Május 22. - a McLaren nagy napja
Május 21-én a Ferrari, egy nappal később pedig a nagy rivális, a McLaren alakulata ünnepli f1-es „születésnapját”. Pontosan ma 44 éve annak, hogy, a wokingi gárda bemutatkozott a száguldó cirkusz porondján, ráadásul a helyszín is ugyanaz, azaz a Monacói Nagydíj.
Az új-zélandi születésű Bruce McLaren, 1963-ban alapította versenycsapatát, de az F1-ben csak 1966. május 22-én, a Monacói Nagydíjon debütált a Ford motorral hajtott, M2B kódjelű versenyautó, az alapító, Bruce McLarennel a volánnál.
A Monacói Nagydíj, az 1966-os szezon nyitófutama volt.
Az időmérőn Jim Clark (Lotus-Climax) szerezte meg az első rajtkockát, John Surtees (Ferrari), Jackie Stewart (BRM) és Graham Hill (BRM) előtt. Bruce McLaren a tizedik rajtkockából vághatott neki a száz körös futamnak.
Közvetlen a rajt után Stewart átvette a vezetést, Clark váltóhiba miatt visszaesett, majd a 60. körben technikai hiba miatt feladta a küzdelmet. Surtees sem sokáig örülhetett első helyének, ugyanis a Ferrari differenciálműve megadta magát, így brit pilóta is kiesett.
Ezután Jackie Stewart állt az élre, és 40 másodperces előnnyel győzött a ferraris Lorenzo Bandini előtt. Graham Hill harmadik lett, öt kör hátrányban pedig egy privát BRM-el induló versenyző, Bob Bondurant zárt a negyedik helyen.
A futam érdekessége, hogy az új szabályoknak köszönhetően a legelső nagydíjon még a többség megbízhatósági problémákkal küzdött olyannyira, hogy mindössze hat versenyző tudta teljesíteni a teljes versenytávot. Ebből is csak az első négy pilóta helyezését értékelték, mivel az ötödik helyen célbaérő Guy Ligier már 25-, a hatodik helyen záró Jo Bonnier pedig már 27 kör lemaradásban volt, így őket nem pontozták.
Bruce McLaren mindössze kilenc kör erejéig versenyezhetett, mielőtt olajszivárgás miatt kiállni kényszerült.
Ebben az évben a legnagyobb sikert, az évad utolsó előtti futamán, az USA Nagydíjon (Watkins Glen) érte el, ahol az ötödik helyen ért célba, s ezzel a csapat megszerezte legelső pontjait a Formula-1-ben.
Az első két szezonban csak egy autóval szerepelt a csapat, majd 1968-ban, az előző év világbajnoka, Denny Hulme is csatlakozott. A Belga Nagydíjon, a csapat megszerezte legelső futamgyőzelmét. A versenyt ugyan Jackie Stweart vezette, ám a legutolsó körben ki kellett állnia tankolni. Az addig második helyen autózó Bruce McLaren ezt nem látta, így kissé meglepődött azon, hogy mindenki őt ünnepli.
Az alapítónak ez volt az egyetlen futamgyőzelme saját csapatával. (előtte a Cooper versenyzőjeként 3 győzelmet szerzett)
A legelső világbajnoki címet (1974 - Emerson Fittipaldi) már nem érhette meg, ugyanis 1970-ben, egy edzésen életét vesztette.
Azóta már összesen nyolc konstruktőri- és 12 egyéni VB címet jegyeznek, mindemellett 671 nagydíj, 145 pole pozíció, 440 dobogós helyezés, 166 futamgyőzelem, 139 versenyen megfutott leggyorsabb kör, és összesen 3510.5 pont szerepel a nevük mellett.
A Monacói Nagydíjak történetében, mai napig a legsikeresebb csapatnak számít összesen 15 futamgyőzelemmel, (második a Ferrari, 9 futamgyőzelemmel) ezen kívül rekorder még az egy szezonon belül szerzett pole pozíciók számával – 1988-89 :16/15 (holtversenyben a Williams istállóval, akik 1992-93-ban tudták ugyanezt az eredmény felmutatni)
Az adatok 2010. május 22-ig bezárólag érvényesek
Szöveg: FormaNet, Varga Viktória
