Tíz ok, miért ne akarj F1-es pilóta lenni
Az F1 csillogó világa, és a száguldó cirkusz gazdagsága miatt sokan vélhetik úgy, hogy pilótának lenni egy álommunka. Az érem egyik oldala valóban ezt mutatja, hiszen a Formula-1-es versenyzők jelentős része annyit keres, hogy szinte bármit megvehet, amiről egy átlagember még csak álmodni sem mer. A kirakatban gyönyörű nőket, luxus házakat, partikat, és fényűző életet láthatunk. De az a munka, idegborzoló dolgok, és sok pilóta számára kellemetlen kötelezettség, ami a csillogás mögött van, nem mindenki számára lenne megvalósítható. Ebben különböznek tőlünk ezek a remek harcosok. Az F1-Fanatic ötlete alapján végigveszünk tíz okot arra, hogy miért ne akarjunk az F1-ben versenyezni.
Állóképesség, és az edzések
A laikusok egy része, akik csak felszínesen ismerik a száguldó cirkusz világát, gyakran úgy vélik, ez is csak egyféle autóvezetés, annyi különbséggel, hogy itt sokkal gyorsabban mennek. Ez részben igaz, csak hogy az a „sokkal gyorsabban” olyannyira igénybe veszi a pilótákat, hogy egy átlagos, jó kondícióban lévő ember nem tudná ezt több mint másfél órán keresztül kibírni. A kanyarok, a fékezések, és gyorsítások során hatalmas nehézségi erő hat a versenyzőkre, ami megfelelő fizikai állapot nélkül elviselhetetlen lenne. A modern F1-ben a pilóták folyamatos vizsgálatokon esnek át, és rendkívül komoly edzésprogramot hajtanak végre, mert egy gyenge kondíció, vagy egy betegség a fizikai behatások miatt ájuláshoz vezethet, ami 250 km/óra sebességnél – de akár ennél jóval kisebb tempónál is – tragédiához vezethet.
Világkörüli út
Sok ember álma, ha egyszer nagy összeget nyer, akkor befizet egy világkörüli útra, és ez rendben is van. Ha azonban a pilóták szemszögéből is megnézzük a dolgot, már nem ennyire kellemes a rengeteg utazgatás. Az igaz, hogy számtalan helyre eljutnak évről évre, ám ez azt is jelenti, hogy az év nyolc hónapjában távol vannak otthonuktól, a családjuktól, ami a legtöbb ember számára az állandóságot, a stabilitást jelenti. Ráadásul nem kirándulni mennek a távoli helyszínekre, nem fényképezővel a nyakukban, turistaként nézelődnek Ausztráliában, Brazíliában, Kínában, vagy éppen Kanadában.
Az istálló és a csapattárs
A modern F1-re, ha lehet még igazabb az a mondás, hogy a csapattárs a legnagyobb ellenfél. A mezőny felének mindenképpen frusztráló lehet az az érzés, ha a futamon, vagy akár a teljes szezonban egy ugyan olyan autóval valaki jobban szerepel, ezzel egyértelművé téve, hogy ő a jobb. Gyakran megesik, hogy a kialakult erőviszonyok miatt valaki második számú pilótává válik – ez az idei évtől már nyíltan is legálisan vállalható az alakulatoknál – és ez meglehetősen komoly pszichikai megterhelést jelenthet a „gyengébb” pilóta számára, hiszen mindenki nyerni érkezik a száguldó cirkuszba. Ilyenkor csak arra gondoljunk, milyen érzés az, amikor egy kollégánk, aki ugyan annyi munkát végez, mint mi, sokkal több jutalmat, és megbecsülést kap. A Formula-1-ben mindez a világ szeme előtt zajlik.
A szurkolók
Minden F1-es pilóta hatalmas szurkolótábort tudhat maga mögött, és ezek a rajongók mindent elkövetnek egy fotóért, vagy aláírásért. Rájuk azonban nagyon kevés idő jut, és évente ezreket ér csalódás azért, mert lemaradnak az autogramról, vagy éppen nincs idő megállni pár másodpercre egy közös fotóért. Senki sem szeret olyan embereknek csalódást okozni, akik kedvelik, vagy akár rajonganak érte.
A szponzorok és támogatók
A száguldó cirkusz mozgatórugója a pénz. A csapatok költségvetésének jelentős részét a szponzorok adják, akik a támogatás mértékének megfelelően nem csupán azt kérik cserébe, hogy az autókra és ruházatokra felkerüljön a logójuk, hanem különböző rendezvényeikre is elvárják a pilótákat. Vannak természetesen olyan versenyzők, akiknek nem gond az ilyen megjelenés, még ha ez rengeteg időt vesz is el tőlük, de akadnak olyanok akik számára az ilyen összejövetelek csak kényszerű bájologásnak tűnnek. Többek között ilyen volt a 2007-es világbajnok, Kimi Raikönnen, és állítólag Sebastian Vettel is szívesen kikerüli ezeket a rendezvényeket. Ők talán megtehetik, de a kevesebb eredménnyel rendelkező pilóták kényszerhelyzetben lehetnek, hiszen egy-egy szponzor megítélésén múlhat, hogy a következő évben is kapnak-e versenylehetőséget.
