Éppen 20 éve annak, hogy a Formula-1 1976-os világbajnoka, a fergeteges bulizásairól, a nem éppen angol úriember stílusáról híres nőcsábász, James Hunt 47. életévében szívrohamban elhunyt wimbledoni otthonában. Ebből az alkalomból a BBC Sport oldalain egykori versenytársa, az 1979-es világbajnok, majd Jody Scheckter,  BBC-s munkatársa, Murray Walker, illetve fia, Tom Hunt emlékei olvashatóak.

James Hunt egyike azon Formula-1-es legendáknak, akik nem csupán eredményeikkel, vagy éppen vb címmel/címekkel írták be magukat a sport történelemben, de különleges személyiségük legalább annyira népszerűvé tette őket, mint a pályán elért eredményeik.

A korábbi, forma-autós karrierje során elszenvedett rengeteg baleset miatt „Hunt the Shunt” (Hunt a Félretoló) becenévvel felvértezett brit a pályán gyors és kemény ellenfél volt, azon kívül pedig imádta a nőket, a bulikat, az alkoholt, és - akkoriban még nem szokatlan módon - láncdohányos volt.

Sokan Kimi Räikkönent tartják a modern kor Huntjának, és persze a finn klasszis is többször (legutóbb monacói sisakfestésével) elárulta már, hogy a múltból a különc, sokszor durván szókimondó, sőt nem ritkán káromkodó playboy a favoritja, akinek versenyzői overáljára az volt hímezve „Szex – A Bajnokok reggelije.”

A formula autózás világába 1972-ben Lord Heskethnek köszönhetően került be, és a következő évben a csapattal már a király-kategóriában rótta a köröket. Sokszor kellett feladnia műszaki probléma miatt a futamot, és  hat dobogós helyezésen volt túl, mikor 1975-ben a Hesketh – Ford Cosworth-szal a Holland Nagydíjon megszerezte élet első F1-es futamgyőzelmét a ferraris Niki Lauda és Clay Regazzoni előtt. Az 1976-os szezont már a McLaren versenyzőjeként kezdte meg, és ez volt az a bizonyos legendás világbajnoki küzdelem, mely Niki Lauda és Hunt párbajáról, az osztrák klasszis nürburgringi balesetéről, végül egy drámai esős szuzukai befejezéssel, a brit vb címével ért véget, és melyet szeptemberben Ron Howard filmrendezőnek köszönhetően mozifilmen is láthatunk „Rush” címmel.

Hunt ezt követően még két szezon töltött a McLarennél, de ezalatt az idő alatt mindössze három futamgyőzelemmel büszkélkedhetett, ráadásul 1978-ban egyik legjobb barátja és versenytársa, a Lotusban ülő Ronnie Peterson a monzai verseny rajtjánál életét vesztette. 1979-ben a Walter Wolf Racingnél talált ülést magának, de mivel autója nem volt versenyképes, így motivációját is gyorsan elveszítette, és hét nagydíj után inkább kiszállt a szériából. A következő évben majdnem visszatért a Williams csapat színeiben, de végül ebből nem lett semmi.

„Én edzettem, mint az őrült”- emlékezett vissza egykori versenytárs és jó barát, Jody Scheckter.

„A verseny előtt három nappal már semmi szex nem volt. Nem tudom, hogyan tudtam volna még professzionálisabban készülni. Persze jártam partikra, de nem a versenyhétvégéken. Niki Lauda például semmi ilyesmit nem csinált."

„De James felháborító volt. Emlékszem egy japán versenyre, ami akkoriban nagyon formálisan zajlott. Volt egy rendezvény, ahol magas rangú emberek beszédeket mondtak, ő pedig cipő nélkül, szakadt farmerben és egy kopott pólóban ment fel a színpadra. Teljesen felrúgta az angol állami iskolák értékrendjét.”

„És mi volt az overáljára hímezve? ’Szex, a Bajnokok reggelije’. Néhány lány kedvelte ezt a szélhámos stílust, ő pedig hagyta, hogy ott zsongjanak körülötte. Ilyen tekintetben még kisfiú volt. Engem is elbűvölt. Ő egyszerűen őrült volt.”

Hunt a rajt után már valóban kemény ellenfél volt, ám különös módon a versenyek előtt sokkal jobban izgult, mint általában a versenytársak. Egyszer ő maga is elárulta, hogy a rajt előtti pillanatokban szinte rosszul van az izgalomtól és a stressztől, ami egyébként sokszor (közeli felvételeken) remegő kezein is meglátszott.

„Úgy hívták őt, hogy ’Hunt the Sunth’, de én sosem láttam őt úgy, mint egy fenegyereket”- emlékezett vissza Scheckter.

„Amikor Amerikába utaztunk, nem akart az ovál pályán versenyezni, mert megrémítette. Ekkor nem volt macsó, teljesen kikészült.”

Visszavonulása után Murray Walker mellett a BBC kommentátoraként tevékenykedett, és persze itt is megtartotta flegma, szókimondó stílusát. Első kommentátori szerepvállalása Monacóban volt, ahol a közvetítés alatt két palack rosét nyakalt be, és persze ez a későbbiekben is megszokott volt tőle.

„James nagyon kirívó volt azokban az időkben” – emlékezett vissza Walker.

„Ivott, erős dohányos volt, és rajongott a nőkért. De mindemellett egy nagyon kedves srác volt, sőt időnként bájosan megnyerő. Máskor persze rendkívül durva és kellemetlen, erőszakos és arrogáns."

„Hogy ha pokoli hangulatban volt, akkor nagyon félelmetes tudott lenni. Emlékszem egy Ausztrál Nagydíjon dolgoztunk, és az egyik technikus valami olyat csinált, ami felbosszantotta. Teljesen kikelt magából, dühöngött, toporzékolt, holott a fickó nem tett semmi rosszat.”

Ami magánéletét illeti, azon kívül, hogy állítása szerint 5000 nővel feküdt le, a playboy kétszer nősült, kétszer vált el, és két fiú gyermeke született. Harmadik komoly barátnője segítségével maga mögött hagyta káros szenvedélyeit, és úgy tűnt, hogy végre megnyugszik, de a békés életből végül nem sokat élvezhetett.

A botrányhősnek azért volt egy érzékeny oldala is, tenyésztett díjnyertes törpepapagájaival órákat töltött, és beszélt hozzájuk, és persze imádta két fiát is.

„Az emberek mindig a playboyt látták benne, de a tollas madarak voltak az ő valódi szenvedélye. Sosem láttam semmi rosszat tőle. Számomra ő a világ legjobb édesapja volt”- mondta róla második házasságából születő fia, Tom.

FormaNet, Varga Viktória