Valószínűleg kevés olyan Forma1-es rajongó van, akinek a legendás Spa-Francorchamps nincs rajta a „bakancslistáján”. És ha egyszer eljut oda, természetesen kötelező bejárni a hét kilométeres pályát.

Erre minimum két kilométerrel melegíthetünk is mire a parkolóból bejutunk a főkapun, nem mellesleg ahhoz képest, hogy péntek volt, nagyjából egy háromnegyed órás kocsival araszolás előzte meg a túrát. Itt bizony nyoma sincs az olasz vagy spanyol lazaságnak (ami egyébként náluk valahogy működik), sőt még a hungaroringi nehézkes közlekedés is felértékelődött. A két kilométeres séta persze duplájának érződött a szintes terepen, és mire elértünk a főtribünhöz, a tervezett „pályabejárás” ötlete nem is volt annyira lelkesítő. A főtribün és környékén a létesítmény meglehetősen fapados (főleg a tavalyi Red Bull Ringes élmények tükrében), és néha olyan érzése van az embernek mintha valami építkezési területen lenne. Na nem mintha épülne valami, csak mindenhol kordonok, korlátok, rácsok… Pénteki naphoz képest egyébként nagyon sokan voltak, és persze rengeteg Max Verstappen/Toro Rosso rajongó. Az első szabadedzést a célegyenesnél és a buszmegálló sikánnál pihentük végig, majd egy átjáró után, a pálya másik oldaláról nekivágtunk az emelkedőnek, ami a nagy népszerűségnek örvendő Eau Rouge-hoz vezetett. A látvány és a hangulat rögtön feledtetett minden addigi bosszúságot. Ez a rész már hozta a piknikezős/kempingezős hangulatot. Kicsit szokatlan módon itt volt kialakítva az F1 Village, aminek nyilván az az oka, hogy a régi célegyenesnél és boxutcánál (az Eau Rouge előtti egyenes szakasz) itt volt a főtribünök helye.

Innentől az ember már nem a métereket, kilométereket és a szintkülönbségeket nézi, szimplán elvarázsolódik a „hullámvasutazó” kocsik és a pálya egyedi hangulatától. A csodálatos környék láttán a Les Combes és a Malmedy fordulókig tartó kaptató szinte fel sem tűnt. Reméljük, a fotók valamennyit visszaadnak ebből a varázslatból…

Klikk a képre a fotógalériáért