Újjászülethet-e a Formula-1 Amerikában?
Miután a szervezők megkapták a szükséges engedélyeket, a múlthéten megkezdődtek a munkálatok a 2012-es Amerikai Nagydíjnak otthont adó texasi Austinban, és bár még csak 2011-et írunk, de már most nagyon sokan kíváncsian várják, hogy Austin képes lesz-e újjáéleszteni a legendás Amerikai Nagydíjakat.
A következő sorokból kiderül, hogy hogyan látják mindezt az Egyesült Államokban. Az amerikai Motor Sport magazin szerkesztője, és több életrajzi könyv (pl.: Mario Andretti, Bobby Rahal stb.) szerzője, Gordon Kirby boncolgatja a témát.
Gordon Kirby:
Már jó pár éve, évtizede Bernie Ecclestone minden helyszínen fokozatosan növeli a jogdíjakat, az elmúlt években ez főleg Ázsiára és az Arab országokra igaz. Miközben Bernie elkezdte megemelni a versenyrendezés díjait, mi az Egyesült Államokban olyan versenyeket tudhattunk magunkénak, mint a NASCAR, az IndyCar, az ALMS, a Grand- Am és egyéb kategóriák. Ez mind hazai sorozat, és mind olcsóbb, mint a Formula-1. Stabil rajongótábort tudhatnak maguk mögött, és ezek egy részét olyan kereskedelmi csatornák közvetítik, melyek Ecclestone-nak és az FIA-nak nem állnak rendelkezésükre.
Egy F1-es futam költségeiből legalább tíz NASCAR Sprint Cup versenyt lehet rendezni, és mivel a létesítménynek így jóval kisebb lenne a nyeresége, így valószínűleg F1-es autó soha nem fog az ország legjobb pályáján, a Road America-án versenyezni, még akkor sem, ha az Elkhart-lake lenne a legalkalmasabb helyszín egy Formula-1-es verseny megrendezésére. Ezt a leckét már alaposan megtanulhattuk annak idején Tony George-tól, az Indianapolis Motor Speedway egykori elnök-vezérigazgatójától.
Tavo Hellmundnak, és a promóter cégnek, a Full Throttle-nak ez egy óriási kihívás lesz, és mindannyian abban reménykedünk, hogy sikerül majd a tervük, hiszen ez mind az amerikai motorsportnak, mind a Formula-1-nek jót tenne.
A Formula-1-es csapatok szeretnének visszatérni Amerikába, hiszen az amerikai piac nagyon fontos a két legnagyobb márkának, a Ferrarinak és a Mercedesnek. Néhányan rendszeresen ábrándoztak arról, hogy két amerikai futam is legyen: a csapat tulajdonosok álma New York City és Bernie Ecclestone álma Las Vegas vagy New York, de nem valószínű, hogy ebből bármelyik megvalósul.
Tavo Hellmund kötelezettséget vállalt egy olyan pálya megvalósítására, amely néhány dologban különlegesebb lesz a mostaniaknál. Ezt is Ecclestone embere, Herman Tilke tervezte az FIA szabályainak megfelelően, de reméljük, hogy érdekesebb lesz, mint néhány túlzottan steril Tilke helyszín, ahol nem sok lehetőség adódik az előzésre, illetve néhány helyen alig-, vagy egyáltalán nem belátható.
Természetesen van egy tökéletes példa is a Formula-1 észak-amerikai virágzására, mégpedig Montreál, ahová rövid szünet után tért vissza a széria, és a versenyhétvége mindhárom napján rendkívüli lelkesedés fogadta a mezőnyt. Montreálban minden júniusban Formula-1-es lázban égtek a szurkolók, és maga a pálya is talán a legjobb a versenynaptárban. Becslések szerint a monteráli verseny nézői közül körülbelül az ötöde érkezik az Egyesült Államokból, és ez egy óvatos kiindulási pont lehet az USA GP szervezőinek.
Az elmúlt években nagyon sok autósport rajongótól hallottam, hogy igenis szomjaznak a magas színvonalú nyitott kerekű versenyekre. Az újjáéledt IndyCar remélem sokakat meggyőz majd, és szeretném, ha a Formula-1 is hasonlóan sikeres lenne Amerikában. Ha Austin megvalósítja mindazokat a promóciókat, amiket eltervezett, akkor nincs kétségem afelől, hogy a versenyek tömegeket vonzanak majd a helyszínre. Sokan emlékszünk még nagy F1-es futamokra, hiszen húsz éven keresztül láthattuk Watkins Glenen, nyolc évig Long Beach-en az Amerikai Nagydíjat, de jól szerepelt például Detroit és Indianapolis is, hiszen több nézője volt, mint néhány más F1-es helyszínnek, az óriási tribünökön azonban ez a nézőszám is eltörpült.
Nem hiszem, hogy a nézők érdeklődésének felkeltése problémát jelentene Helmund számára. A médiát kell megnyerni, de kemény munkával ez is megvalósítható. A Formula-1 egy olyan technikai sport, melyben sok a politika, és a titokzatosság. Az amerikai riporterek nehezen tudják belülről szemlélni a történéseket, ezért meglehetősen ismeretlen és elérhetetlen számukra, de éppen itt az ideje, hogy ez megváltozzon.
Egy igazán könnyű megoldás lenne erre, ha egy fiatal amerikai pilóta, akinek esélye is lenne a győzelemre, bekerülne a sorozatba. Ez azonban nem ilyen egyszerű, bár azért voltak erőfeszítések ez irányba, például Alex Rossi, Gabby Chaves, Josef Newgarden, vagy Conor Daly.
Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a 60-as, 70-es évek nagy csillagai, Phil Hill, Dan Gurney, Richie Ginther, Mario Andretti és Peter Revson már vagy bajnokok lettek, vagy nyertek futamot Amerikában, mielőtt bekerültek a Formula-1-be.
Napjainkban a Formula-1 felé vezető út már nagyon eltér ettől a korszaktól. Ahhoz, hogy bekerülj a király-kategóriába, már nagyon korán Európában kell építened a karriered, hogy minél előbb elsajátítsd az európai versenyzés kultúráját. Ezek az amerikai fiatalok azonban ilyen idős korban még nem rendelkeznek nagy rajongótáborral, és a média sem követi őket figyelemmel.
Közben persze mindenkinek fájdalmas az a tudat, hogy már 32 év telt el azóta, hogy Mario Andretti megnyerte a világbajnokságot, és ő volt az utolsó amerikai bajnok a Formula-1-ben, és annak pedig már 33 éve, hogy amerikai csapat futamgyőzelmet ünnepelt. (Penske Ford Cosworth - 1976)
1976-os Osztrák Nagydíjon John Watsonnak köszönhetően a Penske csapat első és egyben utolsó futamgyőzelmét ünnepelhette.
Egy amerikai csapat jelenléte elég távolinak tűnik, de egy amerikai tehetséges versenyző sokat tehetne a népszerűségért. Addig is azon fáradozunk, hogy a médián keresztül győzzük meg a nagyközönséget. A kezdet egy sikeres debütáló futam lenne Austinban, és ha ez stabilan megtudja tartani vonzó hangulatát, akkor remélem a fiatal amerikai tehetségekre sem kell sokat várni.
FormaNet, Varga Viktória
