Űrtechnika a nyomorban - Gazdák fenyegetik az épülő indiai pályát
Két és fél hónappal az első Formula-1-es Indiai Nagydíj, és három héttel az FIA Charlie Whiting vezette ellenőrző küldöttségének látogatása előtt az indiai pályáról szóló hírek azt sugallják, idén nem fordul elő a tavalyi, koreai esethez hasonló kellemetlenség. A rendezők szerint az építkezés a megfelelő ütemben halad, és nincs olyan zavaró körülmény, ami megakadályozhatná, hogy egy remek debütáló versenyt rendezhessen a hatalmas ország. Vagy talán mégsem minden ennyire idilli?
Egy F1-es futamrendezés ötlete egy olyan országban, ahol a gazdaság ugyan ázsiai mércével mérve is igen stabil és erős, ám az emberek 95 százaléka ennek ellenére is mélyszegénységben él, kockázatos vállalkozásnak tűnik. Nem arról van szó, hogy ne lenne pénz a pálya építésére, vagy a verseny pénzügyi vonatkozásainak fedezésére, hanem nagy probléma a társadalmi támogatottság, amely a kasztrendszer, és az alá-fölé rendeltségi viszony miatt komoly kérdőjeleket tesz a dologhoz. Komoly kontraszt az országra általánosan jellemző nyomor, és a száguldó cirkusz gazdagsága, és csillogása.
A hét közepén az épülő pályától öt kilométerre 300 gazda demonstrált, és levélben is hangot adtak elégedetlenségüknek, miután úgy érzik, a beruházók és a pálya építői becsapták őket. Az ügy lényege az, hogy amikor a gazdák eladták a földjeiket, hogy megépülhessen a pálya, ígéretekkel halmozták el őket, és ezek az ígéretek csak részben teljesültek. Szó volt csereföldekről, ahol folytatni tudják a gazdálkodást, ígértek jelentős infrastruktúrafejlesztést, iskolát, utakat, több pénzt a helyi ipar fejlesztésére, és munkahelyeket. Ezekből a gazdák szerint azonban csak nagyon kevés valósult meg, mostanra pedig elfogyott a türelmük.
Gondolhatnánk, hogy ez legyen az indiai tartomány belügye, ám az elégedetlenkedők a követeléseiknek fenyegetésekkel is nyomatékot adtak, mondván, ha a beruházók nem rendezik a „számlákat” és nem teljesítik a követeléseiket, akkor ha kell, erőszakkal is szétszedik a pálya építményeit. Ehhez hasonlót idén már átéltünk, bár Bahreinben egyenesen terrorakciókkal fenyegetőztek a társadalmi rendszerrel elégedetlen tüntetők. Az indiai farmerek egyelőre nem gondolkodnak társadalmi méretekben, csupán saját helyi érdekeiket tartják szem előtt, de a lényeget tekintve nincs nagy különbség, hiszen ez az ultimátum is egy Formula-1-es futam zavartalan megrendezését veszi célkeresztbe.
Miközben gőzerővel folyik a 220 millió dolláros beruházás, és a szervezők folyamatosan azzal igazolják a futam szükségességét, hogy India egy technológia orientált ország, és az F1 megfelelő platform arra, hogy komoly lépést tegyenek a globalizált nyugat felé, addig az ország lakosaink jelentős része a mélyszegénységben, sőt nyomorban éli meg a XXI. századot, és vele együtt a király-kategória érkezését.
A történelemből jól tudjuk, hogy a szegénység a demagógia legjobb táptalaja. Főleg, ha a demagógia jogos igényekkel, és érdeksérelmekkel párosul. Indiában az emberek a vallásban találják meg a szegénység ellenszerét, ami azért fontos, mert a gazdákat egy helyi egyházi vezető is támogatja, mivel a templomához közel épült a pálya, és a hívek egy részének most komoly kerülőt kell megtennie, hogy eljusson a templomba.
Az Indiai Motorsport Klub elnöke, Vicky Chandhok meg van győződve arról, hogy az országban hatalmas az érdeklődés a sport iránt, és ezen véleményét számadatokkal is alátámasztja.
"Évekig nem volt érdeklődés az F1 iránt, de mára már rengeteg rajongó van Indiában is. A tavalyi Monacói Nagydíjat több mint 27 millió indiai ember nézte a televízión keresztül, és ez a nézőszám több mint az Egyesült Királyság, Németország, Franciaország, és Olaszország tv nézőinek összessége. Ha csak ennek a fél százaléka kilátogat a versenyre, az is majdnem 150 ezer ember."
A tavalyi Nemzetközösségi Játékok igen rossz végkimenetele szintén baljós előjel, az első Indiai Nagydíj előtt, és idén egy nemzetközi krikett verseny is elmaradt, mert finoman szólva sem voltak meg a megfelelő feltételek, ami szintén nem túl örömteli tény az indiai verseny kapcsán
A szervezők azonban a saját szemszögükből szemlélve a dolgot optimisták, a nyilatkozataik azt kiáltják világgá, hogy minden rendben az Indiai Nagydíj, és a pálya körül, ám az országból érkező hírek azért adnak okot nemi aggodalomra.
Mi szurkolók, csak remélhetjük, hogy a problémákat sikerül zökkenőmentesen megoldani, és valóban a tervek szerint alakul minden, ám az bizonyos, hogy a gazdasági stabilitás mellé fontos a társadalmi stabilitás is, hogy a száguldó cirkusz hosszú távon tervezhessen az adott országgal.
Szöveg: FormaNet, Varga Viktória
