La Pista Magica, a varázslatos versenypálya. Az olaszok így hívják az immár 60. F1-es nagydíjára készülő monzai aszfaltcsíkot.

 

 

 

A Milánótól 20 kilométerre fekvő legendás versenypálya, az autósport történelmének egyik legrégebbi helyszíne. 1922. augusztus 28-án nyitották meg, így már a két világháború közti években is a Grand Prix-k egyik főszereplőjének számított. 1950-ig összesen 16 nagydíjnak adott otthont, majd a Formula-1 Világbajnokság indulásakkor rögtön bekerült a versenynaptárba, és azóta minden év szeptemberének második hete Monza hétvégéje. Ez alól egyetlen egy kivétel volt, 1980-ban átalakítási munkálatok miatt, Imola vette át az Olasz GP házigazdájának szerepét.

 

Az eredetileg 6.3 kilométer hosszúságú aszfaltcsík 1955-ben, egy  tíz kilométeresre bővített változattal debütált, mely az alap pálya mellett egy döntött ovál részt is magába foglalt. Ezt csak néhány évig használta az F1-es mezőny, majd visszatértek a már 5.75 kilométeresre rövidített verzióhoz. Azóta Monza –elsősorban biztonsági okoból- számtalanszor átesett kisebb-nagyobb módosításokon, de azon kevés tradicionális pályák közé tartozik, amely mind a mai napig megőrizte eredeti karakterét. 

 

Monza nem csak a versenyek számát nézve számít rekordernek, de sebesség tekintetében is első a sorban. Vonalvezetése első ránézésre igen „egyszerűnek” tűnik, ám a szinte végig teljes gázzal teljesíthető kör maximális koncentrációt követel a versenyzőktől.

 

Mindemellett Monza a legveszélyesebb pálya címet is kiérdemli, hiszen közel egy évszázados történelme alatt, több halálos baleset is történt a rendkívül gyors pályán.

Formula-1-es versenyzők közül 1961-ben a világbajnoki címért küzdő, és pole-ból rajtoló Wolfgang Berghe von Trips a rajtnál három pozíciót bukott, majd miközben igyekezett visszaszerezni elsőségét, a második körben Ferrarijának kereke hozzáért Jim Clark Lotusához, aminek egy óriási baleset lett a vége. A levegőbe emelkedő Ferrariból a német pilóta kirepült, és, azonnal meghalt.  Az autó a nézők közt landolt, és további 14 áldozatot követelt a tragédia.

1970-ben Jochen Rindt az időmérő edzésen vesztette életét (erről bővebben itt:http://formanet.blog.hu/2010/09/05/ma_40_eve_hogy_jochen_rind_monzaban_eletet_vesztette 

 

majd nyolc évvel később a Lotus versenyzője, Ronnie Peterson egy elrontott rajt jelzés miatt szenvedett súlyos sérüléseket, és még aznap éjszaka tüdőembóliában elhunyt. 

 

A sors furcsa fintora, hogy az 50-es évek nagy klasszisa Alberto Ascari is itt vesztette életét egy Ferrari sportautót tesztelve. Ascari ugyanis az élen töltött körök számát tekintve abszolút rekordernek számít Monzában. 217 élen töltött körétől a második helyen álló Michael Schumacher 12-vel marad el, 1367 kilométerétől pedig majdnem kétszázzal. 

 

 

 

A tragédiák mellett természetesen számos emlékezetes versenyt is felsorakoztat a legendás Olasz helyszín.

Többek közt 1971-ben itt volt az egyik legszorosabb befutó:  Az 55 körös futam alatt összesen nyolc pilóta is vezetett, végül öt autó 0.61 másodpercen belül ért célba. A győztes a BRM versenyzője, Pether Gethin lett, mögötte Ronnie Peterson (March-Ford) 0.01 másodperces különbséggel második, majd Francois Cevert (Tyrell-Ford) 0.09 másodperces „lemaradásban” a harmadik helyen száguldott át a célvonalon.

 

 Pether Gethin - 1971, Monza

 

 

 

Pálya hossza: 5.793 km

Kanyarok száma: 11

Verseny hossza: 306.720 km

Körök száma: 53

Körrekord: Rubens Barrichello: 1:21.046 (2004)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A mai monzai pályán összesen 11 kanyar található, ezek közül kettő a versenynaptár legnehezebb kanyarjai közé sorolható. Az egyik, ami egyben a pálya első kanyarja (Rettifilio) egy trükkös jobb-bal kanyar. Itt  kb. 340km/h sebességről 60-ra kell lassulniuk a pilótáknak, ami önmagában sem egyszerű, közvetlen a rajt után pedig végkép nem könnyű feladat. Nehézsége ellenére, ez egy kiváló előzési pontja is a pályának.

A másik veszélyes forduló, a Parabolica, ami egy 180 fokos visszafordító hosszan elnyújtva.

Ez után jön a célegyenes, így ahhoz, hogy itt maximális sebességet lehessen elérni, szükséges a Parabolicát tökéletes íven bevenni.

Igazán élvezetes és tempós ívek még a Parabolicán kívül a Lesmo két íve, és az Ascari kanyar, amelyen sikán létére meglehetősen gyorsan, kb. 200-as tempóval hajtanak át az autók.

 

Monzában a sikerhez elengedhetetlen az erős motor, hiszen a  pilóták a kör több mint 70 százalékát teszik meg padlógázzal, és az erőforrásoknak igen széles tartományban kell jól szerepelniük. (a 60-as tempóval teljesített első sikántól egészen a 350 feletti célegyenesig) 

Ami az aerodinamikai hatékonyságot illeti, a monzai pálya nagysebességű természete különleges elvárásokat támaszt az autókkal szemben. Ide általában minden csapat egy speciális, nagysebességű, alacsony leszorítóerős csomaggal érkezik.

Megbízható fékekre is nagy szükség van, a fékezés ugyanis a kör 15 százalékát teszi ki.

A gumik szempontjából könnyebb hétvége következik, a Bridgestone a lágy és a kemény keverékű abroncsokkal érkezik az Olasz Nagydíjra.

 

 

 

Szeptember 10. (péntek)

Első szabadedzés: 10.00-11.30

Második szabadedzés: 14.00-15.30

 

Szeptember 11. (szombat)

Harmadik szabadedzés: 11.00-12.00

Időmérő: 14.00

 

Szeptember 12. (vasárnap)

Verseny: 14.00