A régi versenyek szerelmeseinek kedvezünk egy 50 évvel ezelőtti remek versennyel. 1961. május 14-én, az évad első versenyén Stirling Moss, a Lotus 18 volánja mögött nagyszerű győzelmet aratott Monacóban.
A győztes Lotus18-as ma a világ legnagyobb versenyautó gyűjteményének, a Donington Grand Prix Collection egyik darabja.
A diadal már csak azért is volt óriási, mert az új motorszabályok miatt, a Rob Walker Racing csapatánál versenyző pilótának igen kevés esélye volt a sikeres szereplésre. Ebben az évben ugyanis a motorok hengerűrtartalmát 2.5 literről 1.5-re csökkentették, és a brit csapatok még nem készültek el az új erőforrásokkal. Így például a Ferrari V6-osaival szemben, Moss a már elavultnak számító, négyhengeres, Climax-motoros Lotusával vágott neki a versenyhétvégének.
Ennek ellenére az edzéseken is a leggyorsabbnak bizonyult, és ő indulhatott az első rajtkockából a ferraris Richie Ginther, és Team Lotus pilótája, Jim Clark előtt.
A Rajtnál ugyan ferraris riválisa átvette a vezetést, ám a 14. körben Moss megelőzte Ginthert, és ezután egészen a 100. körig, vagyis a leintésig megtartotta vezető helyét. A majd három órás futam végén Moss mögött három Ferrari ért célba Ginther, Phill Hill és Wolfgang Von Trips sorrendben.
A brit legenda zsinórban másodjára nyerte meg a Monacói Nagydíjat, de ez utóbbit (F1-es pályafutásának 15. diadalát) ma is az egyik legemlékezetesebb győzelmek közé sorolja.
„Nagyon kedves emlék az 1961-es Monacói Nagydíj, ahol közel három órán keresztül tartottam magam mögött a Ferrarikat. Jó dolog erre emlékezni. A sok kanyar, a váltások, és a győzni akarás annyira lekötötte a figyelmemet, hogy fel sem tűnt, mennyire nehéz és veszélyes is a Lotust vezetni” - írta nemrégiben egyik cikkében, melyben a Lotusnál töltött éveiről, sikereiről, ugyanakkor nehézségeiről is megemlékezett.