Ecclestone szemszögéből nem lenne logikátlan az F1 eladása
Mi lehet az alapja a Formula-1 eladásáról szóló pletykáknak? Kinek milyen érdeke fűződhet egy esetleges tulajdonosváltáshoz? Vajon teljesen alaptalanok a felröppent hírek? Ecclestone őszintén gondolja, hogy az F1 nem eladó? Ennek jártunk kicsit utána, természetesen csak a körülmények és előzmények vonatkozásában.
Miután nemrégiben felröppentek híradások a Formula-1 eladásáról, Bernie Ecclestone másodszor is cáfolta, hogy erről tárgyalásokat folytatott volna akár a News Corporations tulajdonosával, Rupert Murdoch-al, vagy akár a világ leggazdagabb emberével, a Sauber csapat főtámogatójának, a Telmex kommunikációs óriásvállalatnak tulajdonosával, Carlos Slimmel. Ecclestone úgy véli, a média fújta fel a dolgot, és szó nincs semmiféle eladásról.
Pedig, ha jobban végiggondoljuk, nem teljesen logikátlan a dolog, még ha esetleg valóban nincs is semmi alapja. A Formula-1 történelmében volt már hasonló eset, és akkor is a média volt a ludas.
1997-ben (a viharos negyedik Concorde egyezmény aláírásának évében) a fehér lovag tőzsdére szerette volna vinni a száguldó cirkuszt, egyik cégén, a Formula One Holdingon keresztül, miután az FIA akkori elnöke (Ecclestone egykori beosztottja, és jó barátja), Max Mosley közreműködésével hosszú időre bebiztosította magának az F1 kereskedelmi jogait. Akkor a The Times szivárogtatta ki az értesülést, ami komoly felháborodást váltott ki a csapatok körében, így végül az ügylet az istállók ellenállása miatt meghiúsult.
A dolognak érdekes előzménye volt, és az előzmény némileg hasonlítható - az egyelőre ugyan csak a szívfalak mögött zajló - mostani helyzethez.
Az akkori, negyedik Concorde egyezményt ugyanis nem minden istálló volt hajlandó aláírni. A McLaren, a Williams és a Tyrrell elzárkózott a megállapodástól, és komoly vádakat is megfogalmaztak Ecclestone ellen. Ken Tyrrellt legjobban az háborította fel, hogy az egyezmény tele van olyan titkos záradékokkal, amik az alakulatok számára teljesen átláthatatlanná teszik a pénzügyi rendszert, így annak ellenőrzése is kétségessé válhat. A McLaren csapatfőnöke, Ron Dennis egyenesen úgy fogalmazott egy beszélgetés során, hogy „Bernie ellopta tőlünk az F1-et.”
Ekkor tehát volt is, meg nem is Concorde egyezmény, végül Ecclestone pénzügyi ráhatással meg tudta győzni a rebellis csapatokat, hogy álljanak be a többiek közé.
Azt azonban nem lenne alaptalan feltételezés, hogy a Formula-1 akkori eladásának ötlete összefügghet azzal, hogy a három csapat ellenkezése miatt nem érezte teljesen stabilnak a pénzügyi helyzetet, hiszen ezeket az istállókat akkor nem kötötte semmiféle szerződés és elkötelezettség a cirkuszhoz, így bármikor élhettek volna a bojkott lehetőségével, ami minden tekintetben katasztrófát jelentett volna.
Jelenleg úgy áll a dolog, hogy a jövő év végén lejár a 2009-ben véglegesített hatodik Concorde egyezmény, és az előjelek arra utalnak, hogy ennek meghosszabbítása, avagy egy teljesen új megállapodás, minden érintett által történő elfogadtatása nagyon komoly kompromisszumok árán lesz csak lehetséges.
Ennek igen egyszerű oka az, hogy minden érintett fél valamilyen tekintetben szemben áll minden érintettel.
A lényeges frontok úgy néznek ki, hogy az irányító testület, az FIA szeretne komolyabb részesedéshez jutni, vagy ha arra lenne jogi lehetőség, akár Ecclestone-tól visszaszerezni a kereskedelmi jogokat. Ennek egyik oka az, hogy rövidesen lejár a fehér lovag fizetési kötelezettsége a testület felé, mely kötelezettség a száz évre megkapott kereskedelmi jogok miatt mindössze tizenöt évre terhelte Ecclestone-t. Ez már önmagában is érdekes és aránytalan, ráadásul tavaly a porondmester egyértelművé tette, hogy a kötelezettség lejárta után egy fillért sem lesz hajlandó fizetni az FIA-nak. A forráshiány pótlására még ötletet is adott a Jean Todt vezette testületnek, mégpedig, hogy emelje meg a szuper licenc díját, ami a csapatok és pilóták között nem váltott ki nagy lelkesedést. Jelenleg az FIA azon dolgozik, hogy jogi lehetőségeket keresve felülvizsgálják a két barát, Max Mosley és Bernie Ecclestone által kötött megállapodást, és lehetőség szerint érvénytelenítsék azt. Ez röviden az FIA és Ecclestone szembenállása, amely természetesen ennél sokkal összetettebb, de talán ez a leglényegesebb vonatkozása.
