Világbajnok konstruktőrök az F1-ben - 7. rész: Matra
A Lotus és Graham Hill 1968-as sikere a következő évben nem folytatódott, Hill csak hetedik lett a bajnoki tabellán, míg Colin Chapman istállójának a harmadik hellyel kellett beérnie a konstruktőrök versenyén. Az év a Matra Sport, és a BRM-től érkező Jackie Stewart sikerét hozta, ráadásul igen meggyőző fölénnyel.
Matra 1967 - 1972
A csapat története még a II. Világháború előtti időkre nyúlik vissza, amikor Marcel Chassagny megalapította a Carpa repüléstechnikai mérnöki cégét. A cég a háború alatt, 1942-ben nevet változtatott, az új név Mecanique Aviation Traction (MATRA) lett.
A francia repülőgépgyártó cég először a Forma-3-ban szerzett tapasztalatokat az autóversenyzés területén, és sikerei elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy a király-kategóriába is megmérettessék magukat.
1967-ben mindössze három nagydíjon jelentek meg (Monaco, Franciaország és Németország), de a három helyszínen mindösszesen 15 kört teljesített a csapat. Monacóban Johhny Servos Gavin csak egy kört tudott megtenni, míg csapattársa, Jean-Pierre Beltoise még kvalifikálni sem tudta magát. A Francia Nagydíjon egyik pilóta sem tudott rajthoz állni, a Német Nagydíjon pedig Jo Sclessernek kuplunk hiba miatt kellett feladni a futamot már két kör után. Legtovább Jacky Ickx jutott, ugyanis az F2-es versenyautójának felfüggesztése 12 kört is kibírt.
Az alakulat 1968-ban néhány versenyen Matra erőforrásokkal hajtott MS11-el állt rajthoz, de Ken Tyrell is a Matrától rendelt alvázat, így vezetésével magalakult a Matra International. Ken Tyrell autóiban már Ford Cosworth motorok dübörögtek.
A Matra már a következő évben úgy döntött, hogy visszavonja gyári csapatát, és teljes egészében Tyrell csapatát támogatják. Autóinak egyik különlegessége volt a repülőgyártásból átvett üzemanyagtartály, aminek eredményeként az autók tizenöt kilogrammal könnyebbek lettek. Ennek lényege az volt, hogy részben az alvázat és a kasznit is úgy építették, hogy az üreges kialakítás miatt a benzintank része lett. Az FIA ezt 1970-ben veszélyesnek minősítette, és betiltotta.
Tyrell új Cosworth motorjai, valamint a pártfogolt Jackie Stewart leszerződtetése jó döntésnek bizonyult. Rögtön az első szezonban (1968) Stewart az MS10-es modellel már a negyedik futamon, Belgiumban egy hajszállal maradt el a győzelemtől. Ebben csak az akadályozta meg a skót pilótát, hogy a verseny legutolsó körében kénytelen volt tankolni. (A győztes Bruce Mclaren meg is lepődött, hogy miért őt ünneplik, ugyanis nem vette észre, hogy ellenfele kiállt a bokszba)
A következő helyszínen, Zandvoortban azonban már az eső sem állíthatta meg Stewartot, aki megszerezte a Matra legelső futamgyőzelmét, ráadásul a csapat rögtön kettős diadalt ünnepelhetett, hiszen a csapattárs, Jean-Piere Beltoise második helyen ért célba a Matra motorral hajtott MS11-el.
Jackie Stewart - 1968
A skót ezután még kétszer, a Német és az USA nagydíjon diadalmaskodott, ezen kívül még egy dobogós helyezést szerzett, a bajnokságban pedig második lett Graham Hill mögött. A csapattárs Beltoise azonban a szezon során mindössze négy alkalommal ért be pontszerző helyen, így a Matra - a Lotus és a McLaren után - csak bronzérmes lett a konstruktőrök versenyében.
Következő évben az MS80 kódjelű versenyautóval Stewart és a csapat is világbajnok lett, így a Formula-1 történelmében először szerzett francia alakulat konstruktőri világbajnoki címet.
Stewart a bajnokság első két versenyén (Dél-Afrikában és Spanyolországban) rögtön a dobogó csúcsán ünnepelhetett, és a szezon hátralévő részében még négy alkalommal szelte át elsőként a célvonalat, ezen kívül pedig még egy második helyet szerzett, és összességében majdnem dupla annyi ponttal zárta az évet, mint a bajnokság második helyezettje, a Brabhamben ülő Jack Ickx.
A Matra összes futamgyőzelmét a skót pilótának köszönheti, így legutolsó diadalát is, mely az 1969-es Olasz Nagydíjon született.
Jackie Stewart - 1969
Az istálló ezt követően úgy döntött, hogy a dicsőséget nem adják át a briteknek, a Cosworth motorok helyett inkább saját (francia) motorral folytatják a menetelést, és egy V12-es erőforrást építettek. Tyrell nem látta biztosítva a francia motor sikerét, és csapatát sem adta hozzá, aminek következtében a Matra a Simcával lépett pályára.
A váltás nem bizonyult sikeresnek, és az 1970-es évben már csak három dobogós helyet tudtak összehozni. 1971-ben Chris Amon még nyert egy bajnokságon kívüli versenyen, de ezzel véget is ér a csapat említésre méltó eredményeinek listája. A következő évben még egy halovány 12 pontocskát összekapartak, ami az utolsó előtti helyre volt elég. Az alakulat legutolsó dobogós helyét Chris Amon szerezte 1972-ben, a Francia Nagydíjon elért harmadik helyével. Ebben az évben ez volt az egyetlen dobogós helyezésük, és a szezon végén a csapat levonult a száguldó cirkusz porondjáról.
Chris Amon - 1972
Három évvel később a Matra motorszállítóként még visszatért az F1-be: 1975-ben a Shadow istállónak készített egy motort, illetve 1976 és 1983 között a Ligiernek szállított erőforrásokat, melyekkel néhány kisebb sikernek is örülhetett (Jacques Laffitte háromszor tudott győzni a Ligier Matraval), de 1983 után végleg befejezte pályafutását a király-kategóriában.
A csapat a sportautó versenyekben is elkönyvelhetett néhány komoly sikert. 1972-74 között három Le Mans-i 24 órás versenyt is nyertek a Matra-Simca MS670-es autók, és 1973-ban és 1974-ben megnyerték a Sportautó világbajnokságot.
Matra-Simca MS670 - 1972, LeMans
A Matra Formula-1-es eredményei:
A csapat összesen 60 nagydíjon állt rajthoz, 4 pole pozíciót, 9 futamgyőzelmet (ebből két kettős győzelmet), és 12 leggyorsabb kört szerzett. 21 alkalommal állhatott az istálló valamelyik pilótája dobogóra, és összesen 163 pontot gyűjtöttek. Öt pilóta versenyzett a Matranál, közülük Jackie Stewart világbajnok lett egyszer a Matrával, és kétszer a Tyrrellel.
Az alakulat 10 modellt épített, melyeket három különböző erőforrás hajtott. Matra autóval kétszer nyertek a Holland nagydíjon Zandvoortban, és egy-egy futamgyőzelmet szereztek Németországban, az USA-ban, Dél-Afrikában, Spanyolországban, Olaszországban, Franciaországban, és Nagy Britanniában.
szöveg: FormaNet, Varga Viktória
