiféle irányt mutassak. De biztos vagyok benne, hogy ha elégedett is leszek az autóval, akkor is sok információt fogok adni. Ők azt szeretnék tudni, hogy mit érzek az előző autóhoz képes, mind az előnyöket, mind a hátrányokat tekintve, és remélem, hogy hallgatni fognak rám.

Amikor megérkeztél a McLarenhez, akkor még nem voltak tesztkorlátozások, így maximálisan leterhelhetted magad. Most ebből a szempontból kicsit nehezebb dolgod van?

LH: Most valami olyasmi buta érzés van bennem, mint ha 22 nappal az első versenyem előtt lennék. Ilyesmi volt 2006 végén a teszteken, és a szezon előtti teszteken, ami talán 15 nap volt. Most már jobban be vagyunk korlátozva, így a szimulátornak hasznosabb szerepük lett. Rövidebb időn belül kell előrelépéseket elérnünk, és sokat tanulnunk. Valószínűleg az első pár versenyen még sokat fogok tanulni.

Még kevés tapasztalatod van a Mercedesnél, de észrevételed szerint mennyiben változott meg az életed?

LH: Egyszerűen boldogabb vagyok.

Miért vagy boldogabb?

LH: Nem tudom igazán megmagyarázni, egyszerűen csak boldogabb vagyok. Boldogabb azért, mert itt egy új kihívás, boldogabb azért, mert itt egy új kezdett, azért, mert elkezdődött egy új fejezet az életemben, és mert egy nagyon komoly kihívás előtt állok, és boldogabb azért, mert megvan bennem az izgalom, hogy az autóm jó lesz vagy sem. Izgatott vagyok, mert tudom, hogy kemény munkával és kitartással hozzá tudok járulni ahhoz, hogy elérjük a céljainkat. Szóval egyszerűen csak boldog vagyok.

Volt valami furcsa érzés benned, amikor már egy másik csapat színeiben elsétáltál a McLaren garázs a előtt?

LH: Igen, egyértelműen volt. Az első este bejöttünk a paddockba, sokkal feljebb álltunk meg, mint ahogy korábban. És igen, elmentem a többi motorhome előtt is, és nagyon furcsa volt. És, hogy felvenni egy másik overállt? Ebben nem éreztem nagy különbséget, de természetesen az autóban rájöttem, hogy ez egy hatalmas különbség ahhoz képest, amit eddig tapasztaltam.

Vettél egy privát jetet. Tudsz majd ezzel itt-ott időt megtakarítani?

LH: Ha privát repülsz, akkor ez mindig így van.

Eddig karriered során minden évben legalább két versenyt megnyertél. Felkészültél arra, hogy ha ez nem sikerül, akkor mennyire lehet fájdalmas?

LH: Ezt az idő fogja megmondani. Felkészítettem magam erre, hiszen tudom, hogy az autónak hosszú utat kell megtennie az elmúlt évhez képest.  Egyes helyszíneken majdnem két másodperccel voltak lemaradva, de azt is tudom, hogy az idei autónál már történt némi javulás. Ez az előző évi autó továbbfejlesztése, így alapvetően hasonló, és csak Nico tudja majd megmondani, hogy milyen mértékű a javulás. Remélem, hogy a többiek nem léptek túl nagyot előre, és egy kicsit közelebb kerülhetünk hozzájuk.

Csak hat napod van a tesztelésre, így mennyire lehetsz optimista Ausztráliára?

LH: Megpróbálok minden másodpercet maximálisan kihasználni a kocsiban. Amikor az első napon kiszálltam belőle, máris volt néhány észrevétel, amit feljegyeztem. Annyi minden történik, és rengeteg észrevételem van, akár az autóról, akár a pit stop lámpáról, vagy a kormányon lévő gombokról. Mindemellett elmondják nekem azokat a dolgokat, amikkel még nem vagyok teljesen tisztában, így ez az egész arról szól, hogy a legtöbbet tudjam kihozni majd a kocsiból.

Jegyzeteltél a múltban is?

LH: Igen, ezt régebben is csináltam. Mindig ezt használtam ahhoz, hogy tudást és tapasztalatot gyűjtsek, és tudjak kérdezni a csapattól, ha valamire szükségem van ahhoz, hogy jól csináljam a dolgokat. Ezt magamért teszem, hogy segítsen amennyire csak lehetséges. Az előző este beszéltem az aerodinamikai mérnökkel, és kérdeztem az autóról, hogy hozzákezdtek-e már bizonyos dolgokhoz, ami másoknak már van. Egyelőre sokkal többet nem tehetek, mert még zsémbesnek tartanának.

Olykor váratlan forrásokból lehet erőt meríteni, és úgy hallom, a kutyád Roscoe nagy hatással van rád. Mit gondolsz, mennyire befolyásolja az életedet?

LH: Ő az én új, legjobb barátom. Mindig is szerettem volna egy kutyát, és gyerekkorom óta sok kutya volt körülöttem. Volt egy labradorom, édesanyámnak volt öt kutyája, és édesapámnak is volt egy. Mindig is szerettem volna, de eddig még nem volt rá lehetőségem. Már van útlevele is, így mindig velem utazik majd, és Bernie-től (Ecclestone) már kértem neki egy belépőkártyát is, és drukkolok, hogy megkapja!

Egykori csapattársad, Heikki Kovalainen már nincs az F1-ben. Gondolod, hogy a nyers tempó megérdemelne egy ülést ebben a szériában?

LH: Igen, egyértelműen. A minap, amikor megérkeztem, és éppen a pályára tartottam, arra gondoltam, mennyire sajnálatos, hogy Heikki nem lesz itt, néhány ember pedig F1-es pilóta lett… Azt gondolom, hogy akik erről döntöttek, őrültek, ha azt hiszik, hogy majd jobbak lesznek, mint Heikki. Szerintem Heikki nagyszerű és nagyon tapasztalt versenyző, és megérdemelné, hogy itt legyen. Jó barátom, így bármit is fog csinálni, a legjobbat kívánom neki.

FormaNet, Varga Viktória