A csapatok szintén szemben állnak az F1 karmesterével, hiszen a költségek legjelentősebb része őket terheli, ezzel szemben viszont a bevételeknek csupán ötven százalékát (pontosabban 47) kapják, amin eredményarányosan az első tíz istállónak kell osztozkodnia. Szeretnének 75 százalékos részesedést szerezni, ami ismerve Ecclestone pénzhez fűződő viszonyát, szinte reménytelen elképzelés. Ez szintén komoly konfliktushelyzet, ami kétségessé teheti az új egyezmény aláírását. Ennek leginkább az ad nyomatékot, hogy a csapatok érdekvédelmi szövetsége, a FOTA saját marketing menedzsment felállítására is lépéseket tett, ami ugyancsak szöges ellentétben áll a kereskedelmi jogok tulajdonosának érdekeivel.
Az istállók a Nemzetközi Automobil Szövetség között is vannak súrlódások, leginkább a szabályok tekintetében. A legnagyobb vita a 2013-as új motorformula miatt alakult ki, ahol elsősorban a Ferrari képvisel a legmarkánsabb álláspontot, sőt némileg zsarolja is az egész F1-et, mivel kivonulással fenyegetőzik. Érdekes vonatkozása a dolognak, hogy a nagyobb részesedésért folytatott harcban is a maranellói istálló az egyik leghangosabb alakulat, vagyis ebben a tekintetben szemben áll Ecclestone-nal, ám a motorszabályok kapcsán éppen a porondmester a legfőbb támogatójuk.
(Itt fontos megemlíteni, hogy az 1981-es első Concorde egyezmény egyik kiváltó oka /FISA-FOCA háború/ szintén a motorszabályok változtatása, jelesül a turbómotorok bevezetése volt)
A leírtakból talán egyértelműen kitűnik, hogy Bernie Ecclestone nincs könnyű helyzetben. A 80 éves brit milliárdos teherbírása legendás, és többször is azt nyilatkozta, nem kizárt, hogy a paddockból viszik majd a temetőbe.
Talán nem véletlen, hogy eddig nem talált (vagy talán nem is keresett) örököst, hiszen a Formula-1-et átszövő intrikákat, és eredményes politikai, pénzügyi, taktikai csatározásokat csak kevesen tudnák így dirigálni. Ám ha jobban meggondoljuk, ebben a nehéz helyzetben talán nem lenne teljesen logikátlan lépés (Ecclestone szemszögéből természetesen) az F1 eladása. A porondmester a cáfolatokba bele is csempészett egy figyelemre méltó mondatok, ami arról szólt, hogy egy esetben adná el a száguldó cirkuszt, mégpedig akkor, ha nevetségesen nagy árat kínálnának érte. Hogy pontosan mennyi is ez a „nevetségesen nagy ár” persze nem konkretizálta, és ez nézőpont kérdése.
Mindenesetre az eladás nem lenne túl egyszerű, hiszen ebbe a csapatok, és az FIA is beleszólhat. Sőt már bele is szóltak, miután olyan hírek is szárnyra keltek, hogy amennyiben Murddoch szerezné meg a tulajdonjogot, úgy a király-kategória átkerülhetne fizetős csatornákra, miután az üzletember az ilyen jellegű televíziózást favorizálja.
Ez azonban a csapatok teljes ellenállását váltaná ki (erre már történt is utalás), hiszen a szponzori szerződéseket úgy kötötték meg, hogy a közvetítések kereskedelmi csatornákon folynak, éppen ezért, egy ilyen változás a támogatók jelentős részének kivonulását jelentené. Így hiába kerülne az F1 a Murdoch birodalom kezébe, a kis csapatok minden bizonnyal nem bírnák sokáig támogatók nélkül, és lassan kiürülne a rajtrács, ami senkinek sem lenne jó, sem üzleti, sem egyéb vonatkozásban.
Szöveg: FormaNet, Varga Viktória
