Már 5 évesen a száguldás megszállottja volt, és 10 éves korában (1978-ban) megnyerte a kemiolai gokart klub junior bajnokságát. A következő évben sikerült dupláznia, ismét ő lett a bajnok, majd 1981-ben a finn mini sorozatban is elhódította a címet.

1983-ban a gokart válogatott tagjaként részt vett Németországban a Gokart Európa bajnokságon, itt találkozott először későbbi nagy riválisával, Michael Schumacherrel, de együtt csak egy évvel később versenyezhettek. Az első gokartos összecsapást Lavalban, a Junior Világbajnokságon Schumi nyerte, a másodikat viszont a finn.

Mika 1987-ben került kapcsolatba a forma autókkal. A Formula Ford 1600-as bajnokságot mind Svédországban, mind Finnországban már az első évben megnyerte, és győzött az Északi Bajnokságban is. 1988-tól a Lotus európai sorozatában indult, a Dragon Racing Team színeiben, és a Brit Bajnokságban második lett, ám a párhuzamosan futó Európa-bajnokságot sikerült megnyernie.

 

Ekkor figyelt fel rá Keke Rosberg, a Formula-1 1982-es világbajnoka, aki még ebben az évben a menedzsere lett. A csapat a következő évtől az F3-ba nevezett, de ez az év komolyabb eredmények nélkül ért véget. A következő évben átszerződött a West Surrey Racing Teamhez, ahhoz a csapathoz, ahol Ayton Senna is versenyzett. Csapattársa Eddie Irvine lett.

Az eredmények tekintetében igen jó döntésnek bizonyult a csapatváltás. Megnyerte a brit Formula-3-as bajnokságot, és számtalan futamgyőzelmet szerzett olasz, francia és német Formula-3-as futamokon is. A német bajnokság hockenheimi futamán Michael Schumachert sikerül legyőznie.

 

Menedzsere, a komoly Formula-1-es kapcsolatokkal rendelkező Keke Rosberg az 1991-es szezonban már a Lotus Forma-1-es csapatához szerződtette, itt indult pályafutása a száguldó cirkuszban.

A Lotus ekkor már túl volt fénykorán, így a finnek az elkövetkező két szezonban be kellett érni néhány pontszerző hellyel.

 

 1991. Lotus-Judd

 

1993-ban a McLaren szerződtette tesztpilótának, Ayton Senna és Michael Andretti mellé. A McLaren csapatfőnöke elégedetlen volt Andrettivel - rengeteg autót tört abban a szezonban - így az utolsó három futamon Häkkinen indulhatott.

Már az első időmérőn Estorilban sikerült megelőznie Sennát, és a következő futamon, Szuzukában megszerezte a harmadik helyet Ayton Senna, és Alain Prost mögött.

 

Az elkövetkező évek igen kalandosan teltek a finn számára, 1994-ben Hockenheimben tömegbalesetet okozott, 1995-ben az ausztráliai Adelaide-ben a pénteki edzésen kocsija defektet kapott egy rázókövön, és 250 km/órával a szalagkorlátnak csapódott. Egy napig feküdt akkor kómában, és öt hétig tartott a kórházi kezelése. Felépülése után úgy döntött, hogy folytatja a versenyzést. Ebben az időszakban voltak kisebb nagyobb eredményei, de a megbízhatatlan és gyenge autó miatt, a futamgyőzelem még váratott magára.

 

Az első diadalra 97 versenyt kellet várnia. 1997-ben Jerezben végre felállhatott a dobogó legfelső fokára, ehhez azonban némi segítséget kapott akkori csapattársától, David Coulthardtól, és Jacques Villeneuve-től is. Abban az évben 27 ponttal a világbajnokság 6. helyén végzett.

 

A McLarennél komoly változást hozott az 1998-as év, amikor leszerződtették Adrian Newey-t, a már akkor is komoly sikereket felmutató mérnököt (jelenleg a Red Bull vezető tervezője).

A csapat és a finn versenyző élt is a rendkívüli lehetőséggel, Hakkinen 8 futamgyőzelemmel (Melbourne, Interlagos, Barcelona, Monaco, Zeltweg, Hockenheim, Nürburgring, Szuzuka), és kereken 100 ponttal megnyerte élete első világbajnoki címét, az akkor 86 pontos, hat futamgyőzelmet arató Ferrari pilóta, Michael Schumacher előtt.

 

1999-ben tovább folytatódott a két klasszis párharca, de a Brit Nagydíjon a német pilóta balesetet szenvedett, eltört a lába, így hat versenyt ki kellett hagynia. Häkkinen új ellenfele Schumacher csapattársa, Eddie Irvine lett, aki a finn számára már ismerős volt, hiszen az F3-as években csapattársak voltak a West Surreynél.

Mindkét versenyző követett el hibákat, ami szorossá tette a küzdelmüket, de végül Mika felül tudott kerekedni az ír pilótán, és a szezonzáró Japán Nagydíjon megszerzett győzelme, a második világbajnoki címet jelentette számára.

 

 

A 2000-es év újra a ferraris Schumacher és Mika Häkkinen párharcát hozta, akkor azonban már a német diadalmaskodott. Nyolc futamgyőzelmével megszerezte a Ferrarinál első, összességében harmadik világbajnoki címét. Ebben az évben Mika egy nagyon emlékezetes előzéssel örvendeztette meg rajongóit, amikor is a Belga Nagydíjon egyszerre előzte meg a lekörözött Ricardo Zontát és Michael Schumachert, tette ezt ráadásul a futam utolsó körében.

 

A következő évben a McLaren számtalan műszaki problémával küzdött, a Spanyol Nagydíjon például az utolsó körben állt le a finn autója, miközben vezette a versenyt. Két futamgyőzelme ellenére csak az ötödik helyen végzett, míg csapattársa Coulthard a második lett. Häkkinen már szezon közepén bejelentette, hogy egy évre szünetelteti versenyzői pályafutását, de végül pilótaként már nem tért vissza a száguldó cirkuszba.

 

Ezután még a Német Túraautó Bajnokságban (DTM) próbált szerencsét, majd 2007-ben végleg szögre akasztotta sisakját.