A Formula-1 újra felfedezi Észak-Amerikát (2.rész)
USA
Az autósportoknak, és a Formula1-nek az Egyesült Államokban komoly történelme van. Ezért is keltett általános megdöbbenést mind a csapatok és pilóták, mind a szakma, mind pedig a rajongók körében, mikor 2007-ben a szervezők bejelentették, hogy a következő évben az Amerikai Nagydíj nem szerepel a száguldó cirkusz verseny naptárában.
A döntés súlyos érvágás volt a Formula-1-ben szereplő gyártók számára, hiszen az USA Nagydíjakon való megmutatkozás stratégiai szempont a nagy autógyáraknál, mivel a legnagyobb piacuk itt található. A csapatok tiltakozása ellenére, a döntés akkor visszavonhatatlannak tűnt. A száguldó cirkusz USA béli kalandos történelme, a kivonulás, majd a visszatérés okai kerülnek terítékre következő összeállításunkban.
Az indianapolisi 500 mérföldes verseny már a kezdetektől, 1950-től beleszámított a Formula-1 világbajnoki sorozatába, (ezáltal vált a széria Világbajnoksággá) az európai csapatok azonban a magas szállítási költségek miatt nem vetek részt a versenyeken.
A verseny ekkor még Indianapolisi Nagydíjként futott.
Az USA Nagydíj csak 1959-ben került be a versenynaptárba, a debütálás helyszíne Sebring volt. A versenypálya és a rendezés színvonala hagyott némi kivetnivalót maga után, ennek köszönhetően a mezőny többé nem tért vissza a repülőtéren kialakított floridai pályára.
1960-ra, az Amerikai Nagydíj átköltözött a kaliforniai Riverside pályára, de a hosszú távú együttműködés itt is elmaradt. (A 80-as évekig a NASCAR és az IRL sorozatok még igénybe vették, de 1989-re végleg lebontották.)
Mivel az első két Amerikai Nagydíj pénzügyi csőddel zárult, ezért egy sokkal népszerűbb helyszín után kellett néznie a szervezőknek. Így került képbe a New Yorkban fekvő szupergyors versenypálya, a Watkins Gleen, ami végül annyira beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hogy egészen 1980-ig egyszer sem hiányzott a versenynaptárból. (összességében 15 USA Nagydíjnak, és 5 Kelet-amerikai Nagydíjnak adott otthont a közkedvelt, épített versenypálya)
Ezután azonban sokak számára érthetetlen okból kikerült az F1-es versenynaptárból, és a legendás pálya rövid időre be is zárta kapuit, majd a 80-as évektől újra felkapták, és a mai napig népszerű mind a NASCAR, mind pedig az IndyCar versenyzők, és rajongók körében.
1975-ben egy Long Beach-i üzletember (belvárosi utazási iroda tulajdonos), Chris Pook ötleteként megépült egy utcai versenypálya, majd egy Formula-5000 verseny meggyőzte a város és a királykategória vezetőit arról, hogy Watkins Gleen mellett az Amerikai Nagydíjnak helye lehet, az akkor 3.25 kilométeres aszfaltcsíkon is. Így a következő évben már Nyugat-, illetve Kelet-amerikai nagydíjakon osztozott meg a két helyszín, egészen 1980-ig. (Nyugat-Amerikai Nagydíj-Long Beach, Kelet-Amerikai Nagydíj- Watkins Gleen)
Az amerikai F1 rajongók számára Long Beach legfőképpen arról maradt emlékezetes, hogy hazai versenyzőjük, Mario Andretti (Lotus-Ford-Cosworth) 1977-ben itt futamgyőzelmet ünnepelhetett. Mai napig ő az egyetlen amerikai versenyző a Forma1-ben, aki hazájában felállhatott a dobogó legfelső fokára.
Long Beach 1983-ig szerepelt a versenynaptárban, majd később a ChampCar bajnokság egyik állomása lett, 2009-től pedig bekerült az IndyCar helyszínei közé.
1981-re a Kelet-Amerikai Nagydíjat, és ezzel együtt Watkins Gleent leváltotta a Közép-Amerikai Nagydíj, amely Las Vegasban, a Ceasers Palace kaszinó parkolójában került megrendezésre. Az utcai pálya finoman szólva sem hagyott mély nyomokat a csapatokban és versenyzőikben, végül csak egy évvel tudott többet hozzátenni a széria történetéhez, mint a tiszavirág életű Sebring és Riverside. A következő szezonban még visszatért ide a mezőny, ám ezután végleg búcsút intett ennek az utcai pályának is.
