Világbajnok konstruktőrök az F1-ben - 1. rész: Vanwall
A Formula-1 több mint 60 éve során számtalan csapat vett részt a világra szóló versengésben, és megannyi bajnokot adtak a világnak. Az egyéni világbajnoki címekre mindenki jobban emlékszik, mint a legjobb konstruktőrre. Persze van néhány nagy csapat, akik mindenki számára egyértelműen világbajnok, és vannak olyanok, akiknek a nevét már régen elfeledtük. A száguldó cirkusz egyik nagy dilemmája a csapatutasítás, a csapatok által meghatározott pilótasorrend. A támogatók érvei között leggyakrabban az szerepel, hogy a Formula-1 csapatsport, tehát a pilótáknak a csapatérdeket kell elsősorban figyelembe venni. Ez valahol igaz lehet, de nem szabad elfeledkeznünk arról a tényről, hogy a Formula-1 első nyolc évében csupán a pilóták eredményeit értékelték, a konstruktőri világbajnokság 1958-tól vette csak kezdetét. Sorozatunkban végig megyünk a király-kategória világbajnokságot nyert (eddig összesen 14) csapatain a kezdetektől napjainkig, bízva abban, hogy mindenki talál az írásokban hasznos információkat.
A Vanwall
A csapatot Nagy Britanniában alapították nem sokkal a háború után, 1949-ben. A csapatnév az alapító Tony Vandervell és az általa forgalmazott Thinkwall márkanevű csapágyak összevonásából keletkezett.
Tony Vandervell alapító tagja volt a - később szintén világbajnokságot nyert - brit BRM-nek (Britis Racing Motors), ami az autósportban az olaszok egyeduralmát volt hivatott kompenzálni, ám rövid idő után elhagyta az alakulatot, és saját csapattal próbált érvényesülni.
Számtalan alacsonyabb kategóriát is megjárt a csapat, míg 1955-ben már teljes szezont futott a király-kategóriában, nem nagy sikerrel.
Még ebben az évben csatlakozott a csapathoz, a később a Lotusszal legendás nevet szerző Colin Chapman, aki a karosszéria-tervezésben segédkezett, aminek meg is lett az eredménye. A következő évben már sikerült egy világbajnokságon kívüli futamot nyerni az autóval Silverstone-ban. A győztes pilóta Stirling Moss volt, aki ekkor még csak egy alkalomra ült a Vanwall autójába, mivel a Maseratival volt szerződése.
Stirling Moss - 1958
A következő, 1957-es évben már állandó ülése volt a csapatnál Mossnak, és a Brit Nagydíjon csapattársával, Tony Brooks-szal megosztva megszerezték a csapat első Formula-1-es világbajnoki futamgyőzelmét, és Moss még ebben az évben nyert az Olasz és a Pescarai Nagydíjon is.
Az 1958-es szezon volt az első év, amikor kiírták a konstruktőrök világbajnokságát is az F1-ben. A Vanwall (és a BRM is) a metil-alkohol alapú üzemanyagok betiltása miatt lóerő hátrányba került a fő riválissal, a Ferrarival szemben, - mivel a szélesebb furatú motorok hűtésére metil-alkoholra volt szükség – de a Vanwall áramvonalasabb kialakítása, kedvezőbb útfekvése, a tárcsafékek és az ötsebességes váltó kompenzálta azt a hátrányt.
Tony Brooks - 1958
Az 1958-as szezonnak az istálló az előző évi konstrukcióval (VW5) és pilótahármassal - Stirling Moss, Tony Brooks, Stuart Lewis-Evans – vágott neki. Az év a csapat számára egyszerre volt sikeres és tragikus.
Moss megnyerte a Portugál-, a Holland- és a Marokkói Nagydíjat, míg Brooks Belgiumban, Olaszországban és Németországban állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára. Ez az eredmény elég volt ahhoz, hogy a csapat megnyerje a Formula-1 történetének első konstruktőri világbajnoki címét. Az egyéni világbajnoki cím mindössze egy ponton múlott, Mike Hawthorn ennyivel szerzett többet Stirling Mossnál, így 1958-ban ő lett az egyéni világbajnok a Ferrarival.
Stuart Lewis-Evans - 1958
A Marokkói Nagydíj volt a szezon utolsó futama, ahol Stuart Lewis-Evans balesetet szenvedett, és pár nap múlva belehalt égési sérüléseibe.
Az 1958-as év volt az utolsó teljes F1-es szezon az istálló történetében. A csapatvezető betegsége miatt az alakulat magára maradt. 1959-ben Brooks még elindult a Brit Nagydíjon, de motorhiba miatt nem tudta befejezni a versenyt, és abban az évben több futamra nem nevezett a csapat. Az utolsó F1-es futam 1960-ban a Francia Nagydíj volt, ahol Tony Brooks műszaki hiba miatt szintén nem ért el a célig.
Az utolsó Vanwall autót John Surtees vezette 1961-ben, az Intercontinental Formula versenyén, de a versenysorozat nem lett európai széria, így az autó fejlesztése abba maradt.
Moss először a BRM-nél, majd még ugyan abban az évben a Coopernél folytatta. Tony Brooks a Ferrarinál és a Coopernél próbálkozott, bár 1960-ban a Francia Nagydíjon utoljára még beült a Vanwall autójába.
A Vanwall Formula1-es eredményei:
A csapat összesen 28 nagydíjon állt rajthoz, kilenc futamgyőzelmet, 13 dobogós helyezést, hét pole pozíciót, hat leggyorsabb kört, és összességében 57 pontot jegyez.
A csapat összesen 12 pilótát alkalmazott (egy pilóta Mike Hawthorn aki összesen csak 3 futamon indult a Vanwall csapattal, később 1958-ban a Ferrarival világbajnok lett), hat autót épített, mely modellekbe mindig ugyan az a motor került. Egyedül az olasz nagydíjon sikerült kétszer győzniük, ezen kívül 1-1 győzelmet arattak Belgiumban, Franciaországban, Nagy Britanniában, Németországban, Monacóban, Marokkóban, Hollandiában, Pescarában, Portugáliában és Spanyolországban.
szöveg: FormaNet, Varga Vikória
