Két futamon vagyunk túl, az idei Forma 1-es szezonból, és máris hangos a királyszéria társadalma. Szurkolók, újságírók próbálnak már itt, az elején olyan következtetéseket levonni, mintha az utolsó futam előtt lennénk. A Bahreini Nagydíj után rengetegen kongatták a vészharangot, hogy ellaposodik, unalmassá válik a száguldó cirkusz. Igen, valóban az első futam unalmas volt. Bevallom én ezt csak hétfőn gondoltam így, mert négy hónapig vártam arra, hogy végre elkezdődjön ismét, és ez annyira feltöltött, hogy az érzés, a látvány nem engedte észrevennem, hogy nem nagyon történik semmi. Hétfőre már kissé leülepedett bennem a dolog, meg valljuk be a média is teli torokból ordította, hogy UNALMAS. A szurkolók pedig sokszor a média által feltüzelve, sokszor őket is túlharsogva mondogatták egymásnak, vagy üzenték sok közösségi oldal üzenő falán. Bevallom, nem értem. Ennyire nem bíznak meg rajongott sportjukban? A sportban, ami annyi örömöt, izgalmat, élményt, várakozás teli baráti beszélgetést, - és még sorolhatnám tovább - ad az év nyolc hónapjában. És miért kell felülni az újságírók által gerjesztett hullámra, ami legtöbbször pusztán azért indul, hogy nagyobb legyen az eladott példányszám, vagy látogatottabb legyen az oldal. Azt hiszem az Ausztrál futam kárpótolta az huhogókat. A sport megválaszolt egy csomó kérdést. És itt eljutunk oda, mikor sokan azt mondják, csak az esőnek köszönhető, hogy ennyire izgalmas lett a verseny. Bevallom, nem értem. Nem mindegy, mitől izgalmas? Egyébként azok a kettős előzések, meg általában az a sok csata, pusztán az esőtől nem történtek volna meg. Ahhoz kellettek a pilóták az autók, és adott versenyszituáció, mert ilyet csak versenyen látni. Történetesen Formula-1 futamon. Javaslom, adjuk meg ennek a csodálatos, és sokunk által kedvelt sportnak azt, ami neki jár. Bizalmat, tiszteletet, szurkolói törődést, és higgyünk abban, hogy cserébe nagyon sok élményt kapunk vissza.

Szöveg: FormaNet, Varga Viktória