Jason Cho, a Koreai Nagydíj első számú felelőse azonban - annak ellenére, hogy szinte egész évben magán érezte azt a hatalmas nyomást, amit a hazai és nemzetközi sajtó, illetve a Formula-1 illetékesei a vállalkozással kapcsolatosan rá testáltak - kifejezetten bizakodó. 

„ Csak nézzék meg az arcomat!” - mondta a pálya időre történő befejezését firtató kérdésre, miközben mosolygott. 

 

A nagydíj szervezője a KAVO (Korea Auto Valley Operation) képviselője ugyan többször is elismerte, hogy vannak még hiányosságok, de biztos abban, hogy a végső határidőre el fog készülni.

 

A pálya „D-napja” szeptember 21.-e, amikor is Charlie Whiting egy műszaki delegáció élén Koreába érkezik, hogy a Szöultól 400 km lévő létesítményt alapos ellenőrzésnek alávetve eldöntsék, lesz-e verseny, avagy sem. Amennyiben úgy értékelik, hogy az új helyszín akár műszakilag, akár infrastrukturálisan nem felel meg 100%-ban az előírásoknak, a Koreai Nagydíj megkaphatja az ókori Rómában a gladiátor küzdelmeknél alkalmazott lefelé fordított hüvelyk újat. 

Ez a jel azonban nem csak az idei verseny törlését jelentené, de az ország végleg elvesztené a hét évre kötött megállapodást is, így minimálisra csökkenne annak az esélye, hogy a távol keleti ország az elkövetkező években vendégül láthatja a száguldó cirkusznak mezőnyét.

 

A pálya építése, és a kapcsolódó infrastrukturális beruházások, még 2007 novemberében elkezdődtek, és idén júliusban kellett volna átadni, a tervek alapján egyébkén rendkívül különleges aszfaltcsíkot. A területen azonban még szeptemberben is munkagépek és kamionok mozognak, és Cho csapata megfeszített, napi 15 órás munkával, a hét minden napján igyekszik a lemaradást behozni.

 

„ Be fogjuk fejezni szeptember huszadikára a teljes építkezést. Mire Charlie Whiting ide érkezik, garantálom, hogy kész leszünk. Soha sem volt még ennyi eső, mint idén. Ha az időjárás kedvezőbb, már készen lennénk. Nem volt még tapasztalatunk Forma1-es pálya építése terén, elkelt volna egy tapasztalt segítő kéz.” – nyilatkozta az építkezés első számú vezetője.

 

Mint arról már írtunk, Karun Chandhok (a Hispania kényszerszabadságolt pilótája) a hónap elején a Red Bull autójával elsőként körözhetett a pályán. Chandhok véleménye kifejezetten pozitív, és bizakodó volt, és biztos benne, hogy elkészül a versenyre.

 

A Herman Tilke által tervezett, az óra járásával ellentétes futású, 5615 méter hosszúságú pálya, azon kívül, hogy elkészül-e időben, még egy fontos kérdést felvet. 

Ez pedig a futam iránti érdeklődés. (A Chandhok részvételével szervezett bemutató összesen 4000 embert érdekelt) A problémát az is alátámasztja, hogy Koreának mindezidáig szinte semmilyen történelmi, gazdasági kapcsolata nem volt a Formula-1-el (az LG csak idén kötött szponzori megállapodást a FOM vezetőjével), illetve a távolság is problémás lehet, hiszen a fővárostól igen messze épült meg a létesítményt.

 

Peter Baek, a pálya marketing igazgatója elismerte, hogy először nem Yeongamra esett a választás. Az első kiszemelt célpont maga a főváros, Szöul volt, ahol a szervezők már évekkel ezelőtt éjszakai futam megrendezésére is alkalmas utcai pályát szerettek volna építeni. 

Végül azért esett a választás a Dél- Jeolla tartománybeli kisvárosra, mert az ország vezetése úgy ítélte meg, hogy ez a terület a legkevésbé fejlett része az országnak, így a beruházás és maga az esemény kimozdíthatná az elmaradottságból. 

Emellett hírnevet szerezhet mind otthon, mind az egész világon, ami tovább segítené fejlődését. A szervezők számára tehát nem csak a munkálatok befejezése okoz komoly fejtörést, nagyon fontos megoldandó feladat a megfelelő tömegközlekedés, és az ahhoz kapcsolódó infrastruktúra biztosítása is. A pályához legközelebbi nagyváros, Mokpo, Szöultól autóval 3 órányira van, és onnan még a verseny helyszíne is több mint egy órás út. 

 

A baljós előjelek ellenére azonban továbbra is abszolút optimizmus jellemzi a dél-koreai szervezőket, amit Jeson Cho így foglalt össze: „ A koreai építőipar rendkívül fejlett, és magas színvonalon áll. Láthattak már tőlünk minőségi gyors munkát a múltban. A 2002-es világbajnokság, vagy az 1988-as olimpia előtt is mindenki csak azt kérdezgette, kész leszünk-e időben. Mi pozitívan állunk mindenhez, és minden elkészül időben. Az európaiak mindig kételkednek, hogy tartjuk-e az ütemtervet, és mi mindent megteszünk azért, hogy tartsuk.”

 

 

szöveg: FormaNet, Varga Viktória