Jubileumi futamok a Ferrari történelmében
Az idei Török Nagydíj egy egészen különleges alkalom lesz a Ferrari, és a rajongók számára, hiszen a Formula-1 történelmének legpatinásabb alakulata immár 800. versenyére készül.
Hogy ez a 800-as szám hogy milyen mély nyomokat hagy majd maga után a csapat történetében, az hétvégén kiderül, de addig is a következő összeállításban sorra vesszük a legendás istálló eddigi jubileumi versenyeit, melyek közül akad sikerekről, kudarcokról, illetve botrányokról emlékezetes nagydíj is.
100. 1963. augusztus 4. Német Nagydíj, Nürburgring
Pilóták: John Surtees, Willy Mairesse
1963-NémetGP
A jubileumi futam a csapat számára igencsak felemásra sikeredett.
Egyrészt John Surtees futamgyőzelme végre megtörte a majd két éve tartó sikertelen szériát, másrészt Mairesse balesete miatt a csapat nem ünnepelhetett felhőtlen örömmel.
Az 1963-as év favoritja egyértelműen a Lotus-Climax skót sztárpilótája, Jim Clark volt, aki a Német GP-t megelőzően már sorozatban négy futamgyőzelmet szerzett (az addigi öt versenyből) a szezonban.
Clark a Nürburgringen is az első rajtkockából indulhatott, ám ott volt mellette a Ferrari új „szerzeménye”, a hétszeres motoros világbajnokból f1-es versenyzővé avanzsált John Surtees.
A rajtot követően Clark kocsijának motorja rakoncátlankodni kezdett, így megelőzte a második sorból induló BRM-es Richie Ghinter, illetve a ferraris Surtees is, és miután Ghinter a második körben váltóhiba miatt szintén visszacsúszott, Surtees tuljadonképpen sima győzelmet aratott, az akkor még 22.81 kilométer hosszú, legendásan veszélyes Nürburgringen.
A hetedik helyről rajtoló Willy Mairesse, azonban a második körben egy bukkanón elveszített uralmát a 156/F1/63-as kódjelű versenyautója felett, és súlyos balesetet szenvedett, mely véget vetett versenyzői karrierjének.
200. 1973. február 11. Brazil Nagydíj, Interlagos
Pilóták: Jacky Ickx, Arturo Merzario
A maranellói alakulat, még az előző évi konstrukcióját, a megújult 312B2-est állította csatasorba a szezon első három versenyén, így a versenynaptár második futamára, a Brazil Nagydíjra még ezzel az autóval szállt harcba a két versenyző, nem túl nagy reményekkel.
Jacky Ickx a harmadik, Merzario pedig a 17. rajtkockából vágott neki a 40 körös versenynek, az akkor még majd nyolc kilométer hosszú interlagosi pályán.
A futamgyőzelmet, a hazai pályán versenyző Emerson Fittipaldi (Lotus-Ford) szerezte meg, Jackie Steward és Denny Hulme előtt.
A Ferrari pilótái sem vallottak szégyent, hiszen Merzariót a negyedik-, Jack Ickx-t pedig az ötödik helyen intette le a kockás zászló.
300. 1979. augusztus 26. Holland Nagydíj, Zandvoort
Pilóták: Jody Scheckter, Gilles Villeneuve
Az 1979-es 312T4-es Ferrari "szépsége" nem aratott átütő sikereket a közönség körében, de Enzo Ferrari bízott benne, hogy a "papucsnak" csúfolt versenyautó, a pályán nyújtott teljesítményének köszönhetően, hamarosan mindenki szemében megszépül.
És milyen igaza lett!
Ebben az évben Jody Scheckter és Gilles Villeneuve összesen hat győzelemmel, és 113 ponttal megszerezte a Ferrari kilencedik világbajnoki címét.
A világbajnok Jody Scheckter lett, mögötte pedig (négy ponttal lemaradva) Villeneuve végzett a második helyen.
1979-Jody Scheckter
Enyhe vigaszt talán az jelentett a kanadai pilótának, hogy a verseny leggyorsabb körét (1:19.43) az ő neve mellett jegyezték.
400. 1986. június 22. USA Nagydíj, Detroit
Pilóták: Michele Alboreto, Stefan Johansson
Az előző év balszerencsés sorozata után, Enzo Ferrari az év eleji autó bemutatón nem túl lelkesen azt nyilatkozta, hogy már az is öröm lenne a csapat számára, ha ismét a második helyen végeznének a világbajnoki pontversenyben. Sajnos azonban még ez is optimista elképzelésnek bizonyult, ugyanis pilótáik a szezon során igen kevés értékelhető helyezést értek el.
A Ferrari csak 37 pontot tudott összekaparni az idény végére, és ezzel mindössze a negyedik helyen zártak a bajnokságban. (A Williams 141 ponttal nyerte a konstruktőrök versenyét)
Mindezek tükrében nem meglepő, hogy az olaszok 400. jubileumi versenye is elég felejtősre sikerült.
