2011. sze 18.

Dávid Sándor: BÖRÖCZKY JÓZSEF HALÁLÁRA

írta: FormaNet
Dávid Sándor: BÖRÖCZKY JÓZSEF HALÁLÁRA

Ma reggel mondta be a rádió a szorongva várt hírt: hosszú szenvedés után, vasárnap reggel elhunyt Böröczky József színész, humorista, a motorsportok rajongója és kommentátora.
 
Fotó: motorsportal.hu

Számomra a hír nem volt meglepetés, mert Pepi súlyos állapota már a Magyar Nagydíj napjaiban ismert volt, mi, a barátai valamennyien tudtuk már akkor, hogy nincs visszaút, Börő napjai meg vannak számlálva. És ő, aki egy bő évben reménykedett még, hogy elrendezze dolgait, (gondolom, megírja velem azt a motoros könyvét, amelyet harminc éve tervezett), a sors azonban egy bő hónapot volt hajlandó megszámítani a számára, és azt is milyet!?
Kisfiú volt, amikor megismertem, a Papája hozta kézen fogva valamelyik motorverseny depójába, ahol aztán ott ragadt egész életére. Mert az, hogy időnként a színpadon is fellépett gyilkos paródiáival (amelyek egyikének magam is alanya, sőt céltáblája voltam), az sikerei ellenére is a másodállás volt a szíve szerint. Bár ki tudja? Színész kollégái, barátai nyilván éppen fordítva érzik.
Egyszer talán, majd megírom a kettőnk történetét, sőt talán azt a fentebb említett könyvet is, amennyiben valaki megőrzi majd Pepi világhíres makett-motoros gyűjteményét, amelyre alapoztuk a művet, s lehetővé teszi számomra, hogy hozzáférjek.
 
Ha még lesz időm.
 
De éppen tíz évvel ezelőtt is kiengedtem a kezemből Pepi tetteit, a pompás témát, hogy megírjam viselt dolgait. Tettem pedig azért, mert akkor az a triumvirátus, amely mi voltunk (Böröcky, Ruszanov, Dávid), másként döntött.
Pontosabban persze én döntöttem úgy, hogy a fenti két széltolóról írok egy-egy fejezetet a Forma-1 Sztorik című könyvem aktuális, évi kiadásában. De miután elolvastam a zseniális „Cárevics” (én neveztem el így), azaz Ruszanov írását Pepiről, és magamhoz tértem a röhögéstől, úgy döntöttem az ő írása kerül be a könyvbe Pepiről. Ez itt, ami alább következik. Én meg írtam egy fejezetet róla.
És most, amikor fél órával ezelőtt emilezett kedvenc „külső munkatársam” Zsolty, hogy ő emlékszik, hogy írtam annak idején valamit Pepiről, és ő szeretné azt kegyeletből megjelentetni itt a Motorsportalon, hát utánanéztem, és megleltem ezt az írást. Amelyet ugyan nem én írtam, csak én jelentettem meg, de gondolom, hogy a szerző, aki már évek óta már Amerikában „tolja a szelet”, egyetért velem abban, hogy Pepit mi, ennél szomorúbban nem is búcsúztathatnánk.
Mert pontosan az a humor, az a kedély, az az ember hiányzik most már nagyon fájón az életünkből, aki az alábbi írásnak a főszereplője.
 
Dávid Sándor
 
Pepi, a cirkusz bolondja
Mottó: "A világon egy dolog lehetetlen, Börőnek nemet mondani."
(Hamisítatlan ómagyar aforizma)
 
