A határozottan határozatlan FIA, avagy a bürokrácia diszkrét bája
Az elmúlt hónapok, hetek, napok történéseit figyelemmel kísérve úgy tűnik, a Nemzetközi Automobil Szövetség kezéből kiesett az irányítás. Pedig ez a szervezet az irányító testülete az autósportok egy részének, többek között a király-kategóriának is.
Az FIA működése egy vízfej működésére kezd hasonlítani, ahol a szakmai kérdésekhez is legtöbbször adminisztratív módon, és eszközökkel állnak hozzá.
A bürokratikus megoldásokra az egész világon jellemző a rugalmatlanság, és ebből adódóan komoly gátat szabnak a fejlődésnek.
A bürokrata hisz saját csalhatatlanságában, ezért legtöbbször nem csak figyelmen kívül hagyja az észérveket, de kreál ellenük saját ideológiát, és büszkén tárja a világ elé (mint egyetlen jó érvet), hogy saját elképzelését igazolja. Ha szükséges még konspirál is, hogy meggyőzőbb legyen a mutatványa. Néha azonban időt szakít arra is, hogy kilépjen saját testéből, és elfogulatlan vizsgálatot tartson saját idiotizmusáról, és ekkor elbizonytalanodik. Ilyenkor kiskapukat hagy, mert hátha mégiscsak valaki hangosabban tud majd ellene érvelni.
Valami ilyen tapasztalható most (vagy inkább már egy ideje) az FIA berkein belül, az apróbb, kevésbé jelentős döntésektől, a nagy horderejű határozatokig. A legaktuálisabb ügy a Bahreini Nagydíjjal kapcsolatos hozzáállás.
Tavasszal - amikor elkezdődtek a megmozdulások - hetekig halogatták a bejelentést a halasztásról. Vajon miben reménykedtek? Nem kellett nagy éleslátás ahhoz, hogy észrevegyék, a több évtizede egyre csak halmozódó belpolitikai konfliktus, nem fog egyik napról a másikra megoldódni.
Azután bejelentették a futam elhalasztását, majd szabtak a rendezőknek egy határidőt, majd még egyet, hogy nyilatkozzanak, meg tudják-e rendezni a versenyt. Ez egy kicsit szélesebb látószögből vizsgálva azt is jelentheti, az FIA arra várt, hogy a bahreini uralkodó osztály hitesse el a világgal, hogy néhány hónap alatt sikerült az országban megoldani a negyven éve felgyülemlett problémákat, és most még azok is boldogan várják a száguldó cirkusz, akik éppen börtönben vannak, vagy elhunytak a zavargásokban.
A szövetség még egy tényfeltáró bizottságot is kiküldött, akik a tankokkal és gépfegyverekkel őrzött szállodai szobájukban felmérték a helyzetet, és azt tapasztalták, hogy minden nagyon jó, minden nagyon szép, így mindennel meg voltak elégedve. Erről jelentés írtak, és ez nyomósabb érv volt, a csapatok addigi halk, még nem hivatalos véleményével szemben is. A testület döntött, lesz Bahreini Nagydíj.
A FOTA a döntés után pár nappal azonban határozottan reagált, és a csapatok reakciója azonnal szélkakasként változtatta meg, az addig oly határozottan a Bahreini Nagydíj mellett kampányoló (a pénzt szem előtt tartó) FOM vezér álláspontját, akinek természetesen jelentős befolyása van az FIA döntéseire. Sőt, az előző elnök, Max Mosley jogi aspektusból vizsgálva a dolgokat, egyértelművé tette, hogy a döntés szembe megy a nemzetközi sportkódex iránymutatásával.
A határozat úgy született meg, hogy az érdekeltek véleménye nem igazán számított, csak a jelentés. Az a jelentés, amit a futam rendezését előmozdítandó, akár Párizsban is megírhattak volna, kár volt ezért sok pénzért egy bizottságnak kiutazni. A csapatok tiltakozására hivatalos válasz még nincs ugyan, de az FIA határozott határozatlansága sejteti a végső döntés eredményét.
Az FIA Motorsport Világtanács barcelonai értekezletén egyéb, a műszaki szabályokat érintő döntések is születtek. Döntöttek többek között arról, amitől már tavaly decemberben is határoztak, azaz a 2013-ban bevezetésre kerülő, új, 1,6 literes turbómotorokról. Az ideológia igen egyszerű, csökkenteni az F1 – nem mellesleg sokak által kritizált – pazarlását, és példát mutatni arra, hogy a száguldó cirkusz komolyan gondolja a környezetvédelmet.
Az elképzelés már az első nyilvánosságra került hírek után is megosztotta a Formula-1 társadalmát, mind szakmai, mind résztvevői, mind pedig szurkolói körökben. Ezzel igazán nem is lenne gond, hiszen nem lehet egyszerre mindenkinek kedvezni. Azonban az mindenképpen elgondolkodtató, hogy az FIA a döntéshozatal kapcsán csak hivatkozott arra, hogy meghallgatott minden érintettet, és az elhangzott ellenérvek ellenére, a bevezetés mellett döntöttek. Vagy mégsem?
Már a határozat megszületését követőn Jean Todt magyarázkodni kényszerült, és elmondta, hogy a bevezetés időpontjával kapcsolatban faxon várják az érintett motorgyártók véleményét, és június végén a beérkezett állásfoglalásokat összesítve döntik el, hogy mikor vezessék be az új szabványt. Ebben tehát benne rejlik annak lehetősége, hogy 2013-ban valóban bevezetésre kerül, de benne van az is, hogy csak 50 év múlva, amikor feltehetően már elektronikus, vagy éppen vízzel üzemelő motorok hajtják majd a pályán versengő Formula-1-es autókat. Már ha akkor még lesz egyáltalán ilyen széria, és nem éppen légpárnás űreszközök köröznek majd a pályákon.
A motorok változtatása kapcsán számtalan érv hangzott el, rengeteg alternatív javaslatot kapott az irányító testület, amiből születhetett volna egy mindenki számára elfogadható alternatív megoldás. De nem született, minden maradt az eredeti elképzelés szerint, ám sikerült találni egy olyan kiskaput, amely lehetővé teszi, hogy az adminisztratív elképzelés minden érintett fél által elismerhető legyen, csak éppen ne kelljen alkalmazni. Így mindenki nyertese lehet az ügynek, és a jelentésekben sikerként lehet ezt is elkönyvelni.
Nem csoda, hiszen ilyen a bürokrácia diszkrét bája.
Szöveg: FormaNet, Varga Viktória
