2011. ápr 06.

Formula album - Maláj GP

írta: FormaNet

Maláj Nagydíjnak otthont adó Sepang International Circuit az első modernkori ázsiai f1-es helyszínként került be 1999-ben a király-kategória versenynaptárába, így idén immár a 13. nagydíjnak ad otthont a főváros, Kuala Lumpur közelében fekvő létesítmény, ami arról is nevezetes, hogy ez volt - az addig leginkább szállodákat és hidakat tervező - Herman Tilke első teljes munkája.

A világversenyek közül a Formula-1 mellett a gyorsaságimotoros-világbajnokság is évek óta ellátogat a maláj félszigetre, de a helyi közönség számára nem ismeretlen az A1GP és a japán SuperGT sem. Ezen a versenyhétvégén a király-kategória idei második futamán kívül az JK Racing Asia Series (korábban csendes-óceáni Formula BMW) keretein belül elsősorban maláj és indiai feltörekvő ifjú tehetségek csapnak össze, valamint a Malaysia Super Series (maláj GT sorozat) versenyei szórakoztatják majd az autósport rajongókat.

Hétvégén tehát ázsiai versenyzők szép számmal bizonyíthatják tehetségüket az 5543 méter hosszú aszfaltcsíkon, mindemellett hazai versenyére készül a részben maláj tulajdonú Team Lotus, illetve jó eredménnyel örvendeztetné meg a maláj főszponzorát a Mercedes GP is. A Petronas támogatását élvező német alakulat pilótái közül Michael Schumacher tartja a sepangi futamgyőzelmek rekordját ( Schumacher eddig háromszor diadalmaskodott Sepangban), és a legelső Maláj Nagydíj is – ha nem is a győzelméről - tulajdonképpen az ő szerepléséről maradt emlékezetes.

Az első Maláj Nagydíj:

Az első Maláj Nagydíj volt az 1999-es szezon utolsó előtti versenye, a világbajnoki címért a McLaren pilótája Mika Häkkinen, és a ferraris Eddie Irvine küzdöttek, kettőjük csatájába pedig már Michael Schumacher is beleszólt, miután lábtöréséből felépülve, hat kihagyott verseny után visszatért, hogy másodpilótaként hozzásegítse csapattársát a világbajnoki trófeához.

A teljesen ismeretlen pályán, a majdnem 100 nap után visszatérő Schumacher közel egy másodperces előnnyel bérelte ki az első rajtkockát csapattársa, valamint a fő rivális, Häkkinen előtt, ráadásul úgy, hogy nem is kellett mind a - az akkor időmérő szabályai szerint - rendelkezésére álló 12 kört kihasználnia, mindössze nyolc kör után futotta meg a pole-hoz szükséges időt (1:39.688).

A rajtnál a német könnyedén megőrizte pozícióját, és kissé el is nyúlt üldözőitől, ám Irvine-ra komoly nyomást gyakorolt a két mclarenes, David Coulthard és Mika Häkkinen. A negyedik körben aztán a két ferraris között megtörtént a zökkenőmentes helycsere sőt Schumachert még Coulthardnak is sikerült maga mögé utasítania. Ezután a harmadik helyen autózó ferraris mindvégig sikeresen látta el a hátvéd feladatát, és miután Coulthard technikai hiba miatt a 14. körben feladta versenyét, a maranellói csapat kettős diadalt ünnepelhetett.

„Michael még a győztest is el tudja kedvetleníteni. Eddig is tudtuk, hogy Ő a legjobb vezérpilóta a Formula-1-ben, de most azt is láthattuk, hogy másodhegedűsök közt sincs párja”- nyilatkozta f1-es pályafutásának negyedik (és egyben utolsó) futamgyőzelmét ünneplő Irvine a versenyt követően, ami nem is volt meglepő annak tükrében, hogy a két pilóta közt a szezon elején meglehetősen nagy volt a feszültség, és kettőjük csapaton belüli harca is közrejátszott Schumacher silverstone-i balesetében.

Az óriási kánikulában a mezőny fele tudta csak teljesíteni az 56 körös versenytávot, a dobogósok mellett pontszerző helyen ért célba a Stewart Ford Cosworth két pilótája Johnny Herbert és Rubens Barrichello, valamint Heinz-Harald Frentzen a Jordan Mugen Hondával.

A futammal azonban még nem értek véget az első Maláj Nagydíj eseményei, ugyanis a leintést követően a győztes csapat bajba került. Az FIA ugyanis szabálytalannak találta az F399-es oldalsó légterelőjét, így a Ferrarit utólag diszkvalifikálták. A csapat fellebbezett a szankció ellen, végül a néhány milliméteres eltérést még tolerálhatónak találta a szövetség, és a pontokat visszakapták. Így Häkkinen, és csapata is 4-4 pontos hátránnyal vágott neki a szezonzáró szuzukai versenyhétvégének. A finn magabiztos győzelmet aratott, ami elegendő volt a második világbajnoki címhez, a dobogó második és harmadik helyét elfoglaló Ferrari pedig (1983 után először) a konstruktőri bajnokság nyertese lett.

(Schumacher itt már nem tudott segíteni. Hiába adta volna át második helyét ír csapattársának, Häkkinen első helye pontegyenlőséget eredményezett volna a két rivális között, de több győzelemével mindenképp a finn nyert volna.)