A Formula-1 esete a kisgömböccel
A kisgömböc meséje mindenki számára ismerős lehet. Addig-addig habzsolt be mindent ami az útjába került, míg végül már nem fért el benne semmi, és kipukkant. Kicsit így érezhetjük ezt most a száguldó cirkusszal is, illetve annak nagy ívű, globális terjeszkedésével.
Amíg az európai állomások - részben a magas jogdíjaknak köszönhetően - egyre-másra elmaradoznak, vagy jelzik, hogy kétévente rendeznének versenyeket, addig Mr. Ecclestone csak megvonja a vállát, és előhúz a kalapból egy újabb egzotikus helyszínt. Ez önmagában talán még nem is lenne akkora baj, ha a kiválasztásnál nem csupán a piszkos anyagiak motiválnák a fehér lovagot. A jelek szerint azonban a legfőbb érv a pénz.
Az új pályák nagy átlagban a dupláját fizetik az európai pályák jogdíjainak, és amíg ez a többlet minden évben a brit milliárdos zsebében landol, addig nincs mese, a show-nak ezeken a helyeken menni kell.
A kisgömböc első gondja a tavalyi Koreai Nagydíjon kezdődött, amikor az FIA saját szabályzatát többször megszegve, az utolsó utáni pillanatig lehetőséget adott a pálya építőinek és a szervezőknek, hogy befejezzék a munkákat, mert mindenképpen kellett a verseny. Szerencsére - az esőtől eltekintve - problémamentesen zajlott le a futam (annak ellenére, hogy az utolsó pillanatban elkészült pálya, már csak a fizika törvényszerűségei miatt is sok veszélyt rejtett), és mi szurkolók örültünk, hogy nem maradt ki az asztali naptárban már jó előre nagybetűkkel feljegyzett esemény. A futamot megelőző bizonytalan várakozás, halogatás és az utolsó pillanatban megszületett döntés azonban valamit már előre jelzett. Mégpedig azt, hogy az F1 vezetőinek sürgősen át kell értékelniük a saját maguk alkotta rendszert, és a királykategória jövőjét rövid-, közép- és hosszútávon meghatározó stratégiákat. Hogy ezt az illetékesek is így érzik-e, az most még nem tudható, de egy dolog bizonyos: a stabilitáshoz és a kiszámítható versenymenetrendhez szokott szurkolók ezt joggal várják el mind a Nemzetközi Automobil Szövetségtől, mind a kereskedelmi jogokat birtokló, és ezzel az F1-et pénzügyileg jelentős részben mozgásban tartó FOM-tól.
És akkor elérkeztünk 2011. február közepéhez, amikor is a kisgömböcön már nem csak kellemetlen tünetek jelentkeznek a nagy habzsolás miatt, hanem az első repedések is megkezdődnek a degeszre tömött bendőn. Veszélyben a szurkolók tízmilliói által november közepe óta várt szezonnyitó futam. Itt nem csupán az időjárási körülményekkel indokolt munkálatok elcsúszásáról van szó, hanem konkrétan egy versenynaptárban szereplő futam törléséről, aminek egyre nagyobb a valószínűsége. A Formula-1 61 éves történelme során ez lehet az első ilyen alkalom, hogy egy a versenynaptárban szereplő verseny, politikai (Bahrein belpolitikai okai) okok miatt maradhat el.
Hasonló eset persze volt már 1985-ben, amikor a csapatok a Dél-Afrikai Nagydíj bojkottjával fenyegetőztek az országban uralkodó apartheid rendszer rasszista politikája miatt, de végül mégis megrendezték a futamot, amely - az akkor Williams Hondával versenyző - Nigel Mansell győzelmével zárult. Külön meg kell említeni azt a figyelemreméltó tényt, hogy az F1 volt az utolsó nemzetközi sportrendezvény amely elhagyta az országot. A következő évben már nem került be a száguldó cirkusz versenynaptárába az afrikai helyszín.
És most térjünk vissza 2011-re. A jelenlegi helyzetben azt hiszem sokan tesszük fel magunknak azt a kérdést, hogy vajon miért nincs az FIA-nak és a FOM-nak az ilyen helyzetekre egy második forgatókönyve? Miért kell szerdáig várni arra a döntésre, hogy lesz-e futam Bahreinben? Figyelembe véve azt, hogy a zavargások már a múlt héten elkezdődtek, miért nem állítottak fel azonnal egy válságstábot, amelynek feladatul szabhatták volna - már akkor - egy megvalósítható pótforgatókönyv megírását? Ezzel több mint tíz napot nyerhetett volna az egész mezőny.
Vajon mire vár jövő hét szerdáig Ecclestone és csapata? Mert ha arra, hogy az ország lakóinak 30-40 éve felgyülemlett sérelmei pár nap alatt megoldódjanak, akkor ez rendkívül szűk látókörűségre vall. A tegnapi nap véres eseményei sok szurkoló számára nyilvánvalóvá teszik, hogy a bahreini rezsimet nem szabad egy nagyon komoly nemzetközi tekintéllyel bíró sportrendezvénnyel támogatni.