Hungaroring, 2000.augusztus 13. Vasárnap. Örömünnepre készült a pálya. Ez az alig 4 kilométer hosszú - nekünk méltán zarándokhelyként számon tartott - asztfaltcsík tizenötödször fogadta magába a világ legkiválóbb autóstársaságát. A lóerők akusztikus próbáját hallva a helyszínen százezer, a képernyő előtt több millió szépreményű Forma-1-es sofőrjelölt sóhajtott Petőfit idézve: "bárcsak köztetek lehetnék". Jómagam osztva fenti álláspontot utamat rögvest a boxok irányába véve lélegzetvisszafojtva megkezdtem a visszaszámlálást. Még 10, még 5 méter, egy gyors kártyaellenőrzés aztán végre bent találtam magam a jelenkor földi motorizációjának kincsesházában, közkeletűbb nevén boxutcában.
A többi a jó szerencse dolga gondoltam és a "mindent a szemnek" nevű napirendi pontot betartva óvatos vizslatással egybekötött szerény autogram kéréseket, visszafogott szolid nézelődést terveztem be erre a délelőttre. Hogy kinek köszönhetően borult egy szempillantás alatt a nem létező aznapi műsorom, nos erről az úrról szól ez a kis történet…
 
Él egy ember valahol Európában, közelebbről szerény kis fővárosunk rejtett Zug(lój)ában, akinek képzeletbeli szótárából csupán egyetlen szó hiányzik az, hogy LEHETETLEN. Bátorsága, vakmerősége nem is mer (ország)határokat, kiváltképp ha két keréken vagy ennek dupláján végrehajtott tömegmozgatásról van szó. Az ilyen és ehhez hasonló sportcsemegék 500 kilométeres hatókörzetében főhősünk előfordulási és felbukkanási valószínűsége egyenlő az általa hajtott Cagiva nevű "űrsikló" végsebességével (280km/h).
 
Amennyiben akad még olyan földi halandó, aki nem tudja, hogy kiről is van szó, annak röviden, vérbeli rendőrségi körözéseket idéző személyleírást adok a célszemélyről:
 
" 4 kerék, két lábon, millió arccal. A pályák kaméleonja, a nyelvek Cyranoja, a hölgyszívek Don Juanja, civilben Fantomas dublőre. Önjáró színház, időzített bomba, a pasi kész cirkusz, melynek még ő is a bolondja. A beléptető rendszerek, kódok autentikus szakértője, a különösen védett személyek testőrének és a biztonsági személyzetek réme; a hálószoba titkok és zuhanyhíradók mindenható ura. Silverstone, Monza és Le Mans díszpolgára és a versenypályák hivatalos kísértete. Világnagyságok, sztárok rettegve ejtik nevét; nem kegyelmez, nem tesz kivételt, mindig profin és a legnagyobb hatékonysággal dolgozik a nap 24 órájában. Ellenszere nincs, még nem találták fel; a védekezési módszerek nem váltak be."
 
Böröczky József az életművész, a világpolgár, az örök bohém, akiről talán az egykori jóbarát Máté Péter mondta ki az alapigazságot: "Olyan, mint egy transzformátorházban felügyelet nélkül hagyott hároméves gyerek!"
 