Johansson az ötödik-, míg Alboreto csak a 11. rajtkockát szerezte meg az időmérőn.
A svéd pilóta mindössze a versenytáv háromnegyedéig jutott az elektronika meghibásodása miatt, Michele Alboreto negyedik helye azonban kicsit szépített a gyenge szezonon. (Bár hozzá kell tenni, hogy a 26 fős mezőnyből, mindössze tíz versenyző látta meg a kockás zászlót.)
500. 1992. augusztus 16. Magyar Nagydíj, Hungaroring
Pilóták: Jean Alesi, Ivan Capelli
Az 1992-es szezon 11. versenye volt a Magyar Nagydíj, ami szintén nem a Ferrari 500. futamának sikereiről maradt emlékezetes, hanem Nigel Mansellről, (Williams-Renault) aki hazánkban ünnepelhette legelső -és egyben utolsó- világbajnoki címét, még úgy is, hogy Ayrton Senna mögött a második helyen ért célba.
A Ferrarinak ez már a sokadik sikertelen idénye volt, és ezen nem segített az új aerodinamikai megoldásokkal tervezett F92A kódjelű, dupla alvázzal felszerelt versenyautó sem. Sőt éppen ellenkezőleg, igencsak megosztotta még a pilótákat is. Míg Alesi próbálta ellensúlyozni a hiányosságokat finom hangolásokkal és lendületes vezetési stílusával, addig Capelli egyáltalán nem találta a helyét a stabilitási gondokkal küszködő együlésesben.
Az F92A rövid és nem túl szerencsés életének legutolsó versenye éppen a Hungaroringen volt (Belgiumban már az átalakított F92AT debütált), ahol Alesi és Capelli a kilencedik és tizedik helyről vághattak neki a 77 körös futamnak.
Jean Alesi már a 14. körben kicsúszott, és feladni kényszerült a küzdelmet, Capelli pedig három helyet szépített, így végül hatodikként ért célba.
600. 1998. augusztus 30. Belga Nagydíj, Spa (esős futam)
Pilóták: Michael Schumacher, Eddie Irvine
600. versenyének nagy reményekkel vágott neki a csapat, hiszen a Belga Nagydíjat megelőző hungaroringi futam, Michael Scumacher diadalát hozta.
Végül aztán nem, hogy Schumachernek, de a szezon egyik élmenőjének sem sikerült még pontot sem szereznie a kaotikus, esős Belga GP-n.
A mai napig sokat emlegetett káoszfutam már a rajtnál óriási tömegbalesettel indult, de a negyedik és ötödik helyről startoló Ferraris pilóták még fel tudtak sorakozni a második rajthoz.
1998-BelgaGP - tömegbaleset utáni roncsok
A világbajnoki címért csatázó Mika Häkkinen és Michael Schumacher az új rajtot követően összeütköztek, aminek következtében a finn versenye véget ért.
A német azonban folytatta útját, sőt a kilencedik körben már az élen autózott egészen a 25. körig, mikor is utolérte a lekörözés előtt álló David Coulthardot, aki a kelleténél kicsit lassabban vette be a kanyart, így a Ferrari belerohant a fő rivális, McLaren autójába. Az őrjöngő Schumacher csapattársa, Irvine egy kicsúszást követően szintén befejezte versenyét ugyanebben a körben.
A futamon mindössze nyolc pilóta ért célba, (a huszonkettőből) és nagy meglepetésre a Jordan autói szerezték meg legelső győzelmüket, Damon Hill-lel és Ralf Schumacherrel a volánnál.
700. 2004. augusztus 29. Belga Nagydíj, Spa
Pilóták: Michael Schumacher, Rubens Barrichello
Az egyetlen olyan jubileumi futam a maranellóiak történelmében, ahol mindkét versenyző a dobogón ünnepelhetett. Mindemellett ebben az évben, a 18 versenyből 15 futamgyőzelemmel, a csapat simán megszerezte zsinórban ötödik, összességében pedig 14. konstruktőri világbajnoki címét, ráadásul éppen Spában, a 700. nagydíjukon.
A Belga Nagydíjon Michael Schumacher a második rajtkockából, Barrichello pedig a hatodikból kezdte meg a versenyt. A szintén kaotikus futamon a tizedik helyről rajtoló, parádésan versenyző Kimi Räikkönen aratta le a babérokat, de Schumacher második-, és Barrichello harmadik helye elég volt ahhoz, hogy az olasz istálló, négy versennyel a szezon vége előtt már itt Spában mindkét bajnoki címet elhódítsa, így az ezt követő Olasz Nagydíjon már világbajnokként fogadhatta őket a hazai rajongótábor.
Szöveg: FormaNet, Varga Viktória