Mert miért is jó a Bahreini Nagydíj? Az F1 halandó rajongóinak azért, mert kezdetét veszi a szezon, és ugyanez mondható el az istállókról is.
Mire jó a cirkusz vezetőinek? Természetesen a dupla pénz, amit a gazdag arab állam fizet a futamrendezés jogáért.
Mire jó az ország uralkodóházának? Egyfajta úri passzió, és nem mellesleg jó PR is az egyébként nyugat-barát rezsimnek.
Mi rajongók azt gondolom, nem ragaszkodnánk ahhoz, hogy mindenképpen a mini államban kezdődjön meg a várva várt szezon. A csapatok is valószínűleg ugyanígy így vélekednének erről, ha kellő idejük lenne (lett volna) a logisztika átszervezéséhez. Az FIA a szabályok betartásáért felel, és sehol sincs olyan szabály leírva, hogy a 2011-es évadott csak és kizárólag Bahreinben lehet elkezdeni.
Már csak egy dolog maradt: a kisgömböc nem szeretne fél pénzen szezont kezdeni. Legalábbis a legvégsőkig kivár, és valamiben nagyon reménykedik. Talán abban, hogy az ország fegyveres erői visszazavarják a tüntetőket házaikba, és tankokkal kordont húznak a pálya köré legalább addig a pár napig, amíg a száguldó cirkusz ott tartózkodik. Nem valószínű, hogy az szempont lehet a fehér lovag számára, hogy egy olyan rezsim látja vendégül a szériát, akinek a kezéhez a politikai ellenzék megregulázása okán a 21. század második évtizedében vér tapad.
A kisgömböc tehát most megtorpant, egy kis repedést is érezhet magán, de erőt gyűjt egy újabb falat bekebelezéséhez, aminek neve egykor a „mesés” jelzővel is kiegészített hatalmas ország, India.
Az Indiai Nagydíj terve már közel egy évtizede megfogalmazódott a Formula-1 vezetőiben, de nem találtak igazán kapcsolatot, ami indokolttá tenné azt. Egyrészt a legnagyobb szurkolótábort magáénak tudó európai közvélemény előtt, másrészt Indiának is okot kellet találnia a hatalmas beruházásra.
A Force India megalakulása jelentősen felgyorsította a folyamatot, és néhány indiai szponzor, majd az indiai pilóták megjelenése kellő nyomatékot adott a dolognak. Mellé még oda tehetjük a szokásos országimázs szemléletet, a marketing lehetőségeket, és már egyik oldalról sincs ellenérv az Indiai Nagydíjjal szemben. Ez eddig akár egy sikertörténet is lehetne, mi rajongók is nagyon reméljük, hogy a folytatás is sikeres lesz, és hosszú éveken keresztül nézhetünk előzésekkel és izgalmakkal teli indiai f1-es futamokat.
Azonban ha sikerül egy kissé elvonatkoztatni a globalizáció alapvetően piaci szemléletétől (ami leginkább Európa és az USA sajátja), és megnézzük India belső sajátosságait, kasztrendszeren alapuló társadalmát, és az ott élő egymilliárd ember anyagi és egzisztenciális rétegződését, akkor a meggyőző érvek ellenére is felmerülhet a kérdés: mit keres a (leginkább európai hagyományokra épülő) széria ebben az országban? Meddig lesz biztonságban az indiai futam? Mi a garancia arra, hogy nem ezt, a világ szeme előtt zajló eseményt akarja majd felhasználni egy szakadár szervezet, egy a nyomorból kitörni kívánó fanatikus szerveződés arra, hogy magára irányítsa a világ figyelmét? Mi a biztosíték arra, hogy nem ismétlődik meg a tavalyi Nemzetközösségi Játékokhoz hasonló (nagyon sok résztvevőt kellemetlen helyzetbe hozó) esemény?
India lakosságának 99 százaléka teljesen érdektelen a Formula-1 iránt. A lakosság egy jelentős része talán nem is értesült még róla. A száguldó cirkusz egy csillogó gyémánt, ami a legtöbb indiai számára elérhetetlen gazdagságot is jelenthet egyben, amelynek ha eljut a híre a nyomornegyedekbe, akkor a demagóg politikai ambíciók számára komoly lehetőséget adhat.
Bahrein kapcsán sajnos meg kell tapasztalnunk, hogy rajongott sportunk eszközzé is válhat. (A cél egy európai demokráciában szocializálódott ember számára akár érthető is lehet, de a módszerrel nem lehet azonosulni.)
Csak bízhatunk abban, hogy azok, akik a királykategória jövőjéért munkálkodnak, egyszer majd a jó szándék (na meg a pénz) mellett egyéb szempontokat is figyelembe vesznek döntéseiknél, és a kisgömböc sem akarja halálra zabálnia magát.
A cikk megírásával egyidőben jelentették a híradások, hogy légvédelmi ütegekkel lövik a bahreini tüntetőket.
Szöveg: Formanet, Varga Viktória