Minden kezdet nehéz…
 
XIV.kerület, Mexikói utca 52.szám alól indult világ körüli hódító útjára az örök hároméves.
A többi sráchoz hasonlatosan gyárilag őt is a bőrbogyó kergetésére kalibrálták, mégis… A foci mellett csak idő kérdése volt, míg rádöbbent, hogy mi képes még önkívület közeli halmazállapotba hozni; a motorok. Édes, jó szülei a költségkímélőbb megoldást választva első felindulásukban rögvest ráruháztak egy rollert. A dolog eztán tettlegességig fajult, s az elkövetés helyszínéül a Városligetet jelölte meg a papa, ahol szinte minden hétvégén 50-100 ezer hangos torok előtt autós-motoros futamokat rendeztek. Súlyos éveket írtunk, többek között 1953-at, mikor Egon Erwin Kischhez mérhető gyorsasággal nem mást, mint néha a történelmet kellett JOBB-balról előzgetni! 5 éves volt a kis Börő, mikor - a (Sztálin-szobor helyett) - eldőlt a sorsa: halálosan megfertőződött; benzin került a vérébe.
Talán a legkülönösebb az, hogy mind a mai napig nem a "paripák", a motorok szerelése érdekli, hanem az ember. Hogy miért kockáztatják ezek a normálisnak egyáltalán nem nevezhető "lovasok" el nem ítélhető módon nyúlfarknyi életüket a száguldás oltárán? Mire megértette a választ, már nyakig benne volt…
Közben el nem ítélhető módon egy újabb jelentős évhez értünk; 1968-ban a Ki-Mit-Tud-on próbálkozik, de az élet mégis először az isteni színpadtól távoli helyekre sodorja. Megjárja a dízelszervíz, az izotópok majd a katonaság világát, míg végül az állami bohóc iskola - szó szerint - jeles növendékei között találjuk. És ő lesz Pepi, az édes bohóc, mindenki kedvence.
Közben tíz évig a magyar jégkorong válogatottat szomorítja, majd megszervezi a színészek hokicsapatát s ezzel az NBII-es bajnokságot. Ezalatt parodizál, járja az országot majd a világot, az Éden és Újlaki bároktól egészen Amerika és Sydney-ig vezetnek útjai, ehhez persze elengedhetetlen, hogy németül és angolul anyanyelvi és vagy másik félszáz ország konyhanyelvének kifogástalan ismerete.
Aztán kezdődnek először a versenyek, majd kisvártatva a versenyzők és a menedzserek közötti közvetítései. Ám utoléri a végzet és 1969-ben elköveti zsengének mondható jártassága legnagyobb baklövését: a Népligetben egy szárnyát bontogató osztrák tejfölösszájúval hozza össze a sors, aki elálló, csúnyácska nyúlfoga miatt meglehetősen magányosnak tűnt. Börő akcióba lépett és barátaival társaságot verbuvált, szórakoztatta az ifjút még répát is kért neki…Ettől fogva napokig tolmácsolt ennek a barátságos "szomszédnak", kinek búcsúzáskor már a nevét is kívülről fújta: Nicholaus - vagy ahogy ő jobban szerette - Niki Lauda. Ki tudhatta akkor, hogy egy napon az autósport élő legendájaként vonul be ez az ember…?
A hibát korrigálandó lexikális ismeretei generális felül vizsgálatába fogott, vagyis tekintet nélkül a földkerekség legismeretlenebb motoros vagy autósszaklapjára a zuglói lakásba varázsolta valamennyit. Ha tehette volna a teljes a Forma-1-es vezérkar főhadiszállását is már áthelyeztette volna a kerületi panelfalak közé. Ehelyett maradt az örök barátság Bernie Ecclestone-nal, kivel szebb napokon a Hungaroringen körözget egy utcai Ferrari volánjánál és az elnyűhetetlen, bohém James Hunttal (- utóbbi 1976-ban nyert világbajnokságot és 1993-ban tragikus hirtelenséggel elhunyt).
A következő évek egy világhírű cégnél találják. Azidőtájt sejlett fel először egy magyar nagydíj rendezésének reménysugara. A 'minden' szó kevés annak szemléltetésére, hogy mire képes az ember, ha nagyon akar valamit.Nem elég a célt látni...
 
Börö nagyon akart, és nemcsak a célt, az egész versenyt a keblére ölelni. Odáig fajult a helyzet, hogy magáncellák hermetikus elzártságát idéző körülmények között egy másfélnégyzetméteres egérlyukban Molnár Danival torka szakadtából üvöltöztek. Ezt nyugaton közvetítés-féleségnek hívják. Azóta már sokkalt csiszoltabb formában űzi ezt a mesterséget és kifogyhatatlan szarkasztikus megjegyzéseit az Eurosport stúdiójában.
 