A sajtó
Először a legtöbb ember számára kifejezetten kellemes lehet a felfokozott sajtóérdeklődés, hiszen az valamiféle nagy teljesítmény, vagy kimagasló eredmény okán nyilvánul meg. Ám amikor a mindennapok részévé válik, és már a magánéletet is behálózza, az a pilóták számára igencsak megterhelő. Arról nem is beszélve, hogy számtalan esetben a példányszám növelése okán olyan alaptalan, sok esetben egyenesen hazug hírek is napvilágot látnak, melyek rendkívül kellemetlen helyzetbe hozhatnak versenyzőket. Gyakran tapasztalható egy-egy nyilatkozat félreértelmezése, avagy a nyilatkozat egy részének kiragadásából adódó botrány.
Elvárások és csalódás
Szinte minden pilóta átélte már azt az érzést, hogy komoly esélyekkel indul neki egy szezonnak, vagy egy futamnak, és szembesülnie kell azzal, hogy az esélyek már az első körökben szertefoszlanak. Valami hasonlót élhettek át a téli tesztek idején a McLaren pilótái, amikor saját maguknak is be kellett vallaniuk, hogy nem úgy sikerült az autó fejlesztése, ahogy azt szerették volna. Ilyen érzés lehetett Fernando Alonso számára a tavalyi Abu Dzabi Nagydíj, ahová abszolút esélyesként érkezett, és ennek ellenére nem ő szerezte meg a világbajnoki címet. Ezek a kudarcok komoly sebeket ejthetnek a motiváltságon, nagy lelki erő kell ahhoz, hogy a következő alkalommal tiszta lappal sorakozzanak fel a rajtrácsra.
Étel, ital
A kellő kondíció, és a kiváló egészségért a versenyzők nem csak a sporttal tesznek, rendkívül fontos számukra a megfelelő étrend. Vajon milyen érzés lehet számukra az, hogy amíg a Motorhome-ot átjárja a sült húsok, a sültszalonna, és egyéb ínycsiklandó ételek illata, addig ők a szigorúan kimért saláta, zabpehely, vagy éppen müzli adagjuk előtt ülve ábrándoznak egy ropogósra sült csülökről.
Szabadidő, szórakozás
.jpg)
A legtöbb pilótának a szezonon kívül is maximálisan alá kell rendelnie magát a csapatérdeknek. A csapatérdek pedig komoly korlátokat szab a versenyzők számára abban a tekintetben, hogyan tölthetik a szabadságot. A legtöbb esetben még a teniszt sem nézik jó szemmel, hiszen egy rossz mozdulat, és kész a baj. A tavalyi évben az ausztrál Mark Webber kerékpáros kartörése, vagy az idén ralibalesetben megsérült Robert Kubica szomorú, de jó példa arra, hogy nem véletlenül korlátozzák az istállók, a versenyzők mozgásterét. Ahol nincsenek korlátok, ott egyértelműen nagyobb eséllyel bekövetkezhet a baj.
Balesetveszély
A modern Formula-1 rengeteg biztonsági intézkedéssel próbálja minimalizálni a balesetveszélyt, ettől függetlenül a száguldás önmagában sem annyira veszélytelen, mint ha egy cukrászüzemben dolgoznánk. A technikai dolgok folyamatosan fejlődnek, és egyre hatékonyabban óvják a versenyzőket, de mindig ott van az emberi tényező. Emlékezzünk csak Felipe Massa Magyar Nagydíjon történt balesetére, aminek rendkívül kicsi volt az esélye (mármint, hogy Barichello autójáról leszakadó rugó pont Massa sisakjába csapódjon), mégis megtörtént. Vagy jó példa a tavalyi zárófutamon Schumacher balesete, ahol nagyon kevesen múlott, hogy a német kocsijára felpattanó - mellesleg vétlen - Liuzzi autójának kereke el ne találja a hétszeres világbajnok fejét, ami tragédiával is végződhetett volna. Ezek alapján talán elmondható, hogy a Formula-1-es pilóták, minden egyes futamon életveszélynek vannak kitéve, amit ugyan a technikai fejlesztésekkel igyekeznek minimalizálni, de ettől még a veszély az valós.
Ha a leírtak nem mindenkit győztek meg arról, hogy nem érdemes F1-es pilótának állni, a lehetőség adott, nem kell más, csak rendkívüli testi és lelki kondíció, tehetség, kimagasló adottságok, szorgalom, és még három dolog ezeken felül. Pénz, pénz, pénz.
Szöveg: FormaNet, Varga Viktória