Ebben az évben (1982) Long Beach és Las Vegas mellé újra visszatért a Kelet-Amerikai Nagydíj, és vele együtt ismét egy új helyszín debütált, az Egyesült Államok iparvárosa, Detroit, ahol egy Formula-1-es futam megrendezésének ötlete, egyértelműen a város arculatának javítása érdekében született meg. A keskeny, lassú, és derékszögű kanyarjai miatt nem igazán kedvelt 2.5 kilométeres pálya 1982-1988-ig volt része a versenynaptárnak, először, mint Kelet-Amerikai Nagydíj, majd utolsó négy évében az USA Nagydíj keretein belül
1984-re a detroiti verseny mellé egy alkalomra csatlakozott Texas Állam is, és ebben az idényben az USA GP-nek Dallas utcai pályája adott otthont. (Ez volt az a máig is sokat emlegetett futam, amely nem csak az embertelen hőség, és a csapnivaló pályaviszonyok miatt maradt emlékezetes, hanem Nigel Mansell esetéről, akinek Lótusza a célegyenesben megállt, és a brit versenyző a 40 fokos hőségben próbálta meg betolni autóját a célig, de néhány méter megtétele után, a kimerültségtől összeesett.
Nigel Mansell, Dallas 1984.
A következő évtől már nem kísérleteztek több helyszínnel egy szezonon belül, vagyis 1988-ig csak Detroit maradt meg az Egyesült Államok F1-es helyszíneiből.
1989-re Phoenix belvárosában alakítottak ki a Formula-1-es mezőny számára egy 3.72 kilométeres versenypályát, de az igen szerény érdeklődés miatt mindössze három Amerikai Nagydíjnak adott otthont az arisonai város. A legutolsó phoenixi verseny olyannyira érdektelenségbe fulladt, hogy állítólag még a helyi strucc fesztiválra is többen látogattak el, mint az F1-es futamra.
A következő évtizedre el is tűntek a száguldó cirkusz porondjáról az Amerikai Nagydíjak.
1998-ban a FOM vezér Bernie Ecclestoen megállapodást kötött az Indianapolis Motor Speedway vezetőivel, és az átépítet legendás ovál pályán két év múlva Indianapolis megrendezhette első Amerikai Nagydíját a király-kategóriában.
Talán a hosszú szünetnek, és az első alkalomnak köszönhetően, 2000-ben óriási érdeklődés fogadta az Amerikai nagydíjat. Becslések szerint 225.000 néző volt kíváncsi a versenyre. A következő években ez a szám jelentősen csökkent.
A Formukla-1 kivonulása az USA-ból elsősorban gazdasági okokra vezethető vissza. A hatalmas ország, mint a világ legnagyobb gazdasága, egyben a legnyitottabb gazdaság is, éppen ezért nagyon érzékenyen reagál minden, a világban lejátszódó kedvezőtlen gazdasági folyamatra. A jelenlegi világgazdasági válság első tünetei az Egyesült Államokban már 2006-ban jelentkeztek, 2007-re a negatív tendenciák pénzügyi válsággal is súlyosbodtak. A királykategória szempontjából tovább rontotta a helyzetet, hogy a hatalmas ország viszonya a száguldó cirkuszhoz igen sajátságos. Elmondható, hogy az érdeklődés a futamok iránt meglehetősen rapszodikus. Ennek legfőbb oka, hogy a sportkedvelők, nem igazán érzik sajátjuknak a szériát, szemben az indycar, vagy a NASCAR sorozattal, így ha valami újdonságot kapnak (új helyszín, amerikai pilóta stb) akkor hirtelen megnő az érdeklődés, de nagyon gyorsan érdektelenné is válnak.
Amikor 2007-ben Bernie Ecclestone és a létesítmény igazgatója – az említett okok miatt - nem tudtak megegyezni a licenc díj összegéről, a széria, - a csapatok és legfőképp a gyártók nagy bánatára - 2008-ra újra búcsút intett az USA-nak.
A csapatok és a gyártók nyomásának engedve a Formula-1 vezetői belátták, a széria nem engedheti meg magának, hogy a világ gazdaságilag legerősebb országa kívül maradjon a szérián. Egyrészt presztízsből, másrészt gazdasági okokból sem. A FOM vezetője Bernie Eccleston már az év elején többször is hangoztatta, hogy keresik a megoldást a visszatérésre. Azóta több helyszín is felmerült, mint lehetséges rendező, végül május végén a száguldó cirkusz vezetői, és a texasi Austin város képviseletében a Full Throttle Productions LP vezetői történelmi megállapodást kötöttek. A megállapodás értelmében 2012-ben a széria visszatér az Egyesült Államokba. A megállapodás 10 évre szól, a futamok pedig egy erre a célra, Austin mellett újonnan építendő (klasszikus) pályán kerülnek megrendezésre. A megállapodás aláírásával szinte egy időben ugyan sokan kétségüknek adtak hangot, a vállalkozás pénzügyi garanciáit illetően, (egyes becslések 200-300 millió dollárra teszik a költségeket) de a rendezők szándékának komolyságát jól tükrözi az a tény is, hogy az ügyben Texas Állam kormányzója is megszólalt, és teljes támogatásáról biztosította a projektet.
Minden jel szerint négy év kihagyás után tehát 2012-ben a száguldó cirkusz ismét visszatérhet az Amerikai Egyesült Államokba.
szöveg: Formanet, Varga Viktória
