Michele Alboreto, egykori formula-1-es versenyző, a legendás Ferrari csapat olasz pilótája ma kilenc éve, hogy életét vesztette egy versenyautó tesztelésekor. Gilles Villeneuve pedig ma 28 éve, hogy élete utolsó nagydíját futotta Imolában.
Michele Alboreto
1981-1994-ig tartó f1-es pályafutása során 194 nagydíjon vett részt.
Összesen öt futamgyőzelem, két pole pozíció, 23 dobogód helyezése és 186.5 pont szerepel a neve mellett.
Michele Alboreto 1953-ban született Milánóban.
Versenyezni a 70-es évek második felében kezdett. Szép eredményeket ért el hazája sorozataiban: Formula Monza, ill. olasz Formula-3-ban. 1980-ban Alfa Romeóval megnyerte az F3-as Európa Bajnokságot. Ebben az évben Lancia sportautókkal is versenyzett, és ekkor figyelt fel rá Ken Tyrrell, aki következő évre leszerződtette f1-es csapatához, a Tyrrellhez.
Az 1981-es San Marinói Nagydíjon állt először rajthoz a csapat színeiben. Első évében mindössze kilenc pontot szerzett.
1982-ben ugyanitt, Imolában megszerezte pályafutása első dobogós helyét. Alboreto a Tyrrell-lel, a két Ferrari (Pironi és Villeneuve) mögött, a harmadik helyen ért célba.
Ugyanebben az évben, Las Vegasban ünnepelhette legelső futamgyőzelmét, majd 1983-ban Detroitban tudta ezt megismételni.
Enzo Ferrari ezekben az években már felfigyelt az olasz tehetségre, és az 1984-es idény már a maranellói alakulatnál kezdte meg a pilóta, René Arnoux csapattársaként.
Ezt az évet a McLaren - Tag Porsche uralta, ennek ellenére Aloboreto futamgyőzelmet ünnepelhetett Zolderben, emellett pedig három dobogós helyet szerzett, és a szezont 30.5 ponttal, a negyedik helyen zárta.
Az 1985-ös év volt a legemlékezetesebb számára, jó és rossz értelemben egyaránt. Kanadában és Németországban diadalmaskodni tudott, és sokszor végzett dobogón is, így a szezon végéig harcban volt a VB címért. Az olasz istállónak óriási dolog lett volna olasz versenyzővel világbajnokságot nyerni, ez azonban elmaradt. Az utolsó öt versenyen már nem sikerült a pontszerzés, így Alboreto csak a második lett a világbajnoki tabellán, húsz ponttal lemaradva Alain Prost mögött.
1986-ban az autó igen megbízhatatlannak bizonyult, és Alboreto a szezon során hétszer műszaki probléma miatt nem tudta befejezni a versenyt. Eredménye mindössze egy dobogós helyezés volt az Osztrák Nagydíjon, de az is csak azért, mert két Williams hullott ki előle. Ebben az évben mindössze 14. pontot sikerült összekaparnia.
1987-ben Gerhard Berger érkezett a Ferrarihoz, és rögtön első évében két futamgyőzelemmel is büszkélkedhetett, míg olasz csapattársa mindössze csak egy dobogós helyet tudott csak felmutatni. Hasonlóan telt a következő év is, és a Ferrari már nem hosszabbította meg szerződését.
1989-re visszatért a Tyrrellhez de év közben összeveszett Ken Tyrrell csapattulajdonossal és az év végén a Larousse-ra váltott.
1990-91-ben Arrowsnál versenyzett (közben az Arrows nevet váltott: Footworkra.)
Alboreto azt remélte, hogy sikeres lehet a Porsche V12-esével, de az év nagyon szerencsétlenül alakult. Az első két évben pont nélkül zárt, majd 1992-ben is csak hat pontot szerzett a csapattal.
1993-ban a Scuderia Italiához szerződött, amely Lola autókkal és Ferrari motorokkal versenyzett. A Scuderia Italia 1994-ben egyesült a Minardival, de a kiscsapat autója elég katasztrofális volt, és a szezon vége előtt két nagydíjjal ki is vonult a száguldó cirkuszból.
Alboertónak is ez volt az utolsó éve a Formula-1-ben, a szezon végén visszavonult.
Ezt követően sportautókkal versenyzett.
1995-ben megfordult a DTM-ben egy Alfa Romeoval, 1996-97-ben néhányszor rajthoz állt az IndyCarban a Scandia csapat színeiben.
1997-ben megnyerte a 24 órás Le Mans-i viadalt korábbi Ferraris csapattársával Stefan Johanssonnal, valamint Tom Kristentennel egy TWR-Porschéval.
2001-ben pedig megnyerték a Sebringi 12 órás autóversenyt.
2001. április 25-én, 44 évesen az Audi sportautóját készítette fel a Le Mans-i 24 órás versenyre, a németországi Lausitzringen. Alboreto nagy sebességgel száguldott, amikor autójának bal hátsó kereke defektet kapott, és 300km/h feletti sebességgel a korlátnak csapódott. Az olasz versenyző a helyszínen életét vesztette.
Gilles Villeneuve utolsó versenye
Gilles Villeneuve 1978-tól erősítette a legendás olasz istállót, és Enzo Ferrari egyik legkedvesebb pilótája volt.
1982-ben ő volt világbajnokság legnagyobb esélyese. Így gondolta ezt a csapat is, és maga Villeneuve is. Az idény első futamai szerencsétlenül alakultak: motorprobléma, baleset, diszkvalifikálás.
A San Marinói Nagydíj volt az év negyedik futama, amit április 25-én rendeztek meg Imolában.
Villeneuve a harmadik helyről indult, de a rajt után a második helyen autózott. Előtte csak régi ellenfele, René Arnoux haladt, de néhány kör után kiesett, így Villeneuve átvette a vezetést, mögötte pedig csapattársa Didier Pironi haladt. Ekkor a csapat kitette a „lassíts” táblát a kanadainak, ami egyet jelentett azzal, hogy ebben a sorrendben kell befutniuk.
Egy szerencsétlenül vett kanyar miatt azonban Didier megelőzte, de néhány kör után visszaadta az első helyet Villeneuve-nek. Az utolsó körben, amikor már senki nem gondolta volna, Pironi újra átvette a vezetést és ő futott be első helyen a célba.
Villeneuve átverve érezte magát, megsértődött és ezután tudomást sem vett a csapattársról. A kibékülésre sajnos már nem volt lehetőségük.
Az ezt követő Belga Nagydíj időmérő edzésén ugyanis Gilles Villeneuve halálos balesetet szenvedett. (1982.május 8.)
A sors furcsa fintora, hogy a Ferrari ebben az évben Pironit is elveszítette, amikor a Német Nagydíj szabadedzésén szakadó esőben összeütközött Alain Prost Renaultjával.
Pironi mindkét lába olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy majdnem amputálni kellett. A versenyző többé nem térhetett vissza a Formula-1-be.
A Ferrari a tragédiák ellenére, ebben az évben megnyerte a konstruktőri világbajnoki címet.
Szöveg:FormaNet, Varga Viktória
