A Formula-1 újra felfedezi Észak-Amerikát (1.rész)
Bár az amerikai kontinens északi részén a Formula-1-nek komoly hagyományai vannak, ennek ellenére az elmúlt években a száguldó cirkusz versenynaptárából kimaradt a Kanadai Nagydíj éppen úgy, mint az Amerikai GP. A nagydíjak történetéről, a távozás és végül a visszatérés okairól, hátteréről készült következő összeállításunk.
Kanada
A Formula-1 versenyszéria Kanadában sajátos módon indult 1967-ben.
Sportautó versenyeket már 1961-től rendeztek a Torontótól 60 kilométerre fekvő Mosport Parkban, de ezek színvonala, illetve a lakosság érdeklődése önmagában még nem indokolta, a leginkább európai hagyományokkal bíró száguldó cirkusz jelenlétét az országban.
Az állam 100. születésnapjára-, és ezzel együtt a világkiállításra készülve, azonban az akkori vezetők úgy döntöttek, hogy az évforduló méltó megünneplésének egyik szimbóluma lehet, egy Formula-1-es nagydíj megrendezése.
1967. augusztus 27-én a király-kategória tehát betette lábát a festői szépségű környezetben épült Mosport Parkba. Ettől kezdve, egészen 2007-ig, a Kanadai Nagydíj mindössze kétszer hiányzott a versenynaptárból, bár a helyszín időközben változott.
1967-1977-ig nyolc alkalommal a Mosport Park, kétszer a Mont Tremblant versenypálya adott otthont a futamoknak, s bár rendkívüli népszerűségnek örvendett a versenyzők körében az egyszerű vonalvezetésű, ám annál élvezetesebb Mosport Park, végül biztonsági okok miatt búcsúznia kellett. (A pálya 1999 óta az amerikai IMSA sorozat tulajdonosainak, a Panoz Motorsportnak a kezelésében van, és komoly átalakításokon ment keresztül)
1977-ben Québec tartomány vezetői megirigyelték a torontói sikereket, és Montreal mellett, a Notre Dame szigeten létrehoztak ad hoc jelleggel egy pályát, ami olyan jól sikerült, hogy 1978-ban már itt rendezték meg a Kanadai Nagydíjat. Külön motivációt adott a québeci vezetésnek az, hogy a kanadai francia Gilles Villeneuve egyre komolyabb eredményeket ért el a szériában, és 1978-ra szerződést kapott a Ferraritól.
Az első montreáli futam rengeteg nézőt vonzott ki a helyszínre, köszönhetően a hazai versenyzőnek, és ettől az évtők kezdve egészen 2008-ig, egy kivétellel (1987-ben nem rendeztek Kanadai Nagydíjat) minden évben itt rendezték a futamokat.
Az eredmények alapján a nézők elégedetten távozhattak a legelső montreali versenyről, hiszen Gilles Villeneuve a Ferrarival futamgyőzelmet ünnepelhetett. A második a dél-afrikai Jody Scheckter lett a Wolf Ford Cosworth-al, míg a harmadik az ugyan csak Ferraris Carlos Reuteman.
Annak ellenére, hogy 2005-ben a Kanadai Nagydíj volt a szezon legnézettebb Formula-1-es versenye, és nézettség tekintetében a világ összes sportközvetítései között is az előkelő 3. helyet érte el, 2009-re a száguldó cirkusz elhagyta az országot.
2007-ben, Robert Kubica félelmetes, ám szerencsés kimenetelű balesetét követően, már aggályok merültek fel a pálya biztonságával kapcsolatban, de a valódi okok hátterében természetesen a pénz állt.
2008 októberében a Kanadai Nagydíj szervezői megdöbbenve értesültek arról, hogy a következő szezonban a kanadai futam nem szerepel a Formula-1 versenynaptárában.
Montreal polgármestere szerint ez a városnak 75 millió dolláros veszteséget jelentett, mindemellett a csapatok és a pilóták között sem aratott osztatlan sikert, hiszen a döntéssel a csapatok elveszítették a legnagyobb piacot jelentő észak-amerikai megmérettetést.
Több gyártó is úgy vélte, hogy nem elhagyni kellene a Kanadai Nagydíjat, hanem éppen azon keresztül újra visszakerülni az USA-ba.
Bernie Ecclestone erre úgy reagált, hogy szerinte a csapatok miatt került ki a futam a programból, mivel az istállók nem voltak hajlandóak évi 17 futamnál többet vállalni, de a tények mást mutattak.
A nagydíj visszakerülése, az országban politikai és presztízskérdéssé vált, önkormányzati és miniszteriális szinten egyaránt, de Bernie Ecclestone hajthatatlan volt.
Egyrészt, mert a szervezők 10 millió dollárral tartoztak az általa irányított FOM-nak, másrészt úgy vélte, a rendezők hathatós kormánytámogatás nélkül nem képesek lebonyolítani a futamot. Az üggyel kapcsolatban a FOM vezér azzal is érvelt, hogy a rendezők már harmadik éve nem teljesítik a FOM felé anyagi kötelezettségeiket.
Nem tudtak megegyezni egy újabb 5 évre szóló megállapodás összegében sem: egyes hírek szerint Ecclestone a komoly pénzügyi garanciák mellett 65 millió dollárral kért többet, mint amennyit a szervezők fizetni tudtak volna. (A szervezők 110 millió dollárt ajánlottak, míg Ecclestone 175 millió dollárt kért).
Az ország gazdasági minisztere, Michael Fortier ígéretet tett arra, hogy mindent megtesznek a futamért, ennek ellenére a 2009-es szezonban Kanada nem rendezhetett Formula-1-es nagydíjat.
2009-ben, egyrészt a csapatok nyomásának, másrészt a szervezők állhatatos munkájának köszönhetően, Ecclestone újra tárgyalóasztalhoz ült. Az előző okok mellet a tárgyalások újra indulását elősegíthette, a Forma1 urának azon elképesztő ötlete, amely szerint a futamok számának jelentős - évi 20, vagy akár 25 – növelése jót tenne a sportágnak.
A felsorolt okokat alátámasztja, hogy a nagydíj megrendezésének összege jócskán alulmarad a 2008-ban kért 175 millió dollártól.
A jogdíj 2010-ben egyes források szerint mindössze 15 millió dollár, ami ugyan évenként meghatározott százalékkal emelkedik, de még így is sokkal „barátságosabb” az előbbi összegnél.
A pénz harmadát (kb. öt millió dollárt) Kanada fővárosa, Ottawa vállalta magára, a québeci regionális önkormányzat 4 millióval támogatja a versenyt, Montreál helyhatósága pedig 1 millióval száll be a rendezésbe.
A maradék 5 millió dollárt a helyi vállalkozások, - hotelek, vendéglátó egységek, panziók – külön adó befizetésével teremtik elő.
2009. november 27-én Montrealban hivatalos sajtótájékoztató keretében bejelentették, hogy hosszú egyeztetések és tárgyalások után megszületett a megállapodás a kanadai szervezők, és a FOM között, melynek értelmében a száguldó cirkusz mezőnye 2010-ben ismét visszatér az észak-amerikai országba.
