Formula album - Monacói Nagydíj
Monaco a versenynaptár legkülönlegesebb helyszíne, és több versenyző szerint az év legnagyobb presztízsű futama. A körítésen kívül különlegességének egyik oka, hogy már a világbajnokság indulásának évében, 1950-ben vendégül látta a Formula-1 mezőnyét, és mindössze 1951 és 1954 között maradt ki a versenynaptárból, így ez idáig összességében 57 nagydíjnak adott otthont.
Niki Lauda szerint a világbajnoki cím után, a versenyzők legfőbb vágya a hercegségben futamgyőzelmet ünnepelni. A rendkívül szűk és kanyargós utcai pálya legsikeresebb versenyzője Ayrton Senna, aki hat győzelme közül ötöt zsinórban egymás után (1989-1993) gyűjtött be.
Michael Schumacher szintén nagy barátságban van MonteCarlóval, hiszen eddigi pályafutása során ötször diadalmaskodott: 1994-ben és 1995-ben a Benettonnal, 1997-ben, 1999-ben és 2001-ben pedig a Ferrarival. Ezzel az eredménnyel (Graham Hillel holtversenyben) ő a pálya második legsikeresebb versenyzője.
A csapatok között a McLarené ez a siker, méghozzá magasan, hiszen a wokingiak eddig 15 alkalommal bizonyultak a leggyorsabbnak Monaco utcáin, míg a második helyen álló Ferrari nyolc győzelmet jegyez.
A két legendás alakulat számára egyébként is különösen fontos állomás, hiszen a Ferrari és a McLaren is itt debütált a szériában. A maranellóiak a legelső Monacói Nagydíjon, 1950. május 21-én sorakoztak fel a rajtrácsra, míg a brit gárda 1966. május 22-én itt mutatkozott be a király-kategóriában.
Az első Monacói Nagydíj 1950. május 21.A Formula-1 világbajnokság 1950. május 13-án, Silverstone-ban indult útjára, ahol 21 versenyautó állt rajthoz, ám a Scuderia Ferrari ekkor még hiányzott, ugyanis nem készült el a 125F kódjelű kocsi beállításaival.
Egy héttel később, Monte Carlóban azonban már négy autóval képviseltették magukat, a legelső f1-es konstrukcióval, melyet Gioachino Colombó tervezett 1947-ben, egy tizenkét hengeres 60°-os, V elrendezésű motor köré.
Alberto Ascari és Luigi Villoresi egy frissített verziót kapott, míg Raymond Sommer és Peter Whitehead a hagyományos 125F-el versenyezhettek.
A szezonnyitó Brit Nagydíj dobogóját három Alfa Rómeo bérelte ki, ráadásul fölényes győzelmet arattak, hiszen a negyedik-ötödik helyen célba érő Talbot autók már két körös hátrányban fejezték be a versenyt. Az Alfák menetelése Monacóban is folytatódott, és az időmérőn a 21 fős mezőnyből Juan Manuel Fangio (1:50.2) és Nino Farina (1:52.8) volt a leggyorsabb, mellőlük pedig a Maserati versenyzője, José Froilan Gonzalez rajtolhatott még az első sorból.
A Ferrari pilóták közül Luigi Villoresi hatodik (1:52.3), Alberto Ascari hetedik (1:53.8), Raymond Sommer pedig a kilencedik (1:56.6) rajtkockából indulhatott a vasárnapi futamon.
Whitehead nem tudott mért időt futni, így csak az utolsó helyről kezdhette meg versenyét.
A kaotikus 100 körös futamon Fangio győzelme egy percig sem forgott veszélyben. A több mint három órás versenyen az argentin zseni rajt cél győzelmet aratott úgy, hogy mindvégig az élen száguldott, és a leggyorsabb kört (1:51.0) is megfutotta. Csapattársa, a második helyről induló Nino Farina, azonban már az első körben kilenc társával együtt feladni kényszerül a küzdelmet.
Egy tengeri hullám ugyanis elöntötte a Tabac kanyart, amit Fangio még ki tudott kerülni, de Farina megcsúszott, és falnak ütközött. A mögötte érkezők is sorra belerohantak a balesetet szenvedő Alfába, és a tömegkarambol következtében tíz autó tört rommá.
A futamot végül heten fejezték be, és a hét versenyző közül kettő a Ferrari pilótája volt.
Alberto Ascari másodikként ért célba, így (bár egy körös hátrányban) a maranellóiak rögtön a legelső f1-es megmérettetésükön dobogós helyet szereztek. Két kör hátránnyal a maseratis Luis Chiron lett a harmadik, a negyedik helyen pedig ismét egy Ferrari ért célba, Raymond Sommerrel a volánnál. Az utolsó pontszerző, az ötödik helyen érkező Prince Bira (Maserati) már öt kört kapott Fangiótól.
szöveg: FormaNet, Varga Viktória
Szólj hozzá a fórumon
