A Ferrari spanyol világbajnoka, Fernando Alonso jó formában, és nagy reményekkel érkezett Bahreinbe, és a harmadik rajtkockából indulva, valódi esélyesként vágott neki az 57 körös versenynek. Ám a technika ördöge, mint már annyiszor, ismét keresztülhúzta Alonso és a Ferrari számításait. A kétszeres világbajnok a futam nagy részét az állítható hátsó szárny, a DRS segítsége nélkül volt kénytelen megtenni, ráadásul a szárny meghibásodása miatt a bokszban is több időt töltött a kelleténél. De vajon mi lehetett a probléma, egy ilyen, a kocsi szerkezetéhez képest rendkívül egyszerű rendszernél?

Alonso Bahreinben egy szokatlan problémával volt kénytelen szembesülni, mégpedig azzal, hogy az állítható hátsó szárny, a DRS, már a verseny elején nyitott állapotban maradt. A szerelők a problémát a futam végéig nem tudták orvosolni, így a spanyol értékes másodperceket veszített körönként a riválisaihoz képest, mivel a rendszert - amennyiben nem zár vissza - nem használhatta a szabályok szerint. Ez az előzésekénél komoly hátrányt jelentett Fernando számára.

A DRS egy viszonylag egyszerű és megbízható része a jelenlegi F1-es autóknak, eddig egyetlen egy alkalommal volt probléma az alkalmazással, mégpedig Michael Schumacher autóján, a tavalyi Kanadai Nagydíjon, ahol a német bajnok Mercedesén szintén nyitott állapotban maradt a szárny, ráadásul nem is lehetett lezárni, így Schumacher a verseny feladására kényszerült. Alonso Ferrariján mostszintén nyitva maradt a szárny, de a szerelők legalább kézzel le tudták azt zárni, bár ezt követően már nem használhatta.

A DRS-t 2011-ben vezették be az F1-be, mint az előzést segítő rendszert, azt követően, hogy a McLaren által kifejlesztett F-csatornát betiltották. A rendszer lényege röviden annyi, hogy a pálya egyes szakaszain a szárny nyitásával egy 50 milliméteres rés keletkezik a fedelek között, ezzel jelentősen csökkentve a hátsó szárny légellenállását, és így növelve a sebességet. A mozgó fedél működtetése az elmúlt három évben sokat változott.

Jelenleg a szárny működtetését az autó hidraulikus rendszerével oldják meg, ám eleinte ez egy nagyon egyszerű kis oszlop segítségével történt. Egy vezetékkel a pilóta megfeszítette az oszlop alját, ami a gém segítségével egyszerűen nyitott állásba tolta a mozdítható szárnyfedelet. Ezt a megoldást azonban hamar elvetették.

Jelenleg a hidraulika egy a szárny fölé szerelt hüvely segítségével mozdítja el a szárnyat, ezzel alakítva ki a szabályok szerint meghatározott 50 milliméteres rést, amivel elérik a negatív aerodinamikai hatást. A szárny egy kis hintaszerű szerkezet által, közvetlenül mozdul el eredeti helyzetéből - a hidraulikus nyomás hatására - a pilóta parancsára, néhány milliszekundum alatt. amikor a versenyző megszünteti a működtetést, a szerkezet az áramló levegő nyomásának hatására, hidraulikus rásegítés nélkül mozdul vissza eredeti helyzetébe.

Alonso estében, a Lotus megoldásához hasonlóan egy hidraulikus kis kar húzta a szárnyat nyitott állapotra. ez a rendszer azonban minden bizonnyal kissé túlhúzhatta a szárnyat, az átkerült a középvonalon egy beállítási hiba következtében, így a hidraulikus nyomás megszűnése után a légáramlat nem visszazárta a fedelet, hanem éppen ellenkező irányba nyomta, ezért maradt nyitva a lamella.

Alonso első megállását követően a mozgatható szárnylapot könnyű volt eredeti helyére kézzel visszanyomni, ám a következő használatkor ugyan ez a probléma újból jelentkezett.

Mivel ennek a beállítása nem volt egyszerűen orvosolható a kiállás alatt, a mechanizmus továbbra is túl nyitotta a szárnyat, így Alonso kénytelen volt a rendszer további aktiválása nélkül végig versenyezni a Bahreini Nagydíjat.

A rendszer hibája - a Mercedes esetét kivéve - egyedülálló, így a Spanyol Nagydíj előtt a Ferrarinak alaposan át kell vizsgálnia az alkalmazást, hiszen akár csak pár milliméteres túlhúzás is eredményezhette azt, hogy a csapat spanyol pilótája a harmadik helyről indulva végül csak a nyolcadik helyen tudott célba érni.

FormaNet, Varga Viktória