Lauda ma 35 éve nyert először Monacóban
Ma 35 éve annak, hogy a legendás háromszoros világbajnok Niki Lauda, megnyerte legelső monacói futamgyőzelmét. (Ez volt f1-es pályafutásának harmadik diadala)
Az osztrák származású versenyző ekkor már az ötödik idényét kezdte meg a király-kategóriában.
Legelőszőr 1971-ben az Osztrák Nagydíjon állt rajthoz a March csapat színeiben, majd a következő szezon végén a BRM-hez vásárolta be magát, és az 1973-as idényben, a Belga Nagydíjon szerezte meg első pontjait. (5. helyen végzett)
Ebben az évben, az éppen válságban lévő Scuderia Ferrari csapatvezetője, Luca di Montezemolo éppen nagy „rendszerváltásba” kezdett, és meggyőzte Enzo Ferrarit, hogy az új kezdetekhez új pilótapáros dukál.
Montezemolo választása a BRM-nél is csapattársakként versenyző Clay Regazzonira és Niki Laudára esett, és az 1974-es szezont már ebben a felállásban kezdte meg a maranellói alakulat.
Hamar kiderült, hogy Lauda tökéletes választás volt, már a kezdet kezdetén jól érezte magát a 313B3 kódjelű Ferrariban.
Mauro Forghieri technikai igazgató akkoriban elmondta, hogy a pilóta rendkívül pedáns volt, minden apró részletre odafigyelt és teljesen átlátta a kocsi minden egyes rezdülését, és ezen tulajdonságaival óriási segítséget nyújtott a mérnököknek.
Javaslatokat tett az autók fejlesztésére, a tesztelésekre, s a verseny taktikák kidolgozására, valamint logikát és fegyelmet vitt a csapatba.
Mindemellett a versenypályán is elindította a sikerek felé az olasz istállót.
Már a szezon első nagydíján Argentínában, a dobogó második fokáig repítette a 12-es rajtszámú vörös gépet, Regazzoni pedig mögötte harmadikként ért célba.
Lauda Dél-Afrikában szerezte meg első pole pozícióját, majd a szezon során ezt még nyolcszor tudta megismételni.
F1-es pályafutása első futamgyőzelmét, a negyedik versenyen, a spanyolországi Jaramában szerezte meg, (1974. április 28.) amely egy tökéletes diadal volt.
Az esős versenyen pole pozícióból indulva, a leggyorsabb kört megfutva vert rá fél percet, - a nála tíz évvel idősebb - rutinos csapattársára.
A szezon legtöbb rajtelsőségével rendelkező versenyző ezen kívül még egyszer (Hollandiában) pezsgőzhetett a dobogó legfelső fokán.
Az év második fele már nem alakult túl szerencsésen, és a bajnokságot végül a negyedik helyen zárta, 17 ponttal lemaradva, az 55 pontos világbajnok, Emerson Fittipaldi mögött.
Érdekesség, hogy a McLaren világbajnoka, Fittipaldi, a szezon során összesen 87 kört töltött az élen, szemben Lauda 342(!) körével.
Az 1975-ös év már abszolút a 312T és a benne ülő Niki Lauda fölényét hozta.
A téli tesztek alatt rengeteget dolgozó, „robotpilótaként” elhíresült osztrák, ekkorra már egyértelműen az első számú versenyzővé lépett elő csapaton belül.
„ Mindig csak azt kérdezem magamtól, mit tehetnék még a győzelemért…” mondta Lauda a szezon elején, és ez a hozzáállás meg is hozta az eredményt: öt győzelemmel, kilenc pole pozícióval, és összesen 64.5 ponttal, már a Ferrari hazájában, Monzában az első világbajnoki címét ünnepelhette.
A Ferrari 1964, azaz tizenegy év várakozás után nyert ismét egyéniben, ráadásul a konstruktőrök között is újra a csúcsra ért.
Ebben az évben Lauda futamgyőzelmei közül, a monacói siker volt talán a legszebb.
Nem csak azért, mert a legendás pályán a Ferrarinak ekkor már majd húsz éve nem sikerült nyernie, hanem mert az ekkor 26 éves versenyző, szenzációs magabiztossággal, végig megőrizve vezető pozícióját, aratta le első monte-carlói babérjait.
Az 1975. május 11.-én megrendezésre kerülő Monacói Nagydíj, a szezon ötödik versenye volt, (a 14-ből) és már ekkorra egyértelművé vált Lauda és a 312T fölénye.
A Ferraris pilóta fél másodperces fölénnyel megszerezte a pole pozíciót, és az esővel tarkított, két órás versenyt végig magabiztosan vezetve, majd három másodperces előnnyel nyert, a mögötte másodikként célba érő Emerson Fittipaldi előtt.
A következő szezonban, 1976-ban a legjobb úton járt az ismétlés felé.
A szezon első két futamát megnyerte, ezután két második hely, majd újra két futamgyőzelem következett. Ezek közül a legutolsó (hatodik nagydíj) volt a Monacói GP, ahol Lauda az előző évhez hasonlóan, rajt cél győzelmet aratott.
Legutolsó győzelmét ebben az évben, a Brit Nagydíjon (Brand Hatch) szerezte, ahol szintén pole-ból indulva, és a versenyen a leggyorsabb kört megfutva diadalmaskodott.
Ekkorra, a világbajnoki pontversenyben, a Ferrari klasszisa, már több mint húsz pontos előnyre tett szert a mclarenes James Hunttal szemben. Ezután két hét múlva, az augusztus elsején megrendezett Német Nagydíjon, az akkor még 22 kilométeres „Zöld Pokolnak” is nevezett Nürburgringen majdnem végzetes balesetet szenvedett.
A súlyos égési sérülések ellenére, csodával határos módon 42 nap múlva Monzában már újra versenyautóban ült, és az utolsó nagydíjig küzdött a VB címért.
Az évadzáró futam Fujiban, az óriási esőzések miatt nagyon kaotikusra sikerült. A többszöri halasztást követően, már majdnem sötétedéskor rajtolt el a mezőny M. Andretti, J.Hunt, és N. Lauda sorrendben. A második körben azonban a Ferrari pilótája a lehetetlen körülmények miatt feladta a versenyt, és bár Hunt is csak harmadik lett, de ez pont elég volt ahhoz, hogy a világbajnoki pontversenyben megverje fő riválisát. (James Hunt 69, Lauda pedig 68 pontot gyűjtött ebben az évben)
A következő évben azonban már nem volt megállás, és három futamgyőzelemmel, négy második helyezéssel és összesen 72 ponttal (17 pont előnnyel a második helyen végző Jody Scheckterrel szemben) begyűjtötte második világbajnoki címét.
1978-79-ben a Brabham istállónál folytatta F1-es pályafutását, majd két év kihagyás után, 1982-re a McLarenhez igazolt, és 1984-ben megünnepelhette harmadik világbajnoki címét is.
A Formula-1 történelmének egyik legkiválóbb versenyzője az 1985-ös szezon végén végleg visszavonult, de szakkommentátorként mai napig részt vesz a király-kategóriában.
Pályafutása során összesen 3 VB címet, 25 futamgyőzelmet, 54 dobogós helyezést, 24 pole pozíciót és 420.5 pontot szerzett.
Szöveg: FormaNet, Varga Viktória