Szalámi-politika
 
Közvetlen kapcsolat, fényképek, sztárok, VIP-jegyek. Talán így lehetne összefoglalni azt a pár célkitűzést, melyeket Pepi külföldi Grand Prix hétvégés vizitjei során magának felvázolt.
Ebbéli szándékairól szemlátomást a nemzetközi szövetségek is értesültek és rohamléptekkel a legképzettebb szakember gárdákat, a legmodernebb felszereléseket nem kímélve a nyolcvanas évek végétől bevezették a mágneskártyát, az akkreditálást, a kódszámokat és az inkább kérlelhetetlenségükről, mintsem engedékenységükről hírhedt osztrák őrszemélyzetet.
Hová tűntek a régi jól bevált módszerek, mikor az első ellenőrzésen a szalámi felmutatásával, a következő csekkolásnál egy tokaji aszú kóstolóval jutott túl emberünk. A végső áteresztőhelyen pedig nemes egyszerűséggel a Vörös Október ruhagyár szabómesterének grandiózus munkája - egy FIM (a Nemzetközi Motoros Szövetség hivatalos ) embléma- hozta meg a kívánt eredményt, s ilyenkor már általában egy kedves hostess hölgy díszpáholyba vezető kíséretét. Ha, mint a magyar szövetség nemzetközi tisztségviselőjét, előadás megtartására kérte fel valamelyik európai szervezettől egy "kolléga" nem esett kétségbe, s azonnal a magyar nagydíjért lobbizott.
Sajnos időközben változott egy s más, mivel manapság már az egész cirkusz egy bevehetetlen erődre, történelmi hasonlattal élve egy megközelíthetetlen sasfészekre emlékeztet. Kívülről. De mi jelenthet Pepinek akadályt. Neki, akit nem egyszer motoros rendőrkonvoj kísért ki a Ringre - néha a kötelező protokoll, többször a gyorshajtásos üldözések folytán?
Mellesleg szakértői elemzések alapján megállapított tény, hogy Dr.Richard Sorge, Kim Philby, Abel a szuperkém vagy James Bond együttes tudása is kevés lett volna mindazon trükkök, cselek, fortélyok és rafinéria bevetéséhez, melyeket készségszinten, a legképzettebb kommandós egységeket és mélységi felderítőket megszégyenítő színvonalon alkalmazott az évek során. A nap bármely szakában és a világ bármely pontján. S tette mindezt német precizitásával, egy angol gentleman kimért udvariasságával, olasz bájjal és természetességgel, francia eleganciával, spanyol forróvérűként vagy skandináv fagyos tekintettel. Ahogy a szituáció megkívánta. Gondoljanak bele, mit érezhetett, mikor a futamokról való örökös eltiltás veszélyével dacolva a többszörös biztonsági zónán keresztül átverekedve ott állt vágyai netovábbjában, a földi paradicsom kapujában, melyet úgy hívnak boxutca. Csőre, azaz a fénysebességgel ekvivalens exponálásra képes digitális fényképezőgéppel a nyakában várta a pillanat eljövetelét. Nem minden a technikai háttér, a saját jól felfogott érdekében nem árt, ha ad egy rendelkezik tökéletes helyismerettel, ad kettő kifogástalan akcentussal, ad három akkurátusan kidolgozott adathalmazzal, naprakész információval a sztárok életéről, pályafutásáról. S nem utolsó sorban egy kontinensnyi önbizalom sem hátrány, hisz minden áldozatra kész az ember egy jól sikerült fotóért. Még akár…
 
Kai Ebel előre köszön
 
Történt egyszer, hogy - kimondani is szörnyű - végső kétségbeesésében arra vetemedett, hogy a mindig nála lévő Forma-1-es overallt felöltve hivatalos rendezőként száll ringbe. Ez volt az egyetlen lehetőség arra, hogy a mérlegeléskor is jelen legyen szakmai ellenőrző illetékesnek álcázva magát. A zárt garázsban tartott mérlegelést követően a pillekönnyű drájverek mellett egy overallba csomagolt szumobirkozó hagyta el a hivatalos helyiséget. Az RTL német televíziót képviselő Kai Ebel, aki talán egy évtizedes F-1-ben eltöltött éveit alatt sem látott ehhez foghatót, földbe gyökerezett lábbal állt és előre köszönt.
És akkor még a legnagyobb szerelméről, a motorversenyekről nem is szóltunk. Pepi lassan közelít a bűvös százas álomhatárhoz, ugyanis ennyi nagydíjat a helyszínen szurkolt végig. Példaképei a régi magyar sztárok Szabó II, Harmatitól, Juhásztól egészen az örök barát Drapál Jánosig, kinek temetésén, mint a hozzá legközelebb álló sportárs köszönt el. Sajnos az sem köztudott tény, hogy tíz évvel ezelőtt ahhoz, hogy Doohan-ék eljöhettek Magyarországra, ugye tudják kinek a közbejárása kellett… és ki volt az egyetlen civil a millennium esztendejében megtartott "Évszázad Sportolója" választáson a bécsi operába meghívott világhírességek között…Igen a válasz, mind-mind az ő nevétől hangos. Otthona kisebbfajta -autó-motor történelmi rezervátum, ahol a könyvek, ereklyék, modellek ezres, a videokazetták pedig félszázas nagyság rendben sorjáznak…A magyar motorversenyzés felkent apostola, akinél jobban és megszállottabban senki nem szereti ezt a sportágat…Agostini többévtizedes barátja és Talmácsi Gabi mentoraként a múlt, a jelen és a jövő mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban nála egyesül.
 
