A 60 Brit GP 12 hazai bajnoka (2.rész)
(Formula-1 történelem)
Brit legendák nyomában
7. Peter Collins (1) 1958-Ferrari
Az 1958-as Brit Nagydíjon Peter Collinsnak, és csapattársának -és egyben legjobb barátjának - Mike Hawthorn-nak nem volt ellenfele a Silverstone-i pályán. A pole-ból ugyan Stirling Moss indult a Vanwallal, de Collins már a futam elején átvette a vezetést, majd hamarosan Hawthorn is felzárkózott honfitársa mögé, és a két Ferrari magabiztos győzelmet aratott. Collinsnak ez volt F1-es pályafutása harmadik, és egyben utolsó futamgyőzelme. Két hét múlva a Német Nagydíjon újra az élen csatázott, ám egy előzés közben kicsúszott és miközben autója egy árokba zuhant, Collins kirepült a kocsiból, és életét vesztette. Barátja, Mike Hawthorn a szezon végén világbajnoki címet ünnepelhetett, ám Collins halála annyira megrázta, hogy már szezon közben a visszavonulást fontolgatta. Ez végül nem történt meg, de a tragédiát nem tudta kiheverni, és a bajnoki cím után rögtön hátat fordított az autóversenyzésnek.
Peter John Collins 1952-ben szerepelt először a király-kategóriában, a hét szezon alatt versenyzett a HWM-nél, a Vanwallnál, a Maseratinál, és utolsó két évét pedig a Ferarinál töltötte. F1-es pályafutása mindhárom győzelmét a maranellói csapattal szerezte.
Peter Collins, Ferrari (1958-Silverstone)
8. James Hunt (1) 1977-McLaren Ford
Az előző évi (1976) világbajnokság győztese, az 1977-es szezonban Silverstone-i versenyig várnia kellett a futamgyőzelemmel. Hunt-nak nem alakult jól az év, hiszen a Brit GP már a tizedik állomása volt a sorozatnak.
Hazájában azonban felülmúlta fő riválisait, Niki Laudát (Ferrari) és Mario Andrettit (Lotus-Ford), és már az időmérőn megszerezte a pole-t.
A rajtja ugyan nem sikerült, de hamarosan korrigálta a hibát, és a negyedik helyről Laudát és Jody Schecktert megelőzve gyorsan felzárkózott a második helyre, majd amikor az élen autózó John Watson Brabham Alfája meghibásodott, Hunt előtt szabad lett a pálya, és saját szurkolói előtt végre megtört a jég. Ezt követően még kétszer sikerült a dobogó legfelső fokán pezsgőznie, de ez az eredmény is csak az ötödik helyre volt elegendő a világbajnoki végelszámolásban.
James Hunt, McLaren Ford (1977-Silverstone)
9. John Watson (1) 1981-McLaren Ford
Az 1981-es Brit Nagydíj hétvégéjén úgy tűnt, hogy a Renault turbói uralják majd a Silverstone-i aszfaltot, hiszen René Arnoux és csapattársa Alain Prost kibérelték maguknak az első sort az időmérő edzésen. Mögülük Nelson Piquet (az idény világbajnoka) rajtolt, Watson pedig McLaren MP4/1-el, mindössze csak az ötödik helyről vághatott neki a 68 körös futamnak.
Piquet már a 12. körben feladta a küzdelmet, miután egy defekt miatt korlátnak száguldott. (később kórházba is vitték alapos kivizsgálásra)
Watson a két Renault-ot üldözte a harmadik helyen, és mikor előbb Prost, majd Arnoux RE30-asa is megadta magát, a brit versenyző élre állt és megszerezte az MP4 legelső győzelmét.
Nem mellesleg az 1977-es Japán Nagydíj óta ez volt az első diadala a wokingi alakulatnak
John Watson, McLaren Ford (1981-Silverstone)
10. Damon Hill (1) 1994-Williams Renault
Az 1994-es év tele volt tragédiával, balesetekkel, botrányos ütközésekkel és egy erősen vitatott világbajnoki címmel, melynek legnagyobb vesztese végül Damon Hill lett.
Michael Schumachernek köszönhetően, Hill hazai versenye sem maradt botrány nélkül, de ennek ellenére újabb brit versenyzővel gyarapodott a Silverstone-i pálya bajnokainak listája.
A pole-t Hill szerezte meg, Scumacher azonban már a felvezető körben megelőzte (kétszer is) és a szabálytalan manőver miatt a németet fekete zászlóval kiintették. A Benetton azonban nem vett erről tudomást, és pilótájuk végigment a futamon. Scumacher második helyen végzett Hill mögött, ám később elvették pontjait, és kétversenyes eltiltással büntették.
Az egész év a két pilóta párharcáról szólt, és a szezonzáró Ausztrál Nagydíjon tetőzött, ahol egy egymással vívott párharc után mindketten kiestek, és egy ponttal ugyan, de a brit lecsúszott a vb címről.
Damon Hill, Williams Renault (1994-Silverstone)
11. Johnny Herbert (1) 1995-Benetton Renault
Ez a szezon is Schumacher és Hill küzdelméről szólt, ám a német csapattársának, Johnny Herbertnek is kijutott két futamgyőzelem.
Ezek közül az egyik éppen az angol szurkolók előtt, és épp a két nagy riválisnak köszönhetően.
A rajtelsőséget Damon Hill szerezte meg, mellőle pedig Schumacher indult. Az első helyen autózó páros csatájának baleset lett a vége. (Hill a bokszkiállás után vissza akarta venni első helyét, és a győzni akarás hevében nekirohant a Benettonnak, így mindketten kiestek)
Johnny Herbert csak az ötödik rajtkockából vágott neki a 61 körös futamnak, de David Coulthardot, majd Jean Alesit megelőzve, végül hazájában felállhatott a dobogó legfelső fokára.
Johnny Herbert (1995-Silverstone)
12. Lewis Hamilton (1) 2008-McLaren
Az utolsó versenyző a sorban (ez idáig) a 2008-as világbajnok, Lewis Hamilton, aki két évvel ezelőtt mindössze a negyedik legjobb időt autózta a Brit Nagydíj időmérőjén.
Csapattársa, Heikki Kovalainen szerezte meg a pole-t, mögüle pedig Mark Webber (Red Bull) és Kimi Räikkönen (Ferrari) vághatott neki az esős Silverstone-i versenynek.
A rajt után Hamilton már a második helyen autózott, majd nem sokkal később a finn csapattársa elengedte, így átvette a vezetést. A váltakozó intenzitású eső ugyan sokszor megkavarta a mezőnyt, de Hamilton óriási fölénnyel nyerte F1-es pályafutása második hazai futamát. (Nick Heidfeldet már több mint egy perccel később intette le a kockás zászló)
A Brit Nagydíj után, a világbajnoki pontverseny élén hármas holtverseny alakult ki: Hamiltonnak, Raikkönennek és Massának is 48 pontja volt ekkor.
Lewis Hamilton (2008-Silverstone)
Szöveg: FormaNet, Varga Viktória
