A történelem az F1-ben is megismétli önmagát?
Most, hogy véget ért a Bahreini Nagydíj című szappanopera, és a Lotus névhasználati vita is bírósági ítélettel zárult, a Formula-1 szereplői teljes figyelmüket egy újabb, ámbátor már tavaly elkezdődött sorozatra tudják fókuszálni. Végjátékához közeledik ugyanis, az FIA és a Renault által szorgalmazott, új motorformulával kapcsolatos Nagyopera.
A mű sokszereplős, sokhelyszínes, sokszólamú, és ami legfőbb különlegessége, hogy több karmester is egyszerre próbálja a zenekart vezényelni. Érvek és ellenérvek, érdekek és ellenérdekek ütköznek, amin nem is nagyon kellene csodálkozni, ha csak nem azért, mert erről már elvileg az irányító testület döntött, a zeneszerző tehát a végén szignálta a partitúrát.
Ráadásul egyszer már kiosztották a kottákat, és a zenészek hosszas tanulmányozás után elfogadták a mű hangnemét, most azonban szinte mindenki szeretne néhány hangjegyet, szinkópát, vagy éppen szünetet beleírni.
Az irányító testület, mint zeneszerző, és mint a mű első karmestere lassan azon gondolkodik, hogy talán jobb lett volna, ha valami dallamosabb slágerrel próbálkozik, abból nem lett volna ekkora káosz. A közelgő bemutató előtt ugyanis úgy tűnik, ahány zenész, annyiféle hangnemben szeretné eljátszani a művet.
A Renault szólistái azok, akik egyedüliként támogatva az FIA-t, ragaszkodnak az eredeti elképzelésekhez. Legfőbb érvük, hogy ez feltételük volt egykor (amikor az F1-es istállót eladták ) annak érdekében, hogy motorszállítóként a szériában maradjanak. Ráadásul támogatják az FIA környezetvédelmi törekvéseit, és nem mellesleg az új motor tökéletesen illeszkedik a gyár országúti autóinak fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseibe.
Az FIA francia elnöke, Jean Todt átlátja a cég érveit - és részben érdekeit is -, és ragaszkodna az F1 kizöldítésére vonatkozó terveihez (melynek nemzetközi megítélése minden bizonnyal rendkívül kedvező), ezért mindent megtesz, hogy a szövetség döntését keresztülvigye a száguldó cirkusz teljes apparátusán, de saját maga számára is hagy vészkijáratot, mert nem tudható, hogy alakulnak az erőviszonyok.
A főpróba előtt két zenész csoport, a Ferrari, és a Renault is azzal próbál kellő nyomatékot szerezni érveinek, hogy a szériából való kivonulással fenyeget. A Cosworth jelezte, az új motorok kifejlesztéséhez szükséges 100 millió euró nem áll rendelkezésre, a Mercedes zenészei szintén nem értenek egyet az új formulával, de már elkezdték a fejlesztést, csupán az ősbemutató időpontját szeretnék elhalasztani.
Sokan aggódnak a motorok hangja, ereje miatt, vannak alternatív javaslatok, a hat hengeres motorok bevezetésére (amelyek kifejlesztéséhez mellesleg szintén hatalmas összeg szükséges) így a dolog jelenleg még teljesen képlékeny. Pedig ez már egyszer, még a tavalyi évben, egy tárgyalássorozat után mindenki számára elfogadott volt.
Az FIA a demokrácia látszatát fenntartva telefaxos szavazással próbál úrrá lenni a káoszon, a hónap végéig várja az érdekeltek véleményét, kvázi szavazatát arról, hogy mi legyen.
A főigazgató szintén elővett a fiókjából egy karmesteri pálcát, és emellett igyekszik a kottába paragrafusokat is beírni, hivatkozva a Concorde egyezmény ide vonatkozó passzusaira. Az FIA erre úgy reagált, hogy a jelenlegi egyezmény 2012-ben lejár, a motorformula bevezetése viszont csak 2013-tól lesz esedékes, amennyiben az eredeti elképzelés valósul meg.
A különféle elképzelésekről, indokokról, érdekekről már eddig is sokat írtunk, nem szeretnénk önmagunkat ismételni. Egy dolog azonban bizonyos. A végjáték elkezdődött, és bár az ügy kimenetele még kétséges, de a darab végén biztosan lesznek győztesek, és sajnos vesztesek is.
Az F1 ebben az esetben úgy tűnik, belülről emészti önmagát. Az FIA tervei szerint július elején már tudható lesz a végeredmény, ám az abból adódó következmények még beláthatatlanok. Az, hogy egy ilyen, a Formula-1 jövőjét igen komolyan érintő szabályváltozás, és annak bevezetése idáig juthatott, egyértelműen a személyi felelősség kérdését is felveti. Kérdés, hogy az érintettekben lesz-e kellő belátás, és önkritika ahhoz, hogy távozzon, aki előidézte ezt a sajnos nem teljesen példanélküli esetet.
A történelem úgy tűnik a száguldó cirkuszban is megismétli önmagát, emlékezzünk csak vissza az első, 1981-ben megszületett Concorde egyezményre, és annak körülményeire. Bizonyos tekintetben a hasonlóság kísérteties.
Szöveg: FormaNet, Varga Viktória