(Élet)Művész Úr
 
Börő nemcsak szóban, de gyakorlatban is állja a sarat és bizonyítja, hogy jöhet eső , szélvész, ha Hans-Peter Müller negyvenkét évesen lett világbajnok, akkor a maga 53 évével sem adja fel tervét és két és fél perces kört megy a Hungaroringen. No persze, ha addig a jégen marad még épkézláb csontja!
Egyszer egy olasz újságíró a nagy francia komikus Colouche-hoz hasonlította, aki 46 évesen motorbalesetben vesztette életét. A cikk címe így szólt: A magyar Colouche, aki még él.
Pepi nevéhez fűződik az abszolút negatív csúcs is, mivel legalább 80 futamon indult és mindig tökutolsó lett. De a búslakodás nem az ő műfaja, hisz mikor kipattant fejéből a Clinton paródia ötlete, ki hitte volna, hogy a televízió megszakítja adását, hogy New Yorkban a taxisok sorban állnak az aláírásáért, hogy a nemzetközi Forma-1-es újságíróknak tartott banketten röpködnek felé a külföldi fellépésre szóló meghívások. Mert tulajdonképpen sok mindent elmondtunk már Böröczky Józsiról csak tisztességes főfoglalkozásáról nem szóltunk: hivatásos nevetető, parodista, előadóművész, a Mikroszkóp színpad, a rádiókabaré és sok más szórakoztató műsor megbecsült, szeretett tagja és állandó fellépője. Kinek éltető ereje az emberektől felé áradó szeretet, mert őt csak szeretni lehet. S, hogy miért vesz le férfit, nőt egy szempillantást alatt a lábáról, nos erre a Ringen eltöltött nap megadta a választ.
Boxmenetek
Ki egyszerű zsurnalisztaként, ki pedig a Hungaroring sajtóirodáján megkülönböztetett figyelemmel és sorszámmal ellátott akkreditációs kártya segítségével részesült a csodában, avagy nyert bebocsátást a lóerők birodalmába. Talán nem szükséges taglalnom, kire várt a 8x5 cm nagyságú, „VIP-001” feliratú műanyag lapocska…bár 30, autósportban eltöltött év után ez a minimum, ami járt Pepinek. Nos ennek kézhezvételét követve útjára indult a kíméletlen hajsza, melynek hiteles naplóját tartja kezében az olvasó.
 
