2011. sze 07.

Formula album - Olasz Nagydíj

írta: FormaNet
Formula album - Olasz Nagydíj

A 2011-es versenynaptár utolsó európai versenye, az Olasz Nagydíj, a második olyan nagydíj a Brit GP mellett, amely egyetlen egyszer sem maradt el a Formula-1 történelme során. Az Autodromo Nazionale Monza azonban rekordernek számít a széria történelmében, hiszen amíg az eddigi 62 Brit Nagydíjon három versenypálya osztozik, addig Monza mindössze egyetlen egy alkalommal adta át Imolának az Olasz Nagydíj megrendezésének jogát.
 
1950-1954
 
A Milánótól 20 kilométerre fekvő legendás versenypályán 1922 szeptemberében rendezték meg az első versenyt, így már a két világháború közötti években is a Grand Prix-k egyik főszereplőjének számított. A Formula-1-es világbajnokság születéséig, 1950-ig, összesen 16 nagydíjnak adott otthont,  majd ebben az évben a szezonzáró futamként került be a versenynaptárba, és azóta hagyományosan minden év szeptemberében vendégül látja a király-kategória mezőnyét. Ez alól egyetlen egy kivétel volt, mégpedig 1980-ban, amikor átalakítási munkálatok miatt Imola vette át az Olasz Nagydíj házigazdájának szerepét.
 
Az eredetileg 6300 méter hosszú aszfaltcsík 1955-ben, egy  döntött ovál pályával tíz kilométeresre bővült, de ezt csak néhány évig használta az F1-es mezőny, majd visszatértek a már 5750 méterre rövidített verzióhoz. Azóta Monza - elsősorban biztonsági okokból- számtalanszor átesett kisebb-nagyobb módosításokon, de azon kevés tradicionális pályák közé tartozik, amely mind a mai napig megőrizte eredeti karakterét. 
 
2000-
 
Az első Olasz Nagydíj – 1950 szeptember 3.
 
A hét nagydíjból álló versenynaptár utolsó állomása volt a 80 körös Olasz Nagydíj, ahol nem kevesebb, mint 27 pilóta sorakozott fel négyesével a rajtrácsra, és ahol végül mindössze heten látták meg a kockás zászlót.
A világbajnoki címért az Alfa Romeo sztárpilótái, Juan Manuel Fangio, Luigi Fagioli és Giuseppe Farina csatáztak. Farina az F1-es világbajnokság legelső futamát nyerte meg Silverstone-ban, a következő győzelmet azonban Fangio jegyezte Monacóban. Ez után Svájcban ismét Farinát, majd Belgiumban és Franciaországban újra Fangiót intette le elsőként a kockás zászló, tehát a szezonzáró versenyre az argentin érkezett meg a vb trófea legnagyobb esélyeseként, ugyanakkor a két olasz csapattárs pedig a hazai pálya előnyeit élvezhette. (A bajnokság állása az Olasz Nagydíj előtt: Fangio: 26, Fagioli: 24, Farina: 22 pont)
Ennek ellenére az időmérő edzésen Fangio volt a leggyorsabb 1:58.3 tizedmásodperces körével, a második rajtkockát mindössze egy tizedes hátrányban a ferraris Alberto Ascari kaparintotta meg, míg Farina csak a harmadik legjobb időt autózta, Fagioli pedig már csak a második sorban, az ötödik rajtkockán kapott helyet.

 
A futamon azonban valóban a hazai pálya előnyei érvényesültek, hiszen Farina már a verseny elején átvette a vezetést, és ezután elsőségét mindössze két kör erejéig törte meg a szintén olasz Alberto Ascari, akinek motorproblémák miatt kellett az élről kiállnia, majd miután átült csapattársa, Dorino Serafini autójába, a futam végére visszaküzdötte magát a második helyre.
Fangio a verseny első negyedében a harmadik helyen állt, de Ascarihoz hasonlóan neki is szüksége volt csapattársa kocsijára, így az akkor második helyen autózó Piero Taruffi Alfettájával tovább üldözhette riválisát, ám a 34. körben motorhiba miatt végleg kiállni kényszerült.
(Ebben az időben még megengedett volt az autócsere, amire általában akkor volt szükség, ha az egyes számú versenyző kocsija felmondta a szolgálatot. Ilyenkor a csapat behívta egyik versenyautóját, és a vezetők helyet cseréltek, a futam végén pedig egyenlő arányban osztoztak a pontokon.)
 
Fangio a kiesésével végül alulmaradt a bajnoki versenyben, és csak a leggyorsabb körért járó egy pontot gyűjtötte be, így nem csak az első F1-es Olasz Nagydíjat, de a legelső Formula-1-es világbajnoki címet is (a hat versenyből három győzelemmel, összesen harminc ponttal) Giuseppe Farina nyerte.
 
Farina 1 óra és 51 perc alatt teljesítette a versenytávot, a második helyen Ascari és Dorino Serafini osztoztak, harmadikként pedig szintén olasz versenyző, Luigi Fagioli szelte át a célvonalat.

A teljes, 80 körös versenytávot csak a három dobogós helyezett teljesítette, az utolsó két pontszerző helyen befutó két Talbot Lago már öt kör lemaradásban volt, a hatok-hetedik helyen célba érő Maserati és Ferrari pedig már nyolc kört kapott. 

 

FormaNet, Varga Viktória

 

 

Szólj hozzá

f1 formula 1 1950 farina monza fangio formula album első olasz nagydíj fagioli