Az autósport Hollywood-ja (Monacó)
A tegnapi nappal kezdetét vette, a Formula-1 2010-es szezonjának legpatinásabb nagydíja MonteCarlóban.
Nem számít, hogy a szűk és lassú utcai pálya nem éppen a mai F1-es versenyeknek van kitalálva, nem számít, ha előzések és látványos csaták nélküli hétvégénk lesz, mert a Monacói Nagydíj ezzel együtt is pontosan beleillik a száguldó cirkusz világába.
A pálya, - amely nem sokat változott, mióta Juan Manuel Fangio megszerezte itt első F1-es futamgyőzelmét - maga a történelem.
Kiváltságos helyzetét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egyedüliként, a nagydíjakat szervező versenypályák közül, egyáltalán nem fizet jogdíjat a FOM-nak.
A Formula-1 történelmében mindössze három évet hiányzott a versenynaptárból, az autóversenyzésnek azonban egészen az 1900-as évek elejétől szerves része a hercegség.
Története egy gazdag dohánygyárossal, Alexander Noghes-sal kezdődött, aki a Monacói Kerékpár-és Automobil Sportegyesület elnökeként előrukkolt a Monte Carlo-rali ötletével. (ami 1911-től azóta, is minden évben megrendezésre kerül)
1925-ben fia, Anthony Noghes lett az akkor már Monacói Automobil Klub elnöke, és az ő fejéből pattan ki az ötlet, hogy a hercegség rendezzen nagydíjat.
Párizsba benyújtott kérelmét azonban akkor még az Autóklubok Nemzetközi Szövetsége (AIACR) elutasította, mondván, a helyszín nem alkalmas autóversenyekre.
Noghes nem adta fel álmait, és két év múlva Luis Chironnal (a kor egyik híres autóversenyzőjével) együtt meghallgatást kértek az uralkodótól, II. Lajos hercegtől, és meggyőzték arról, hogy az ország népszerűsítéséhez szükség van erre a különleges eseményre.
A herceg támogatásával végül 1928. októberében az AIACR befogadta tagjai közé az autóklubot.
Az első nagydíjat 1929. áprilisában tartották.
A pálya nyomvonalát akkor még macskaköves utak, sőt villamossínek is színesítették.
A versenyzők indulási sorrendjét sorsolással döntötték el, és első helyről egy francia pilóta, Philippe Etacelin rajtolhatott Bugattijával, mögüle a szintén Bugattival induló Williams néven nevező brit származású William Grover kezdte meg a futamot.
A kor egyik legnevesebb autóversenyzője, a Mercedes-es Rudolf Carrachiola pedig csak a mezőny végén kapott helyet.
Április 14-én (vasárnap) fél kettőkor rajtolt el a mezőny, és a hátulról induló Caracciola sorra előzte meg ellenfeleit, végül a futamgyőztes Williams mögött másodikként ért célba.
A 100 körös, 318km-es verseny majd négy óráig tartott, (3 óra 56 perc) így a győztes Williams átlagsebessége nagyjából 80,7 kilométer/óra volt.
A második világháború kitöréséig még összesen nyolc alkalommal rendezett nagydíjat Monacó, majd a Formula-1 születése előtt, még egyszer, 1948-ban.
1950-ben értelemszerűen rögtön bekerült az F1-es versenynaptárba.
A szezon második nagydíjának otthont adó monte carlói futamra május 21-én került sor.
(Itt mutatkozott be először a Scuderia Ferrari csapata, akik a nyolc nappal ezelőtti, legelső nagydíjon, Silvesrstoneba még nem álltak rajthoz)
A verseny igen kaotikusra sikerült, bár az élről induló Alfa Romeo versenyzőjének, Juan Manuel Fangionak győzelme nem forgott veszélyben.
Már az első körben, egy tengeri hullám elöntötte az egyik kanyart, ami balesetet okozott, és többen kiestek. Végül csak heten tudták végigfutni a teljes versenytávot.