09.30 óra– a bemelegítő edzés kezdete, mikor is rövid terepszemlét tartva a szakmai anyagok mielőbbi begyűjtése a cél. Röpke feladatmeghatározás és szerepkiosztás eredményeként először jómagam közelítem meg a Bridgestone kamionokat, ahol a világ legnagyobb abroncskészítő cége által kiadott patináns évkönyv beszerzésére teszek óvatlan kísérletet. A F-1 egyik, ha nem a legmívesebb és kereskedelmi forgalmat nem látott kiadványának eszmei értéke felbecsülhetetlen, mivel még a sztárújságírók körében is a legkurrensebb cikknek számít (megszerzése érdekében egyes japán kollégák még harakiri elkövetésétől sem riadnak vissza).
Ennek ismeretében kezdtem meg „tárgyalásaimat” s nem lepődtem meg mikor kérésem hallatán a távol-keleti kisemberek ferde szemmel néztek rám. Hosszas kérlelés után (és számtalan magyaros ajándék ellentételezéseként) mégis a hőn áhított könyv gazdájának mondhattam magam. Visszatérve „Mesteremhez” panaszosan ecseteltem nem túl biztató próbálkozásaimat, mire ő mosolyogva csupán a lelőhely holléte felől érdeklődött, aztán eltűnt. Két perc (!) sem telt el s már arra lettem figyelmes, hogy három japán úr a legnagyobb vendégszeretettel karon fogva vezeti Pepit az ún. „könyvtárhoz”. Néhány pillanat múlva feltűnt a „májsztró”, fején eredeti Bridgestone baseball sapkában, kezében szakadásig felpakolt nylon szatyorral. A jelenlevők között szétosztott néhány évkönyvet és sapkát, aztán mire feleszméltem már a Jaguár istállónál horgonyoztunk le.
Álmélkodásra és a „hogyan sikerült” kérdésre idő nem lévén azon kaptam magam, hogy Pepi egy skót whiskeys pohárral kezében a háromszoros világbajnok Jackie Stewarttal cseverészik. Börő néhány skót vicce hallatán nemcsak Jackie jókedve hágott tetőfokra, hanem az addig a sarokban kedélyesen szórakozó Eddie Irvine hölgytársaságának néhány tagja is csatlakozott a humorból kifogyni nem akaró magyar mókamesterhez.
 
Mire néhány fotó elkészült a csapat boxa fura képet mutatott: egyik oldalon önfeledt hangulatú társaság, míg a sarokban az árván maradt Eddie fiú rostokolt. Alighanem egy időre elment az önbizalma szegény srácnak…Aztán ő is zokszó nélkül, kissé megviselt ábrázattal ugyan, de kameránk elé állt. Szintúgy a másik bohém Villeneuve, kinek arcáról még egy pocséknak mondható idény sem varázsolta le a mosolyt. Pláne mikor meglátta „Clintont” a futam előtti megbeszélésről meglépve poénból odajött és ő kért autogramot Börőtől.
 
A következő „áldozat” esetében azonban minden viccet és komolytalanságot félretéve kizárólag az angol etikett szabályai szerint zajlott a kommunikáció, ugyanis elnökök között ez már így járja. Mint tékozló gyermekét az apja, úgy ölelte meg Pepit Ecclestone, a Nemzetközi Autósport szövetség alelnöke és a Forma-1 teljhatalmú ura. A meghatódó szemekből három évtized megannyi szép emléke nézett egymásra. Miután elkészült az évi 1 db közös fotó a Presidenttel, Pepi arra kért engedélyt a főnöktől, melyért másokat errefelé a nyílt színen felnégyeltek volna: egy utolsó, futam előtti pályabejárásra. Bernie áldását adta a dologra,de róla tudvalévő, hogy barátainak csak a legritkábban szokott nemet mondani. A társaságunkban lévő Csíz Petra, aki Magyarország legnagyobb technikai sportos kép/ hírügynökségének vezetője pedig mindent kedvesen és akkurátusan leszervezett; a Mercedes dzsipet, a profi sofőrt s 4 körön keresztül a száguldást 100 ezer ember előtt. Lakonikusan szólva : álom volt a Ringen luxuskivitelben.
 
Az ébredés nem volt könnyű, jómagam még a helyes pulzusszám "beállításán" fáradoztam, mikor Jóska már „sógorának” Bergernekjelentett a pályán tapasztaltakról: az aszfalt 38, a hőmérséklet 28 fokos, a széljárás dél-délnyugati. A BMW sportigazgatója elismerően bólogatott majd halk, jellegzetes tiroli akcentusával megkérdezte, „Te, haver, hajhullás ellen nem tudsz valami jó sampont?” Rezzenéstelen arc és egy francia márka volt a válasz.
 