Fangio mögött a Ferraris Alberto Ascari már egy körös hátrányban ért be másodikként.
A következő nagydíjra négy évet kellett várni, de innentől kezdve (1955) már egyszer sem hiányozhatott a versenynaptárból.
Ez a verseny Alberto Ascari balesetéről lett híres.
Miután az élen haladó Fangio, majd csapattársa Stirling Moss Mercédese is megadta magát, Ascari átvette a vezetést, illetve átvette volna, ha Lanciája nem csúszik meg, és nem zuhan autóstól együtt a tengerbe.
Szerencsére mindössze egy orrcsonttöréssel megúszta a látványos balesetet, de pár nappal ezután egy monzai sportautó tesztelésen már nem volt ekkora szerencséje. (Ascari 1955. május 26-án Monzában életét vesztette)
Érdekesség, hogy ebben az évben, rajthoz állt a Formula-1 legidősebb versenyzője Chiron Ghianni is (Lancia). A monacói állampolgársággal rendelkező pilóta közel 56 évesen vonult vissza a versenyzéstől, de 1955-ben, 58 évesen még egyszer rajthoz állt ezen futamon.
Az elmúlt 56 nagydíj alatt számos izgalmas történet kötődik még a fényűző Monacóhoz, mindemellett győzelmek szempontjából is a legendák helyszínének tekinthetjük, és nem véletlen, hogy minden F1-es versenyző egyik nagy álma itt futamgyőzelmet szerezni.
A háromszoros brazil világbajnok, Ayrtona Senna összesen tíz alaklommal versenyzett Monte Carlo utcáin. Nyolcszor dobogós helyen végzett, és ebből hat alkalommal a legfelső fokán.
Dr. Monacó nevet viselte az 1962- és 1968-as szezon világbajnoka, Graham Hill, aki ötször tudott itt nyerni és ugyanennyi futamgyőzelmet szerzett Michael Schumacher is.
Idén a mezőnyből összesen öt korábbi győztes sorakozik fel a rajtrácsra:
Michael Schumacher (1994,1995,1997,1999,2001)
Fernando Alonso (2006-2007)
Jarno Trulli (2004)
Lewis Hamilton (2008)
Jenson Button (2009)
Konstruktőrök között, egyértelműen a McLaren a legsikeresebb csapat a Monacói Nagydíjak történelmében. A wokingi alakulat pilótái nem kevesebb, mint 15 alkalommal diadalmaskodtak.
Második helyen a Ferrari áll 9 futamgyőzelemmel, melyből a legutolsót 2001-ben Michael Schumacher gyűjtötte be, vagyis a maranellóiak már kilenc éve várnak a dicsőségre, miközben a fő rivális McLaren, az elmúlt 10 évben öt alkalommal nyerte el a rangos trófeát.
Akik futamgyőzelmet ünnepeltek Monacóban
Ayrton Senna: 6
Graham Hill: 5
Michael Schumacher: 5
Alain Prost: 4
Stirling Moss: 3
Jackie Stewart: 3
Juan Manuel Fangio: 2
Maurice Trintignant: 2
Niki Lauda: 2
Jody Scheckter: 2
David Coulthard: 2
Fernando Alonso: 2
Jack Brabham: 1
Bruce McLaren: 1
Denny Hulme: 1
Jochen Rindt: 1
Jean Pierre Beltoisse: 1
Ronnie Peterson: 1
Patrick Depailler: 1
Carlos Reutemann: 1
Gilles Villeneuve: 1
Richardo Patrese: 1
Keke Rosberg: 1
Olivier Panis: 1
Mika Häkkinen: 1
Juan Pablo Montoya: 1
Jarno Trulli: 1
Kimi Räikkönen: 1
Lewis Hamilton: 1
Jenson Button: 1
Szöveg: Formanet, Varga Viktória