Gerhardtól egy világszép hölgyhöz vezetett utunk, bár a nap eseményeit nézve lassacskán már azt is írhatnám, hogy Naomi Campbell útja vezetett hozzánk. Akár vadász a magaslesről, úgy repült rá Pepi a sztármanökenre, kit megközelíthetetlen kisugárzása révén(tán nem ezért fordult meg a világ összes magazinjának címlapján?) csak fotósok sisere hada kísért, de megszólítani valahogy nem mert senki. Egészen megérkezésünkig. Pepi teketória nélkül odalépett s két szóval ("Miss Beautiful") levette a luxusmodellt gyönyörűséges lábáról. Az alsó testrészeknél maradva azonban majdnem mi ütöttük meg a bokánkat…A Naomival folyó felhőtlen purparlét, mint derült égből a villámcsapás maga a vőlegény Flavio Briatore megjelenése zárta rekord idő alatt rövidre. Abban a percben még a 100-as sprintkirály Maurice Greene is csak világcsúcs közeli idővel fogta volna be a két csibészt. Olyan iramban távoztunk a helyszínről, hogy Murray Walker, a Forma-1 kétlábon járó krónikása, is csak email-en gratulálhatott ötvenes részidőnkhöz. Egyenesen Hollywoodba, vagyis Sylvester Stallone és Andy Vajna karjaiba rohantunk, a közös fotózás közben Pepi legújabb forgatókönyvének legapróbb részleteivel ismerkedhettek fakultatíve a vendégek majd viharos gyorsasággal távoztak előbb a pályáról, majd az országból és Európából.
 
Már csak félóra lehetett hátra a nagydíjig, de még kétséges volt Alesi indulása (az edzésen szerencsétlenül járt francia még húzta kissé a lábát), így a hirtelen speciális orvosteam-é avanzsált párosunk a gall felkutatására indult. Mikor a mezőny doyen versenyzőjéhez értünk, Pepi azonnal akcióba lépett, Barnard professzort, Ross és Magenheim dokikat idéző alapossággal mélyen Jean szemébe nézett és kijelentette: "Uram, az általam készített gyorsított diagnózis nem állapított meg Önnél lényegi elváltozást, ezért nem látom akadályát, hogy mint versenyző részt vegyen a versenyen. Az esetet már megbeszéltem Watkins professzorral is." A F-1 jelenleg legrutinosabb versenyzője megkönnyebbülten hátradőlt és hálálkodva néhány szót rebegett "dr. Böröczky adjunktus" úrnak.
 
Zárásképpen a Ferrarihoz néztünk be és Pepi újfent bámulatos képességeinek adta tanújelét. Mint köztudott a németek világbajnokát állítólag még felesége Corinna sem látta sapka nélkül. Maga menedzsere Willy Weber, aki megtiltotta a fejfedő nélküli megjelenést, Schumit gyerekkorában a kerpeni gokartműhelyben látta sityak nélkül utolájára, mikor öccse Ralf lopta le az MS-méretűt MS fejéről. Nos Pepinek se kellett több, odáig merészkedett, hogy Schumachert hajadonfőt pózoltatta. Ezt látva a menedzsert a rosszullét kerülgette…
 
Mégis a nap legemlékezetesebb vadászzsákmányát ebéd közben kapta lencse végre (mindent fel)forgató stábunk, a Prost csapat szempontjából pocsékra sikeredett délutánon. Az árnyékból a tűző napra invitált csapatfőnök egy pillanatig sem ellenkezett (tehetett mást?!) s a közös kép elkészültével a F-1 egyedüli négyszeres világbajnokának Pepi csak ennyit mondott: "Merci Miszjö Profeszor!".
 
(Aki mindezt lejegyezte és a maratoni versenyfutást a boxban Pepi után a nap 2. legjobb idejével zárta, az nem volt más, mint a fényképezőgép exponálásához szükséges segéderő vagyis Ruszanov András)
 
A fenti írás a Duna Internacional kiadó FORMA-1 SZTORIK című sorozatának 2001. évi kötetében jelent meg.

  

forrás: motorsportal.hu

Szólj hozzá

böröczky józsef